Isaías 60

Te Whakaminenga o te Hunga Marara

1 "E ara, kia mārama; kua tae mai hoki tōu mārama,

kua whiti te korōria o Ihowā ki a koe.

2 Tērā hoki e hīpokina te whenua e te pōuri,

ngā iwi e te pōuri kerekere;

ka whiti ia a Ihowā ki a koe,

ka kitea hoki ki a koe tōna korōria.

3 Ā, ka haere mai ngā tauiwi ki tōu mārama,

ngā kīngi ki ōu hihi, ina whiti mai.

4 "Kia ara ōu kanohi i tētahi taha, i tētahi taha, titiro atu hoki;

kei te huihui rātou katoa, e haere mai ana ki a koe;

ka haere mai āu tama i tawhiti,

ka hikitia hoki āu tamāhine ki ngā ringa.

5 Ka kite koe i reira, ka whakamāramatia,

ka wehi anō tōu ngākau, ka nui;

nō te mea ka tahuri ki a koe ngā mea maha o te moana,

ka tae anō ki a koe ngā taonga o ngā tauiwi.

6 Ka kapi koe i te kāmera, he tini;

i ngā kāmera tere o Miriana, o Epa.

Ka haere mai ērā katoa i Hēpā,

me te mau mai anō i te kōura, i te whakakakara;

ka kauwhautia anō e rātou ngā whakamoemiti ki a Ihowā.

7 Ka huihuia ngā hipi katoa o Kerara ki a koe,

hei kaimahi māu ngā hipi toa o Nepaiota;

ka manakohia rātou ina eke ki runga ki tāku āta,

ā, ka whakakorōriatia e ahau te whare o tōku korōria.

8 "Ko wai ēnei e rere nei ānō he kapua,

me he kūkupa nei, ki ō rātou matapihi?

9 He pono ka tatari ngā motu ki ahau,

me ngā kaipuke o Tarahihi i te tuatahi,

ki te kawe mai i āu tama i tawhiti;

i a rātou, i tā rātou hiriwa, i tā rātou kōura hoki,

hei mea ki te ingoa o Ihowā, o tōu Atua,

ki te Mea Tapu o Īharaira,

nō te mea ka oti koe te whakakorōria e ia.

10 "Ka hangā anō ōu taiepa e ngā tāngata kē,

ko ō rātou kīngi anō hei kaimahi māu.

He riri hoki nōku i patu ai ahau i a koe,

he manako ia nāku i atawhai ai ahau i a koe.

11 Ka tuwhera tonu anō ōu kūwaha;

e kore e tūtakina i te ao, i te pō,

kia kawea mai ai ngā taonga o ngā tauiwi ki a koe,

kia ārahina mai ai hoki ō rātou kīngi me rātou.

12 Ko te iwi hoki, me te kīngitanga

e kore e mahi ki a koe, ka ngaro;

inā, ka mōtī rawa aua iwi.

13 "Ka tae mai te korōria o Repanōna ki a koe,

te kauri, te rimu, me te ake ngātahi hei whakapaipai,

mō te wāhi i tōku kāinga tapu,

ā, ka whakakorōriatia e ahau te wāhi o ōku waewae.

14 Ka haere mai anō, ka piko ki a koe ngā tama a ōu kaitūkino,

ā, ko te hunga katoa i whakahāwea ki a koe,

ka piko ki ngā kapu o ōu waewae;

ā, ka kīia koe, Ko te pā o Ihowā,

Ko te Hiona o te Mea Tapu o Īharaira.

15 "He mea whakarere nei koe i mua, he mea i kinongia,

kāhore hoki tētahi kia haere i waenganui i a koe,

nā, ka meinga koe e ahau hei mea nui e mau tonu ana,

he koanga ngākau ki ngā whakatupuranga maha.

16 Ka ngotea anō e koe te waiū o ngā tauiwi,

ka ngotea te ū o ngā kīngi;

ā, ka mōhio koe ko ahau, ko Ihowā,

tōu kaiwhakaora, tōu kaihoko, te Mea Nui o Hākopa.

17 "Ko te parāhi ka whakaputaia kētia e ahau hei kōura,

ko te rino ka whakaputaia kētia hei hiriwa.

Ka puta kē te rākau hei parāhi,

ka puta kē ngā kōhatu hei rino.

Ko ōu kaitohutohu ka meinga he rongo e mau ana,

ko ōu kaiakiaki he tika.

18 E kore e rangona i muri te mahi nanakia ki tōu whenua;

te whakamōtī, te wāwāhi, ki ōu rohe;

engari ka kīia ōu taiepa, ko te Whakaoranga,

ōu kūwaha ko te Whakamoemiti."

Ko Ihowā te Korōria o Hiona

19 "E kore te rā e waiho i muri

hei whakamārama mōu i te awatea;

nā, ko te marama e tīaho nei,

e kore tērā e whakamārama i a koe;

ko Ihowā hoki hei whakamārama mōu ake ake,

ko tōu Atua hoki hei whakakorōria i a koe.

20 Heoi anō hekenga o tōu rā,

e kore anō tōu marama e pewa;

nō te mea ko Ihowā hei whakamārama pūmau mōu,

ā, ka mutu ngā rā o tōu tangihanga.

21 Ko tōu iwi hoki, tika katoa,

ka pūmau tonu ki a rātou te whenua.

Te peka whakatō nāku, he mahi nā ōku ringa,

kia whai korōria ai ahau.

22 Tō te mea nohinohi putanga ake, he mano,

tō te mea iti, he iwi kaha;

māku, mā Ihowā,

e whakahohoro i tōna wā e rite ai."

Sion dicsősége. A pogányok megtérése

1 Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. 2 Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. 3 És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. 4 Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el. 5 Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága. 6 A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. 7 Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem. 8 Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz? 9 Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített. 10 Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad. 11 És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek. 12 Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak. 13 A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem. 14 És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának. 15 A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre. 16 És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene. 17 Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot. 18 Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.

Az Úr az ő népének örökkévaló világossága

19 Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, 20 Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. 21 És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre. 22 A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.