Isaías 34

Ka Whiua e Ihowā Āna Hoariri

1 Whakatata mai, e ngā iwi, kia rongo ai;

kia whai taringa mai, e ngā iwi!

Kia rongo te whenua, me ngā mea e hua ana i runga,

te ao, me ngā mea katoa e puta ana i roto i a ia.

2 Kei runga hoki i ngā iwi katoa te riri o Ihowā,

tōna weriweri kei runga i ō rātou ope katoa;

ngaro rawa i a ia, tukua ana kia patua.

3 Ka ākiritia atu anō ō rātou tūpāpaku i patua,

ka puta ake hoki te piro o ō rātou tinana;

ā, ka rewa ngā maunga i ō rātou toto.

4 Nā, ka memeha ngā ope katoa o te rangi,

ko ngā rangi, koia anō kei te pukapuka i pōkaia.

Ko ō rātou ope katoa ka whakangaro haere,

koia anō kei te rau wāina ka marere nei,

kei te rau piki e marere ana i runga i te rākau piki.

5 Kua inu hoki tāku hoari, mākona ana, i te rangi;

nanā, ka tae iho ki a Ēroma,

ki te iwi i kangā e ahau, ki te whakarite whakawā.

6 Kī tonu te hoari a Ihowā i te toto;

kua mōmona i te ngako,

i te toto o ngā reme, o ngā koati,

i te ngako o ngā whatukuhu o ngā hipi toa;

he patunga tapu hoki tā Ihowā i Potora,

he parekura nui i te whenua o Ēroma.

7 Ā, ka haere tahi mai i roto i a rātou ngā kau mākā,

ngā kau ōkiha rātou ko ngā pūru;

ā, ka haurangi tō rātou whenua i te toto,

ka mōmona tō rātou puehu i te ngako.

8 Ko te rā hoki ia o tā Ihowā rapu utu,

ko te tau whakautu mō tā Hiona totohe.

9 Ā, ka puta kē ōna awa hei kāpia,

ko tōna puehu hei whānāriki;

nā, ko tōna whenua, he kāpia e kā ana!

10 E kore e tineia i te pō, i te ao;

ka kake tōna paowa ake ake.

I tērā whakatupuranga, i tērā whakatupuranga ka takoto he ururua kau;

e kore tētahi tangata e tika nā reira ā ake tonu atu.

11 Ka riro anō a reira hei kāinga mō te kawau, mō te matuku;

ka noho anō te ruru rāua ko te raweni ki reira.

Ka whakamārōkia anō hoki e ia te taura o te pororaru ki runga,

me te kōhatu whakatika o te kore noa iho.

12 Ka karangatia ōna rangatira kia whakakīngitia, kāhore tētahi e tae mai;

ā, ka kore noa iho ōna rangatira katoa.

13 Ā, ka tupu te tātarāmoa ki ōna whare kīngi,

he ongaonga, he tūmatakuru ki ōna pā kaha,

ā, ka waiho hei nohoanga mō te kīrehe mohoao,

hei marae mō te otereti.

14 Ko ngā kurī mohoao o te koraha ka tūtaki ki ngā wuruhi,

ka karanga te mea āhua koati ki tōna hoa;

ka takoto anō te ngārara haere pō ki reira,

ka kitea he okiokinga mōna ki reira.

15 Ka hangā anō e te ruru nui tōna kōhanga ki reira,

whānau iho, pao iho ngā hua,

whakamine anō ki raro i tōna taumarumarunga iho;

ka huihui anō ki reira ngā whatura,

rātou ko tāna tāne, ko tāna tāne.

16 Rapua i roto i tā Ihowā pukapuka, kōrerotia hoki:

E kore tētahi o ēnei e ngaro,

e kore tētahi o ēnei e hapa i te tāne māna.

Nā tōku māngai nei hoki te whakahau,

ko tōna wairua anō tō rātou kaiwhakamine.

17 Nāna hoki i maka te rota mō tā rātou,

nā tōna ringa anō i wehewehe taua wāhi mō rātou, mea rawa ki te aho;

hei kāinga a reira mō rātou ā ake ake,

ka nohoia a reira e rātou i tēnā whakatupuranga, i tēnā whakatupuranga.

Isten büntetése népének minden ellenségén, különösen az Edomitákon

1 Jőjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei. 2 Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregökre; megátkozá, halálra adta őket. 3 Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bűze felszáll, és hegyek olvadnak meg vérök miatt. 4 Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb. 5 Mert megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre. 6 Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén. 7 Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértől, és poruk borítva lesz kövérrel. 8 Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért. 9 És változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen földe égő szurokká. 10 Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségről nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta; 11 És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérőkötelét és a semmiségnek köveit. 12 Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek. 13 És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és struczok udvara. 14 És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának. 15 Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyűlnek együvé a sasok! 16 Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket! 17 Ő vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérőkötéllel; örökre bírni fogják azt, nemzetségről nemzetségre lakoznak abban.