Isaías 26

He Waiata Wikitōria nā Hūrā

1 I taua rā ka waiatatia tēnei waiata i te whenua o Hūrā:

He pā kaha tō tātou:

ka whakaritea e ia te whakaora hei taiepa,

hei pekerangi.

2 Whakatuwheratia ngā kūwaha,

kia tomo mai ai

te iwi tika e pupuri ana i te pono.

3 Māu e pupuri i runga i te rangimārie rawa –

te tangata e ū ana te whakaaro ki a koe;

nāna hoki i whakawhirinaki ki a koe.

4 Whakawhirinaki ki a Ihowā ā ake ake,

nō te mea kei te Ariki, kei a Ihowā,

he kāmaka mau tonu.

5 Kua whakahokia iho hoki e ia

te hunga e noho ana i runga,

te pā tiketike; takoto rawa i a ia,

takoto rawa ki te whenua,

pā rawa ki te puehu.

6 Takahia iho e te waewae,

e ngā waewae o ngā rawakore,

e ngā takahanga o ngā ware.

7 Ko te ara o te tangata tika, he tika;

e whakatikaia ana e koe, e te mea tika, te ara o te tangata tika.

8 Kei te ara nei anō mātou o āu whakaritenga

e tatari ana ki a koe, e Ihowā;

ko tōu ingoa, ko te mahara ki a koe

tā ō mātou wairua e minamina nei.

9 Minamina tonu ahau, tōku ngākau, ki a koe i te pō;

āe rā, ka moata ahau, tōku wairua, ki te rapu i a koe.

Nō te mea i ngā wā e puta ai āu whakaritenga ki te whenua,

ka ākona te tika e ngā tāngata o te ao.

10 Atawhaitia iho te tangata kino,

e kore ia e ako i te tika;

i te whenua o te tika ka hē tāna mahi,

e kore anō ia e kite i te nui o Ihowā.

11 E Ihowā, kua ara tōu ringa ki runga,

heoi kāhore rātou e kite.

Otiia, ka kite rātou i tōu hae mō te iwi, ā, ka whakamā;

āe rā, mā te ahi e kai ōu hoariri.

12 Ka whakaritea e koe, e Ihowā, he rangimārie mō mātou,

nāu nei hoki i mahi ā mātou mahi katoa mā mātou.

13 E Ihowā, e tō mātou Atua,

he ariki kē anō, i tua ake i a koe, i noho hei rangatira mō mātou;

māu anake ia mātou ka mahara ai ki tōu ingoa.

14 Kua mate rātou, e kore e ora;

he tūpāpaku rātou, e kore e ara –

nā, kua tirohia nei rātou e koe, ngaro iho i a koe,

hunā katoatia ana e koe te mahara ki a rātou.

15 Kua whakaraneatia e koe te iwi, e Ihowā,

kua whakaraneatia e koe te iwi.

Kua whai korōria koe;

nāu i whakanui ngā rohe katoa o te whenua.

16 E Ihowā, i te rarurarutanga i haere atu rātou ki a koe,

ā, i ringihia atu e rātou he īnoi,

i te mea e papaki ana koe i a rātou.

17 He pērā i te wahine hapū,

ka tata ia te whānau,

e whakamamae ana, e auē ana i ōna mamae;

ko tō mātou rite tērā i tōu aroaro, e Ihowā;

18 i te hapū mātou, i te mamae mātou,

kua whānau tā mātou me te mea he hau.

Kīhai i oti i a mātou he whakaora i runga i te whenua;

kīhai anō hoki i hinga ngā tāngata o te ao.

19 Ka ora ōu tāngata mate;

ka ara ōku tinana mate,

Maranga, waiata,

e te hunga kei te puehu nei tō koutou kāinga;

nō te mea kei te tōmairangi o ngā otaota te rite o tōu tōmairangi;

ā, ka makā mai ngā tūpāpaku e te whenua.

20 Haere, e tōku iwi, e tomo ki roto ki ōu rūma,

tūtakina ōu tatau i muri i a koe;

e piri, he wāhi iti kau nei,

kia pahemo rā anō te riri.

21 Nō te mea tēnei a Ihowā te puta nei i tōna wāhi

ki te whiu i te hē o ngā tāngata o te whenua;

ā, ka whakakitea ōna toto e te whenua;

e kore anō e hīpokina e ia i muri nei tōna hunga i patua.

Isten népének hálaéneke és reménye

1 Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt! 2 Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője. 3 Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik; 4 Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van. 5 Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt; 6 Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai! 7 Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját. 8 Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek! 9 Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai. 10 Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát. 11 Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet. 12 Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk. 13 Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved! 14 A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket. 15 Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait. 16 Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod. 17 Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram! 18 Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói. 19 Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat! 20 Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! 21 Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!