1 Kīngi 18

Ko Irāia me ngā Poropiti o Paara

1 Ā, ka maha ngā rā, ka puta mai te kupu a Ihowā ki a Irāia i te toru o ngā tau; i mea ia, "Haere, whakakitea atu koe ki a Āhapa; ā, māku e hoatu he ua ki te whenua." 2 Nā, haere ana a Irāia ki te whakakite i a ia ki a Āhapa.

Nui atu hoki te matekai o Hamaria. 3 Nā, ka karanga a Āhapa ki a Opāria, kaitohutohu o tōna whare. (Nā, he nui te wehi o Opāria ki a Ihowā; 4 ā, i tā Ietēpere hautopenga atu i ngā poropiti a Ihowā, nā, ka mau a Opāria ki ngā poropiti kotahi rau, ā, hunā ana e ia, takirima tekau ngā tāngata ki te ana kotahi, ā, whāngainga ana rātou e ia ki te taro, ki te wai.)

5 Nā, ka mea a Āhapa ki a Opāria, "Haere puta noa i te whenua ki ngā puna wai katoa; ki ngā awa katoa; tērā pea ka kitea e tātou tētahi tarutaru e ora ai ngā hōiho me ngā muera; kei poto katoa ā tātou kararehe." 6 Heoi, ka wehea e rāua te whenua hei haerenga mō rāua; haere ana a Āhapa, tōna kotahi i tētahi ara, haere ana a Opāria, tōna kotahi i tētahi ara.

7 Ā, i a Opāria i te ara, nā, ko Irāia kua tūtaki ki a ia; ā, ka mōhio ia ki tērā, ka tāpapa, ka mea, "Ko koe rānei tēnā, e tōku Ariki, e Irāia?"

8 Anō rā ko ia ki a ia, "Ko ahau rā; haere, kōrero atu ki tōu ariki, ‘Ko Irāia tēnei.’ "

9 Nā, ka mea tērā, "He aha rā tōku hara i hoatu ai tāu pononga ki te ringa o Āhapa kia whakamatea? 10 E ora ana a Ihowā, tōu Atua, kāhore he iwi, he kīngitanga, i kore nei tōku ariki e tono tāngata ki reira ki te rapu i a koe; ā, i tā rātou meatanga mai, ‘Kāhore nei,’ whakaoatitia iho e ia taua kīngitanga, taua iwi rānei, me kāhore rātou i kite i a koe. 11 Nā, kua mea nā koe ināianei, ‘Haere, kōrero atu ki tōu ariki, Ko Irāia tēnei.’

12 "Nā, ākuanei, kei tōku mawehenga atu i a koe, ka kāhakina atu koe e te Wairua o Ihowā ki te wāhi e kore ai ahau e mōhio; ā, i tōku taenga atu ki te whakaatu ki a Āhapa, ā, ka kore ia e kite i a koe, kātahi ahau ka patua e ia; heoi e wehi ana tāu pononga i a Ihowā, nō tōku tamarikitanga ake. 13 Kāhore ianei i kōrerotia ki tōku ariki tāku i mea ai i tā Ietēpere patunga i ngā poropiti a Ihowā, tāku hunanga i ngā poropiti kotahi rau a Ihowā, takirima tekau ngā tāngata ki roto i te ana kotahi, ā, whāngainga ana e ahau ki te taro, ki te wai? 14 Ā, ka mea mai nā koe ināianei, ‘Haere, kōrero atu ki tōu ariki, "Ko Irāia tēnei." ’ Ka patua hoki ahau e ia."

15 Anō rā ko Irāia ki a ia, "E ora ana a Ihowā o ngā mano e tū nei ahau i tōna aroaro, ko ā tēnei rā pū ahau puta ai ki a ia."

16 Heoi, haere ana a Opāria ki te whakatau i a Āhapa, ā, kōrerotia ana ki a ia. Nā, haere ana a Āhapa ki te whakatau i a Irāia. 17 Ā, nō te kitenga o Āhapa i a Irāia, nā, ka mea a Āhapa ki a ia, "Ko koe tēnei, e te kaiwhakararuraru o Īharaira?"

18 Anō rā ko ia, "Kāhore i whakararurarutia e ahau a Īharaira; engari koe me te whare o tōu pāpā i tā koutou whakarerenga nei i ngā whakahau a Ihowā, i a koe ka whai nei i ngā Paara. 19 Nā, tīkina āianei, huihuia mai a Īharaira katoa ki ahau ki Maunga Karamere, me ngā poropiti e whā rau e rima tekau a Paara, me ngā poropiti e whā rau o te Āhera, e kai nā ki te tēpu a Ietēpere."

20 Heoi, tono tāngata ana a Āhapa puta noa i ngā tama katoa a Īharaira, ā, whakaminea ana aua poropiti ki Maunga Karamere. 21 Nā, ka whakatata a Irāia ki te iwi katoa, ka mea, "Kia pēhea te roa o tō koutou tāhurihuri ki ngā tikanga e rua? Ki te mea ko Ihowā te Atua, me whai ki a ia; ki te mea ia ko Paara, me whai ki a ia."

Nā, kāhore he kupu i whakahokia e te iwi ki a ia.

22 Kātahi ka mea a Irāia ki te iwi, "Ko ahau anake kua mahue nei o ngā poropiti a Ihowā; e whā rau ia e rima tekau tāngata ngā poropiti a Paara.

23 "Nā, me hōmai e rātou ētahi pūru mā mātou, kia rua, mā rātou e whiriwhiri tētahi pūru mā rātou, ka tapatapahi ai, ka whakaeke ai ki runga ki ngā wahie, kaua hoki he ahi e meatia atu. Māku hoki e taka tētahi pūru, e whakatakoto ki runga ki ngā wahie; e kore hoki e meatia atu he ahi. 24 Ā, mā koutou e karanga ki te ingoa o tō koutou atua; māku hoki e karanga ki te ingoa o Ihowā. Nā, ko te Atua e utua ai te karanga ki te ahi, ko ia hei Atua."

Nā, ka whakahoki te iwi katoa, ka mea, "Ka pai tēnā kupu."

25 Nā, ka mea a Irāia ki ngā poropiti a Paara, "Whiriwhiria tētahi pūru mā koutou, takā; ko tā koutou ki mua, he tokomaha hoki koutou; ka karanga ai ki te ingoa o tō koutou atua; kaua hoki he ahi e meatia atu."

26 Nā, ka tango rātou i te pūru i hoatu ki a rātou, ā, mahia ana e rātou. Nā, ka karanga ki te ingoa o Paara o te ata iho anō ā taea noatia te poutūmārōtanga; i mea ai, "E Paara utua mai tā mātou karanga." Otiia kāhore he kupu, kīhai hoki i utua e tētahi.

Ā, tūpekepeke ana rātou i te āta i hangā nei. 27 Ā, i te poutūmārōtanga, ka tāwai a Irāia ki a rātou, ka mea, "Karanga, kia nui te reo; he atua hoki ia; kei te pūrākau pea ia, kei tahaki rānei, kei te ara rānei, tēnā rānei kei te moe, ā, me whakaara."

28 Nā, nui atu tō rātou reo ki te karanga, ka haehae i a rātou ki te māripi, ki te oka, ko tā rātou tikanga hoki ia, ā, tārere noa ngā toto ki runga ki a rātou. 29 Heoi, kua tāwharara te rā, nā, ka poropiti rātou ā tae noa ki te whakaekenga o tō te ahiahi whakahere; otiia kāhore he reo, kīhai i utua te karanga, kāhore tētahi hei whakarongo.

30 Nā, ka mea a Irāia ki te iwi katoa, "Neke mai ki ahau." Nā, neke ana te iwi katoa ki a ia, Nā, ka whakatikaia e ia te āta a Ihowā i turakina. 31 I mau hoki a Irāia ki ngā kōhatu kotahi tekau mā rua; rite tonu te maha ki ngā iwi o ngā tama a Hākopa, ki a ia nei te kupu a Ihowā, i kī nei, "Ko Īharaira hei ingoa mōu." 32 Nā, hangā ana e ia aua kōhatu hei āta mō te ingoa o Ihowā; ā, keria ana he awa ki te taha o te āta ā taka noa, kia rua ngā mēhua purapura ka kī. 33 Nā, whakapaia ana e ia ngā wahie, ā, tapatapahia ana te pūru, whakatakotoria ana ki runga ki ngā wahie. Ā, ka mea ia, "Whakakīia ētahi oko, kia whā, ki te wai, ka riringi ki runga ki te tahunga tinana, ki ngā wahie."

34 I mea anō ia, "Tēnā anō." Nā, meatia anō e rātou.

I mea hoki ia, "Tuatorutia." Nā, ka tuatorutia e rātou. 35 Nā, ka rere te wai i ngā taha o te āta tawhio noa; whakakīia ana hoki e ia te waikeri ki te wai.

36 Nā, i te whakaekenga o tō te ahiahi whakahere, ka whakatata a Irāia poropiti, ā, ka mea: "E Ihowā, e te Atua o Āperahama, o Īhaka, o Īharaira, kia mōhiotia i tēnei rā ko koe te Atua i roto i a Īharaira, ko ahau tāu pononga, ā, nāu te kupu i mea ai ahau ēnei mea katoa. 37 Whakarongo mai ki ahau, e Ihowā, whakarongo mai ki ahau, kia mōhio ai tēnei iwi ko te Atua koe, e Ihowā, nāu anō i whakahoki ō rātou ngākau ki muri nei."

38 Nā, ko te tino takanga iho o te ahi a Ihowā, pau ake te tahunga tinana, me ngā wahie, me ngā kōhatu, me te puehu, mitikia ake ana anō hoki te wai i roto i te waikeri.

39 Ā, nō te kitenga o te iwi katoa, tāpapa ana, me te kī ake anō, "Ko Ihowā, ko ia te Atua; ko Ihowā, ko ia te Atua."

40 Kātahi ka mea a Irāia ki a rātou, "Hopukia ngā poropiti a Paara; kei mawhiti tētahi o rātou." Nā, hopukia ana e rātou, ā, kawea ana e Irāia ki raro, ki te awa, ki Kihona, patua iho ki reira.

Te Mutunga o te Taurakitanga

41 Nā, ka mea a Irāia ki a Āhapa, "Haere ki runga, ki te kai, ki te inu; he haruru ua hoki te rarā mai nei." 42 Heoi, haere ana a Āhapa ki te kai, ki te inu. Ko Irāia ia i piki ki te tihi o Karamere; ā, tāpapa ana ia ki te whenua, ko tōna mata i roto i ōna turi.

43 Nā, ka mea ia ki tāna tangata, "Tēnā, piki atu ināianei, tirohia te ritenga atu o te moana."

Nā, piki ana ia, titiro ana, ā, ka mea, "Kāhore kau he mea."

Nā, ka mea anō tērā, "Hoki atu anō, kia whitu ngā hokinga."

44 Ā, i te whitu ka mea ia, "Nanā, he kapua nohinohi tērā te haere ake rā i roto i te moana; kei te kapu o te ringa tangata te rite."

Nā, ka mea tērā, "Haere, mea atu ki a Āhapa, ‘Whakanohoia tōu hāriata, ka haere ki raro; kei āraia koe e te ua.’ "

45 Nā, mea rawa ake kua pōuri pū te rangi i te kapua, i te hau, nui atu hoki te ua. Nā, rere ana tērā a Āhapa i runga i te hāriata, ā, haere ana ki Ietereere. 46 Ā, i runga i a Irāia te ringa o Ihowā; nā, whītikiria ana e ia tōna hope, ā, rere ana i mua i a Āhapa ā tae noa ki Ietereere.

Illés és Abdiás

1 És lőn sok idő multán, a harmadik esztendőben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esőt adok a föld színére. 2 És elméne Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samariában. 3 És Akháb hivatá Abdiást, a ki az ő házának gondviselője volt. (Abdiás pedig felette igen féli vala az Urat; 4 Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett oltalmába, és rejtette el ötvenenként egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel). 5 És monda Akháb Abdiásnak: Menj el az országba szerén-szerte a vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hogyha valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk a barmokat mindenestől elpusztulni. 6 Eloszták azért magok közt a földet, a melyen kiki elmenjen. Akháb egyedül ment az egyik úton, és Abdiás is egyedül ment a másik úton. 7 És mikor Abdiás az úton ment, ímé Illés előtalálá őt, és mikor felismerte őt, arczra borula és monda: Nem te vagy-é az, uram, Illés? 8 Felele néki: Én vagyok; menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés. 9 Ő pedig monda: Mit vétettem ellened, hogy a te szolgádat Akháb kezébe akarod adni, hogy megöljön engem? 10 Él az Úr a te Istened: nincs sem nemzetség, sem ország, a hova el nem küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. És ha azt mondották: Nincs itt! az országot és a népet megesküdtette, hogy téged csakugyan nem találtak meg. 11 És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés. 12 Ha most elmegyek tőled, téged pedig olyan helyre ragad el az Úrnak Lelke, a melyet én nem tudok, és én elmegyek, hogy megmondjam Akhábnak, és ha ő téged nem talál meg, engem öl meg; pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétől fogva. 13 Nem mondották-é meg az én uramnak, mit cselekedtem, mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit? hogy hogyan rejtettem el az Úr prófétái közül száz férfiút ötvenenként egy-egy barlangba és tápláltam őket kenyérrel és vízzel. 14 És te mégis azt mondod: Menj el és mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés; hogy megöljön engemet. 15 És felele Illés: Él a Seregeknek Ura, a ki előtt állok: e mai napon megmutatom magamat néki. 16 Elméne azért Abdiás Akháb eleibe, és megjelenté ezt néki, és eleibe méne Akháb Illésnek. 17 És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki: Te vagy-é az Izráel megháborítója? 18 Ő pedig monda: Nem én háborítottam meg az Izráelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok. 19 Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek. 20 És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a Kármel hegyre.

Istenítélet a Kármelen

21 És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem. 22 Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak; 23 Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája. 24 Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz! 25 És monda Illés a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája. 26 És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek. 27 Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken. 28 És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök. 29 Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás. 30 Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt. 31 És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved; 32 És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne. 33 És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára; 34 És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék; 35 Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel. 36 És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. 37 Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket! 38 Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt. 39 Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten! 40 És monda Illés nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülök! És megfogák őket, és alávivé őket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott őket. 41 Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallszik. 42 És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborula a földre, és az ő orczáját az ő két térde közé tevé; 43 És monda az ő szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda Illés: Menj vissza hétszer. 44 És lőn hetedúttal, monda a szolga: Ímé egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső. 45 És lőn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett. Akháb pedig szekérre ült és elment Jezréelbe. 46 És lőn az Úr keze Illésen, és felövezvén az ő derekát, még Akháb előtt futott el Jezréel felé.