1 Kīngi 12

Ka Ara ngā Iwi o te Raki

1 Nā, ka haere a Rehopoama ki Hekeme; kua tae hoki a Īharaira katoa ki Hekeme ki te whakakīngi i a ia. 2 Ā, nō te rongonga o Ieropoama tama a Nēpata (i Īhipa nā hoki ia, i rere hoki ia i te aroaro o Kīngi Horomona), nā, noho ana a Ieropoama ki Īhipa. 3 Ā, ka tono tāngata rātou ki te tiki atu i a ia; nā, ka haere a Ieropoama rātou ko te whakaminenga katoa o Īharaira, ka kōrero ki a Rehopoama, ka mea, 4 "He pakeke te ioka i meatia e tōu pāpā ki a mātou. Nā, māu e whakamāmā te mahi pakeke a tōu pāpā, me tāna ioka taimaha i meatia e ia ki a mātou, ā, ka mahi mātou ki a koe."

5 Nā, ka mea ia ki a rātou, "Haere, kia toru ngā rā, ka hoki mai anō ki ahau." Nā, haere ana te iwi.

6 Nā, ka rūnanga a Kīngi Rehopoama ki ngā kaumātua i tū rā i te aroaro o tōna pāpā, o Horomona, i a ia i te ora, ka mea, "He aha ki tō koutou whakaaro he kupu hei whakahokinga atu māku ki tēnei iwi?"

7 Nā, ka kōrero rātou ki a ia, ka mea, "Ki te mea hei pononga koe mā tēnei iwi i tēnei rā, ā, ka mahi ki a rātou, ā, ka pai ngā kōrero e kōrerotia e koe ki a rātou, nā, ko rātou hei pononga māu i ngā rā katoa."

8 Otiia whakarērea ake e ia te whakaaro o ngā kaumātua i hoatu ai ki a ia, ā, rūnanga ana ki ngā taitama i kaumātua ngātahi nei me ia, i tū nei ki tōna aroaro. 9 I mea ia ki a rātou, "Ki tō koutou whakaaro he aha te kupu e whakahoki ai tātou ki tēnei hunga i kōrero nei ki ahau, i mea nei, ‘Whakamāmākia te ioka i meatia mai rā e tōu pāpā ki a mātou’?"

10 Nā, ka kōrero ki a ia ngā taitama i kaumātua ngātahi me ia, ka mea, "Kia pēnei tāu kī atu ki tēnei hunga i kōrero nei ki a koe, i mea nei, ‘I whakataimahatia e tōu pāpā tō mātou ioka, nā, kia māmā tāu ki a mātou’; kia pēnei tāu kī atu ki a rātou, ‘Ko tōku maikara iti nui kē atu i te hope o tōku pāpā. 11 Nā, i whakawahā e tōku pāpā he ioka taimaha ki a koutou; māku ia e tāpiri ki tō koutou ioka. He wepu tā tōku pāpā i whiu ai i a koutou; māku ia koutou e whiu ki te kopiona.’ "

12 Nā, ka tae a Ieropoama rātou ko te iwi katoa ki a Rehopoama i te toru o ngā rā, i tā te kīngi i whakarite ai, i mea ai, "Hoki mai anō ki ahau i te toru o ngā rā." 13 Ā, pakeke tonu tā te kīngi i whakahoki ai; i whakarērea hoki e ia te whakaaro i whakaaro ai ngā kaumātua; 14 ā, rite tonu ki tō ngā taitamariki whakaaro tāna i kōrero ai ki a rātou; i mea ia, "I whakataimahatia tō koutou ioka e tōku pāpā, māku ia e tāpiri ki tō koutou ioka; he wepu tā tōku pāpā i whiu ai i a koutou; māku ia koutou e whiu ki te kopiona." 15 Heoi, kīhai te kīngi i rongo ki te iwi; nā Ihowā hoki te take kia mana ai tāna kupu i kōrero ai a Ihowā, arā tā Āhia Hironi ki a Ieropoama tama a Nēpata.

16 Ā, nō te kitenga o Īharaira katoa kīhai te kīngi i rongo ki tā rātou, ka utua e te iwi tā te kīngi; i mea rātou:

"Ko te aha ianei tā tātou wāhi i roto i a Rāwiri?

Kāhore nei hoki ō tātou wāhi tupu i roto i te tama a Hehe.

Ki ō koutou tēneti, e Īharaira!

Nā, kia whai kanohi ki tōu whare, e Rāwiri!"

Nā, haere ana a Īharaira ki tōna tēneti, ki tōna tēneti. 17 Ko ngā tama ia a Īharaira e noho ana i ngā pā o Hūrā, ko Rehopoama hei kīngi mō rātou.

18 Nā, ka tono a Kīngi Rehopoama i te rangatira takoha, i a Arorama; ā, ākina ana ia e Īharaira katoa ki te kōhatu, mate rawa. Nā, hohoro tonu te eke o Kīngi Rehopoama ki tōna hāriata, ā, rere ana ki Hiruhārama. 19 Nā, kua tahuri kē a Īharaira i te whare o Rāwiri ā taea noatia tēnei rā.

20 Ā, nō te rongonga o Īharaira katoa kua hoki mai a Ieropoama, nā, ka tono tāngata rātou ki te tiki i a ia ki te huihui, ā, meinga ana ia hei kīngi mō Īharaira katoa; kāhore he mea i whai i te whare o Rāwiri, ko te iwi anake o Hūrā.

Te Poropiti a Hemaia

21 Nā, kua tae a Rehopoama ki Hiruhārama, ā, huihuia ana e ia te whare katoa o Hūrā, me te iwi o Pineamine, kotahi rau e waru tekau mano, he hunga whiriwhiri, he hunga whawhai, ki te whawhai ki te whare o Īharaira, kia hoki ai te kīngitanga ki a Rehopoama tama a Horomona.

22 Nā, ka puta te kupu a te Atua ki a Hemaia, tangata a te Atua; i mea ia, 23 "Kōrero ki a Rehopoama tama a Horomona kīngi o Hūrā, ki te whare katoa anō o Hūrā rāua ko Pineamine, ki ērā atu hoki o te iwi, mea atu, 24 ‘Ko te kupu tēnei a Ihowā: Kei haere ki runga, kei whawhai ki ō koutou tuākana, ki ngā tama a Īharaira. Hoki atu ki tōna whare, ki tōna whare; nāku hoki tēnei mea.’ " Nā, rongo tonu rātou ki te kupu a Ihowā, ā, hoki ana, haere ana, pērā ana me tā Ihowā i kī ai.

Ngā Kau i Hangā i te Kōura a Ieropoama

25 Nā, ka hangā e Ieropoama a Hekeme ki te whenua pukepuke o Ēparaima, ā, noho ana i reira: i haere atu anō ia i reira, ā, hangā ana e ia a Penuere.

26 Ā, ka mea a Ieropoama i tōna ngākau, "Ākuanei hoki ai te kīngitanga ki te whare o Rāwiri. 27 Ki te haere tēnei iwi ki te mea whakahere ki te whare o Ihowā ki Hiruhārama, nā, ka hoki te ngākau o tēnei iwi ki tō rātou ariki, ki a Rehopoama kīngi o Hūrā; nā, ka patu rātou i ahau, ā, ka hoki ki a Rehopoama kīngi o Hūrā."

28 Nā, ka hanga whakaaro te kīngi, ā, e rua ngā kūao kau i hangā e ia ki te kōura. Nā, ka mea ia ki a rātou, "He pakeke rawa tā koutou haere ki Hiruhārama; nanā, ōu atua nā, e Īharaira, nāna nei koe i kawe mai i te whenua o Īhipa!" 29 Nā, whakatūria ana tētahi e ia ki Pētēre; ko tētahi hoki i waiho ki Rāna. 30 Nā, ka tupu te hara i taua mea; i haere hoki te iwi ki te aroaro o tētahi, ki Rāna, koropiko ai.

31 I hangā anō e ia ngā whare o ngā wāhi tiketike, ā, meinga ana hei tohunga o te iwi katoa noa iho, ehara nei i ngā tama a Rīwai. 32 I whakaritea anō e Ieropoama hākari i te waru o ngā marama i te tekau mā rima o ngā rā o te marama, he pērā me tā Hūrā hākari; i tāpae whakahere anō ia ki runga ki te āta. Ko tāna hanga anō tēnei i Pētēre, he patu whakahere ki ngā kūao kau i hangā e ia; i whakatūria anō e ia ki Pētēre he tohunga mō ngā wāhi tiketike i hangā nei e ia. 33 I tāpae whakahere anō ia ki runga ki te āta i hangā e ia ki Pētēre i te tekau mā rima o ngā rā o te waru o ngā marama, arā i te marama i kitea iho e tōna ngākau anō; ā, whakaritea ana e ia he hākari mā ngā tama a Īharaira. Heoi, tāpae whakahere ana ia ki runga ki te āta, tahu ana i te whakakakara.

Tíz törzs elszakad Roboámtól és Jeroboámot teszi királylyá

1 És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék őt. 2 Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elől, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám, 3 És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván: 4 A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked. 5 És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jőjjetek vissza hozzám. És a nép elméne. 6 És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, a kik Salamon, az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek? 7 És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked. 8 De ő megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik ő vele együtt nevekedtek volt fel, és a kik ő előtte udvarlottak. 9 És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád? 10 És mondának néki az ifjak, a kik együtt nevekedtek volt fel ő vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál. 11 Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket. 12 És elméne Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jőjjetek hozzám harmadnapon. 13 És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, a melyet adtak vala néki; 14 És szóla nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket. 15 És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az ő beszédét, a melyet szólott volt az Úr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának. 16 Mikor pedig látta az egész Izráel, hogy meg nem hallgatta őket a király, felele az egész nép a királynak ekképen: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában: menj el a te hajlékidba, óh Izráel! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izráel az ő hajlékiba; 17 Úgy hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda városaiban laktak. 18 És a mikor elküldé Roboám király Adorámot, az adószedőt, megkövezé őt az egész Izráel, és meghala, és maga Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe. 19 Így szakada el az Izráel népe Dávidnak házától mind e mai napig. 20 És lőn, mikor meghallotta az egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivaták őt a gyülekezetbe, és királylyá tevék őt az egész Izráelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége.

21 És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyűjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolczvanezer válogatott hadra való férfiút, hogy hadakozzanak az Izráel házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának. 22 De az Isten beszéde lőn Sémajához, az Isten emberéhez, mondván: 23 Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván: 24 Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izráel ellen; térjetek meg kiki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog. És ők engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint.

Izráel országa. Jeroboám bálványozása

25 Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt. 26 És monda Jeroboám az ő szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához; 27 Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az ő urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához. 28 Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből. 29 És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba. 30 És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig. 31 Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, a kik nem voltak a Lévi fiai közül. 32 És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolczadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala. 33 És áldozék azon az oltáron is, a melyet Béthelben állított fel, a nyolczadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, a melyet az ő szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.