Ngā Wāhine Tokomaha a Horomona
1 Otiia he tini ngā wāhine kē i arohaina e Kīngi Horomona: he Moapi, he Āmoni, he Ēromi, he Haironi, he Hiti, me te tamāhine anō a Parao; 2 nō ngā iwi i mea rā a Ihowā ki ngā tama a Īharaira, "Kaua e haere atu ki a rātou, kaua hoki rātou e haere mai ki a koutou; he pono mā rātou ō koutou ngākau e whakaanga kē ki te whai i ō rātou atua"; piri tonu, aroha tonu a Horomona ki ēnei. 3 Nā, e whitu rau āna wāhine rangatira, e toru rau ngā wāhine iti; ā, whakaanga kētia ana tōna ngākau e āna wāhine. 4 Nā, koroheke rawa ake a Horomona, kua whakaanga kētia tōna ngākau e āna wāhine, kua whai i ngā atua kē; kīhai hoki tōna ngākau i tapatahi ki a Ihowā, ki tōna Atua, kīhai i rite ki te ngākau o Rāwiri, o tōna pāpā. 5 I haere hoki a Horomona i whai i a Ahatorete atua o ngā Haironi, i a Mirikomo hoki, i te mea whakarihariha a ngā Āmoni. 6 Nā, kua hē tā Horomona mahi ki te aroaro o Ihowā, kīhai hoki i anga nui ki te whai i a Ihowā, kīhai i pērā me tōna pāpā, me Rāwiri.
7 Nā, ka hangā e Horomona he wāhi tiketike mō tā Moapa mea whakarihariha, mō Kemoho, ki runga ki te maunga e anga ana ki Hiruhārama; mō Moreke hoki, mō te mea whakarihariha a ngā tama a Āmona. 8 Pērā tonu tāna i mea ai mō āna wāhine kē katoa, i tahu whakakakara nei, i patu whakahere hoki ki ō rātou atua.
9 Nā, ka riri a Ihowā ki a Horomona, nō te mea kua anga kē tōna ngākau i a Ihowā, i te Atua o Īharaira, ka rua nei ōna putanga ki a ia, 10 me te ako i tēnei kupu ki a ia kia kaua ia e haere ki te whai i ngā atua kē; otiia kīhai i mau i a ia tā Ihowā i whakahau ai. 11 Nā reira, ka mea a Ihowā ki a Horomona, "I te mea ka pēnei tāu mahi, kāhore nei i mau i a koe tāku kawenata me tāku tikanga i ākona e ahau ki a koe, ka haea rawatia atu e ahau te kīngitanga i a koe, ā, ka hoatu ki tāu tangata. 12 Otiia e kore tēnei e meatia e ahau i ōu rā, he whakaaro hoki ki tōu pāpā, ki a Rāwiri; ka haea atu ia e ahau i te ringa o tāu tama. 13 Otiia e kore e haea atu e ahau te kīngitanga katoa; kotahi te iwi e hoatu e ahau ki tāu tama, he whakaaro ki a Rāwiri, ki tāku pononga, ki Hiruhārama i whiriwhiria nei e ahau."
Ngā Hoariri a Horomona
14 Nā, ka whakaarahia ake e Ihowā he hoariri mō Horomona, ko Harara Ēromi; he uri ia nō te kīngi i Ēroma. 15 Tērā, i a Rāwiri i Ēroma, ka haere atu a Ioapa rangatira o te ope ki te tanu i te hunga i patua, kua oti hoki ngā tāne katoa o Ēroma te patu e ia; 16 (e ono hoki ngā marama i noho ai a Ioapa rātou ko Īharaira katoa ki reira, ā, poto noa ngā tāne katoa o Ēroma te hautope atu); 17 nā, ka rere a Harara rātou ko ētahi Ēromi, he tāngata nā tōna pāpā, haere ana ki Īhipa; ā, e nohinohi tonu ana a Harara. 18 Ā, ka whakatika atu rātou i Miriana, ā, ka tae ki Parana; nā, tangohia e rātou ētahi tāngata o Parana hei hoa mō rātou ā haere ana ki Īhipa ki a Parao kīngi o Īhipa; ā, nā tērā i hoatu he whare mōna, i whakarite he kai māna; i hoatu anō he whenua ki a ia.
19 Nā, ka manakohia nuitia a Harara e Parao, ā, hoatu ana e ia hei wahine māna te teina o tāna wahine ake, te teina o te Kuīni, o Tahapene. 20 Nā, ka whānau he tama māna i te teina o Tahapene, ko Kenupata, ā, nā Tahapene anō i whakamutu tāna kai ū i roto i te whare o Parao. Nā, noho ana a Kenupata i te whare o Parao i roto ngā tama a Parao.
21 Ā, i te rongonga o Harara i Īhipa, kua takoto a Rāwiri ki ōna mātua, kua mate hoki a Ioapa rangatira ope, ka mea a Harara ki a Parao, "Tukua ahau kia haere ki tōku whenua."
22 Nā, ka mea a Parao ki a ia, "I hapa koe i te aha i a koe i ahau nei, i whai ai koe kia haere ki tōu whenua?"
Nā, ko tāna kīanga, "Kāhore; he ahakoa rā tukua ahau kia haere."
23 I ara anō i te Atua he hoariri mōna, a Retona tama a Eriara, i rere nei i tōna ariki i a Hararētere kīngi o Topa. 24 Nā, ka huihuia e ia ētahi tāngata, ā, ka meinga ia hei rangatira rōpū, i te mea e patua ana rātou e Rāwiri; nā, haere ana rātou ki Ramahiku, ā, noho ana i reira, ā, ko rātou hei kīngi mō Ramahiku. 25 Ā, he hoariri ia ki a Īharaira i ngā rā katoa o Horomona, hāunga hoki tā Harara kino i mea ai. Heoi, whakarihariha ana ia ki a Īharaira, ko ia anō te kīngi o Hīria.
Te Kī Taurangi a Ihowā ki a Ieropoama
26 Me Ieropoama anō tama a Nēpata, he Ēparati, nō Terera, he tangata nā Horomona, ko te ingoa o tōna whaea, ko Terua, he wahine pouaru, i ara anō tōna ringa ki te kīngi.
27 Ā, ko te take tēnei i ara ai tōna ringa ki te kīngi; e hanga ana a Horomona i Miro, e tūtaki ana i ngā wāhi pakaru o te pā o tōna pāpā, o Rāwiri. 28 Nā, he mārohirohi a Ieropoama, he toa; ā, ka kite a Horomona i taua taitama he uaua ki te mahi, nā, meinga ana ia e ia hei kaitirotiro mō ngā mahi katoa a te whare o Hōhepa.
29 Nā, i taua wā ka puta a Ieropoama i Hiruhārama, ā, ka tūtaki a Āhia Hironi, te poropiti ki a ia i te ara. Nā, kua kākahuria e Āhia he kākahu hou; ā, ko rāua tokorua anake i te pārae. 30 Nā, ka hopukia e Āhia tōna kākahu hou, haea ana kia tekau mā rua ngā wāhi. 31 Ā, ka mea atu ia ki a Ieropoama: "Kia tekau ngā wāhi e tangohia e koe māu; ko te kupu hoki tēnei a Ihowā, a te Atua o Īharaira, ‘Nanā, ka haea e ahau te kīngitanga i te ringa Horomona, ā, tekau ngā iwi e hoatu ki a koe. 32 Kotahi ia te iwi māna; he whakaaro ki tāku pononga, ki a Rāwiri, he whakaaro ki Hiruhārama, ki te pā i whiriwhiria e ahau i roto i ngā iwi katoa o Īharaira. 33 Mō rātou i whakarere i ahau, ā, koropiko ana ki a Ahatorete atua o ngā Haironi, ki a Kemoho atua o ngā Moapi, ki a Mirikomo atua o ngā tama a Āmona; kīhai hoki i haere i āku ara, mahi i te mea tika ki tāku titiro, pupuri hoki i āku tikanga, i āku whakaritenga, ā, kīhai i pērā me tōna pāpā, me Rāwiri.
34 " ‘Otiia e kore e tangohia e ahau te kīngitanga katoa i tōna ringa; engari ka whakarangatira ahau i a ia i ngā rā katoa e ora ai ia, he whakaaro ki tāku pononga, ki a Rāwiri, i whiriwhiria nei e ahau, mōna i pupuri i āku whakahau, i āku tikanga. 35 Engari ka tangohia e ahau te kīngitanga i te ringa o tāna tama, ā, ka hoatu ki a koe, arā tekau ngā iwi. 36 Kotahi te iwi e hoatu e ahau ki tāna tama, hei rama mā tāku pononga, mā Rāwiri ki tōku aroaro i ngā rā katoa ki Hiruhārama, ki te pā i whiriwhiria e ahau hei waihotanga iho mō tōku ingoa. 37 Ā, ka tangohia koe e ahau, ā, hei kīngi koe, ka rite ki ngā mea katoa i hiahia ai tōu ngākau, ā, hei kīngi koe mō Īharaira. 38 Nā, tēnei ake, ki te rongo koe i ngā mea katoa e whakahau ai ahau ki a koe, ā, ka haere i āku ara, ka mahi i te mea e tika ana ki tāku titiro, ka pupuri i āku tikanga, i āku whakahau, ka pērā me tā tāku pononga, me tā Rāwiri i mea ai, nā, hei hoa ahau mōu. Ka hangā hoki e ahau tōu whare kia pūmau, ka pērātia me tō Rāwiri i hangā rā e ahau; ā, ka hoatu a Īharaira ki a koe. 39 Ā, ka whakawhiua e ahau ngā uri o Rāwiri mō tēnei mea nei; otiia ehara i te mea mō ake tonu atu.’ "
40 Nā, ka whai a Horomona kia whakamatea a Ieropoama; otiia i whakatika a Ieropoama, ā, rere ana ki Īhipa, ki a Hīhāka kīngi o Īhipa, ā, i Īhipa ia ā mate noa a Horomona.
Te Matenga a Horomona
41 Nā, ko ērā atu mahi a Horomona, ko ngā mea katoa i mea ai ia, me ōna whakaaro nui, kāhore ianei i tuhituhia ki te pukapuka o ngā mahi a Horomona? 42 Nā, ko te roa o te kīngitanga o Horomona ki Hiruhārama ki a Īharaira katoa, e whā tekau tau. 43 Nā, ka moe a Horomona ki ōna mātua, ā, tanumia ana ki te pā o Rāwiri, o tōna pāpā; ā, ko Rehopoama, ko tāna tama, te kīngi i muri i a ia.
Salamon feleségei és bálványozása
1 Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivül a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait, 2 Olyan népek közül, a kik felől azt mondotta volt az Úr az Izráel fiainak: Ne menjetek hozzájok, és őket se engedjétek magatokhoz jőni, bizonyára az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel. 3 És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az ő feleségei elhajták az ő szívét. 4 És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgy hogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, a mint az ő atyjának, Dávidnak szíve. 5 Mert Salamon követi vala Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták útálatos bálványát. 6 És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei előtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az ő atyja. 7 Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták útálatos bálványának a hegyen, a mely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai útálatos bálványának. 8 És ekképen cselekedék Salamon mind az ő idegen feleségeivel, a kik az ő isteneiknek tömjéneztek és áldoztak. 9 Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, a ki megjelent volt néki kétszer is, 10 És azt parancsolta volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem őrizte meg az Úr parancsolatját. 11 Monda azért az Úr Salamonnak: Miután ez történt veled, és nem őrizted meg az én szövetségemet és az én rendelésimet, a melyeket parancsoltam néked: elszakasztván elszakasztom tőled az országot, és adom a te szolgádnak. 12 Mindazáltal míg élsz, nem cselekeszem ezt Dávidért, a te atyádért; hanem a te fiadnak kezétől szakasztom el azt. 13 De nem szakasztom el az egész birodalmat; hanem egy nemzetséget adok a te fiadnak Dávidért, az én szolgámért és Jeruzsálemért, a melyet magamnak választottam.
Salamon ellenségei és halála
14 És ellenséget támaszta az Úr Salamonra, az Edombeli Hadádot, a ki az Edombeli királyi nemből való vala. 15 Mert mikor Dávid az Edomiták ellen ment volt, és Joáb, a sereg fővezére elment volt a megöletteknek temetésére, és levágott minden férfiú nemet Edomban, – 16 Mert hat hónapig volt ott Joáb az egész Izráellel, míg minden férfiúi nemet ki nem vesztett Edomban, – 17 Akkor szaladott vala el Hadád és vele együtt valami Edomiták az ő atyjának szolgái közül ő vele, bemenvén Égyiptomba. Hadád pedig akkor még kis gyermek volt. 18 Kik felkelvén Midiánból, menének Páránba, és melléjök vévén a Páránbeli férfiak közül, bemenének Égyiptomba a Faraóhoz, az Égyiptombeli királyhoz, a ki házat ada néki, és ételt, italt szolgáltata néki, és jószágot is ada néki. 19 Igen kedvében lőn azért Hadád a Faraónak, úgyannyira, hogy feleségül adá néki az ő feleségének hugát, Táfnes királyasszonynak hugát. 20 És a Táfnes huga szülé néki Génubátot, az ő fiát, és elválasztá azt Táfnes a Faraó házában, és Génubát ott volt a Faraó házában, a Faraó fiai között. 21 Mikor pedig Hadád meghallotta Égyiptomban, hogy Dávid elaludt az ő atyáival, és hogy Joáb is, a seregnek fővezére, meghalt, monda Hadád a Faraónak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én földembe. 22 És felele néki a Faraó: Mi nélkül szűkölködöl én nálam, hogy a te földedbe igyekezel menni? Felele az: Semmi nélkül nem szűkölködöm, de kérlek bocsáss el engem. 23 És támaszta az Isten néki más ellenséget is, Rézont, az Eljada fiát, a ki elfutott vala Hadadézertől, a Sóbabeli királytól, az ő urától. 24 És hadakozó férfiakat gyűjtött maga mellé, és ő vala a sereg hadnagya, mikor megölé őket Dávid; azután Damaskusba menvén ott lakának, és uralkodának Damaskusban. 25 És ellensége volt Izráelnek Salamonnak egész életében, a nyomorúságon kivül, a melyet Hadád szerze, és gyűlölte Izráelt, és uralkodott Siriában. 26 Azután Jeroboám, a Nébát fia, Seredából való Efrateus, – a kinek anyja Sérua, egy özvegy asszony volt – a Salamon szolgája emelte fel kezét a király ellen. 27 Annak pedig, a miért felemelte kezét a király ellen, ez volt az oka: Mikor Salamon megépítette Millót, és berakatta az ő atyjának, a Dávid városának romlását; 28 Jeroboám erős férfiú vala; és látván Salamon, hogy az ő szolgája az ő dolgában szorgalmatos, reá bízá a József háza gondviselésének egész terhét. 29 És történt ebben az időben, hogy mikor kiment egyszer Jeroboám Jeruzsálemből, találkozék az úton Ahijával, a Silóbeli prófétával, és rajta új köpönyeg volt, és csak ketten valának a mezőn együtt. 30 És megragadván Ahija az új ruhát, a mely azon volt, hasítá azt tizenkét részre. 31 És monda Jeroboámnak: Vedd el magadnak a tíz részt; mert ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Ímé elszakasztom ez országot Salamon kezétől, és néked adom a tíz nemzetséget; 32 Egy nemzetséget hagyok pedig ő nála az én szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálem városáért, a melyet magamnak választottam az Izráel minden nemzetségei közül, 33 Még pedig azért, mert elhagytak engem, és imádták Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Kámost, a Moábiták istenét, és Milkomot, az Ammon fiainak istenét, és nem jártak az én utaimban, hogy azt cselekedték volna, a mi tetszett volna az én szemeimnek: az én rendelésimet és végzéseimet, a mint Dávid, az ő atyja. 34 De nem veszem el az egész birodalmat az ő kezétől, hanem akarom, hogy fejedelem legyen életének minden idejében, Dávidért az én szolgámért, a kit választottam; mivelhogy megőrizte az én parancsolatimat és rendeléseimet; 35 Hanem az ő fiának kezétől már elveszem a királyságot, és néked adom azt, tudniillik a tíz nemzetséget. 36 Az ő fiának pedig egy nemzetséget adok, hogy Dávidnak, az én szolgámnak legyen előttem szövétneke mindenkor Jeruzsálemben, a városban, a melyet magamnak választottam, hogy ott helyheztessem az én nevemet. 37 Téged pedig felveszlek, és uralkodol mindenekben a te lelkednek kívánsága szerint, és király lész az Izráelen. 38 És ha te minden parancsolatimnak engedéndesz, és járándasz az én utaimban, és azt cselekedénded, a mi tetszik nékem, megőrizvén az én rendelésimet és parancsolatimat, a mint Dávid, az én szolgám cselekedett: én veled leszek, és építek néked állandó házat, a mint Dávidnak építettem, és néked adom az Izráelt. 39 És megsanyargatom ezért a Dávid magvát: de még sem örökre.
40 Igyekezik vala pedig Salamon megölni Jeroboámot; ezért felkelvén Jeroboám, futa Égyiptomba, Sésákhoz, az Égyiptombeli királyhoz, és ott volt Égyiptomban, Salamon haláláig. 41 Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, a melyeket cselekedett, és bölcsesége avagy nem írattattak-é meg a Salamon cselekedeteiről írott könyvben? 42 Az az idő pedig, a melyben uralkodott Salamon Jeruzsálemben az egész Izráelen: negyven esztendő. 43 És elaluvék Salamon az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyjának, Dávidnak városában. És Roboám, az ő fia uralkodék helyette.