Marcos 5

Ka Whakaorangia e Īhu tētahi Tangata, he Rēwera ōna

1 Ā, ka whiti rātou ki tāwāhi o te moana, ki te whenua o ngā Kararini. 2 Nā, mahuta kau i te kaipuke, ka tūtaki ki a ia tētahi tangata i puta mai i ngā urupā, he wairua poke tōna. 3 Kei ngā urupā nei tōna nohoanga; ā, ahakoa he mekameka, hore rawa ia i taea e tētahi tangata te here. 4 He maha hoki ōna herenga ki ngā here waewae, ki ngā mekameka, heoi motumotuhia ana e ia ngā mekameka, mongamonga noa anō ngā here waewae. Kīhai tētahi tangata i kaha ki te whakamārie i a ia. 5 I ngā urupā tonu ia, i ngā maunga i te pō, i te ao, e hāmama ana, e haehae ana i a ia ki te kōhatu.

6 Ā, i tōna kitenga i a Īhu i tawhiti, oma ana ia, koropiko ana ki a ia. 7 He nui tōna reo ki te karanga, ka mea, "Ko te aha tāku ki a koe, e Īhu, e te Tama a te Atua, a te Runga Rawa? Ko te Atua tāku whakaoati mōu, nā, kaua ahau e whakamamaetia." 8 He meatanga hoki nāna ki a ia, "Puta mai i tēnei tangata, e te wairua poke."

9 Nā, ka ui ia ki a ia, "Ko wai tōu ingoa?"

Ka whakahokia e tērā, ka mea, "Ko Rihiona tōku ingoa; he tokomaha hoki mātou." 10 Ā, he nui tāna īnoi ki a ia kia kaua rātou e tonoa atu i taua whenua.

11 Nā, kei reira, kei ngā maunga, tētahi kāhui poaka e kai ana, tōna tini. 12 Nā, ka īnoi ngā rēwera katoa ki a ia, ka mea, "Tonoa mātou ki ngā poaka, kia tomo mātou ki a rātou." 13 Nā, tukua ana rātou e Īhu. Heoi, ko te putanga o ngā wairua poke, ka tomo ki ngā poaka. Ko te tino rerenga o te kāhui rā te pari ki te moana, ko te maha kei te rua mano, ā, paremo iho ki te moana.

14 Nā, whati ana ngā kaiwhāngai o ngā poaka, ā, kōrerotia ana ki te pā, ki aua whenua. Nā, ka puta rātou kia kite i taua mea kua meatia nei. 15 Ā, nō tō rātou taenga mai ki a Īhu, ka kite i te tangata i nohoia nei e ngā rēwera, tērā i te rihiona, e noho ana, kua oti te whakakākahu, kua tika ngā mahara, ka mataku rātou. 16 Ā, ka kōrerotia ki a rātou, e te hunga i kite, te meatanga ki te tangata i ngā rēwera, ki ngā poaka hoki. 17 Nā, ka anga rātou, ka tohe ki a ia kia haere atu i ō rātou wāhi.

18 Ā, nō ka eke ia ki te kaipuke, ka īnoi ki a ia te tangata i ngā rēwera, kia waiho ia hei hoa mōna. 19 Otirā, kīhai a Īhu i tuku i a ia, engari i mea atu ki a ia, "Haere ki tōu whare, ki ōu whanaunga, ka kōrero ki a rātou i ngā mea nui i meinga e te Ariki ki a koe, i tāna atawhaitanga hoki i a koe." 20 Nā, ka haere ia, ka anga, ka kōrero ki Rekaporihi, i ngā mea nunui i mea ai a Īhu ki a ia; ā, mīharo ana ngā tāngata katoa.

He Kōtiro Whakahemohemo me te Wahine Māuiui

21 Ā, nō te whitinga atu anō o Īhu ki tāwāhi i runga i te kaipuke, he nui te tangata i huihui ki a ia; i te taha anō ia o te moana. 22 Nā, ko te haerenga mai o tētahi o ngā rangatira o te whare karakia, ko Hairuha tōna ingoa; ka kite i a ia, ka takoto ki ōna waewae, 23 he nui tāna īnoi ki a ia, ka mea, "Ko tāku tamāhine nohinohi kei te whakahemohemo! Kia haere ake koe ki te whakapā i ōu ringa ki a ia kia ora ai, ā, ka ora." 24 Nā, haere tahi ana rāua; he tini hoki te tangata i aru i a ia, popō tonu ki a ia.

25 Nā, ko tētahi wahine e mate ana i te pākaruhanga toto, ka tekau mā rua ngā tau. 26 He maha ngā meatanga a ngā rata tokomaha ki a ia, hemo noa āna rawa katoa, tē mātūtū ake tētahi wāhi, heoi, kake haere ana te mate. 27 Ā, nō tōna rongonga ki a Īhu, ka haere i muri i roto i te mano, ā, pā ana ki tōna kākahu. 28 I mea hoki, "Ahakoa pā kau ahau ki ōna kākahu, ka ora ahau."

29 Ā, mimiti tonu ake te puna o ōna toto; nō ka mahara a roto o tōna tinana kua ora ia i te mate. 30 Nā, mōhio tonu a Īhu kua puta he mana i roto i a ia, ka tāhurihuri i roto i te mano, ka mea, "Ko wai tēnei kua pā nei ki ōku kākahu?"

31 Ka mea āna ākonga ki a ia, "E kite ana koe i te mano e popō nei ki a koe, ā, e mea ana koe, ‘Ko wai tēnei kua pā mai ki ahau?’ "

32 Heoi, tirotiro ana ia kia kite i te wahine i mea nei i tēnei mea. 33 Nā, ka haere mai te wahine me te wehi, me te wiri, i mahara hoki ki te mea i meatia ki a ia, ā, takoto ana ki tōna aroaro, kōrerotia katoatia ana e ia te tikanga ki a ia. 34 Anō rā, ko Īhu ki a ia, "E kō, nā tōu whakapono koe i ora ai; haere mārie, kia ora koe i tōu mate."

35 I a ia anō e kōrero ana, ka haere mai ētahi o ngā tāngata a te rangatira o te whare karakia, ka mea, "Kua mate tāu tamāhine. Hei aha ake māu te whakararuraru i te Kaiwhakaako?"

36 Otirā, kāhore a Īhu i aro ki te kupu i kōrerotia, ka mea atu ki te rangatira o te whare karakia, "Kaua e wehi, ko te whakapono ia kia whakapono."

37 Ā, kīhai tētahi tangata i tukua kia haere tahi me ia, ko Pita anake, ko Hēmi, ko Hoani teina o Hēmi. 38 Ā, nō te taenga atu ki te whare o te rangatira o te whare karakia, ka kite ia i te ngangau, i te nui hoki o te tangi, o te auē a ētahi. 39 Ā, i tōna tomokanga ki roto, ka mea ia ki a rātou, "He aha koutou ka ngangau ai, ka tangi ai? Kāhore te kōtiro i mate, engari e moe ana."

40 Nā, kataina iho ia e rātou. Heoi, ka oti katoa te pei ki waho, ka mau ia ki te pāpā, ki te whaea o te kōtiro, rātou ko ōna hoa, ka tomo ki te wāhi i takoto ai te kōtiro. 41 Nā, ka mau ia ki te ringa o te kōtiro, ka mea ki a ia, "Tarita kumi," ko tōna whakamāoritanga tēnei, "E kō, ko tāku kupu tēnei ki a koe, e ara."

42 Nā, whakatika tonu ake te kōtiro, ā, haere ana; kotahi tekau mā rua hoki ōna tau. Nā, ko te tino mīharotanga i mīharo ai rātou. 43 Ā, he nui tāna whakatūpato i a rātou, kia kaua tēnei e mōhiotia e tētahi tangata; ka kī kia hoatu he kai māna.

Jézus csodatétele az ördöngőssel

1 És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére. 2 És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt, 3 A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni. 4 Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni. 5 És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva. 6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula, 7 És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem. 8 (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.) 9 És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. 10 És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről. 11 Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala. 12 És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be. 13 És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe. 14 A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt. 15 És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének. 16 A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal. 17 És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból. 18 Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen. 19 De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad. 20 El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának. 21 És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.

Jézus meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt és feltámasztja Jairus leányát

22 És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék, 23 És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. 24 El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt. 25 És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala, 26 És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett, 27 Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját. 28 Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok. 29 És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából. 30 Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat? 31 És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem? 32 És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte. 33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán. 34 Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból. 35 Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert? 36 Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj. 37 És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. 38 És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót. 39 És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik. 40 És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala. 41 És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl. 42 És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának. 43 Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.