Marcos 8

Ka Whāngaia e Īhu te Whā Mano

1 I aua rā, i te mea he nui rawa te mano, kāhore hoki he kai mā rātou, ka karanga a Īhu ki āna ākonga, ka mea ki a rātou, 2 "E aroha ana ahau ki ngā tāngata, ka toru nei hoki ō rātou rā e noho ana ki ahau, ā, kāhore ā rātou kai. 3 Ki te tonoa pukutia rātou e ahau ki tō rātou kāinga, ka hemo ki te ara; i haere mai hoki ētahi o rātou i tawhiti."

4 Nā, ka whakahokia e āna ākonga ki a ia, "Me aha e te tangata ka mākona ai ēnei i te taro i konei, i te koraha?"

5 Ka ui ia ki a rātou, "E hia ā koutou taro?"

Ka mea rātou, "E whitu."

6 Nā, ka mea ia ki te mano kia noho ki te whenua; ā, ka mau ki ngā taro e whitu, ka whakawhetai, ka whawhati, ā, hoatu ana e ia ki āna ākonga kia whakatakotoria ki mua i a rātou; whakatakotoria ana e rātou mā te mano. 7 He ika anō a rātou torutoru nei, he mea nonohi, ā, ka mutu te whakapai, ka mea ia kia whakatakotoria hoki ērā. 8 Nā, kai ana rātou, ā, ka mākona, ā, kohia ake ana o ngā whatiwhatinga i toe e whitu ngā kete. 9 Me te mea e whā mano te hunga i kai, ā, tonoa atu ana rātou e ia. 10 Nā, eke tonu ia rātou ko āna ākonga ki te kaipuke, ā, ka tae ki ngā wāhi o Taramanuta.

Ka Tono ngā Parihi i tētahi Tohu

11 Nā, ka puta mai ngā Parihi, ka anga, ka totohe ki a ia, ka rapu tohu ki ia i te rangi, hei whakamātautau mōna. 12 Nā, ka hotu tōna wairua, ka mea ia, "He aha tēnei whakatupuranga ka rapu ai ki te tohu? He pono tāku e mea nei ki a koutou, e kore e hoatu he tohu ki tēnei whakatupuranga."

13 Nā, mahue ake rātou i a ia, ā, eke ana anō ki te kaipuke, rere ana ki tērā taha.

Te Rēwena a Ngā Parihi me tā Herora

14 Nā, i wareware rātou ki te mau taro, kotahi tonu ā rātou taro i te kaipuke. 15 Nā, ka whakatūpato ia i a rātou, ka mea, "Kia mahara, kia tūpato i te rēwena a ngā Parihi, i te rēwena hoki a Herora."

16 Ā, ka kōrerorero rātou ki a rātou anō, ka mea, "Nō te mea kāhore ā tātou taro."

17 Ka mōhio a Īhu, ka mea ki a rātou, "He aha koutou ka kōrerorero ai nō te mea kāhore ā koutou taro? Kīanō koutou i mātau noa, kīanō i mahara? E pakeke tonu ana anō rānei ō koutou ngākau? 18 He kanohi nei ō koutou, ā, kāhore e kite? He taringa nei ō koutou, ā, kāhore e rongo? Kāhore e mahara? 19 I ahau i whawhati i ngā taro e rima mā ngā mano e rima, e hia ngā kete kī o ngā whatiwhatinga i kohia e koutou?"

Ka mea rātou ki a ia, "Kotahi tekau mā rua."

20 "Ā, i ngā taro hoki e whitu mā ngā mano e whā, e hia ngā kete kī o ngā whatiwhatinga i kohia e koutou?"

Ka mea rātou, "E whitu."

21 Nā, ka mea ia ki a rātou, "Kāhore anō ia koutou kia mātau noa?"

Ka Whakaorangia e Īhu he Tangata Matapō i Petahaira

22 Ā, ka tae rātou ki Petahaira. Nā, ka kawea mai e rātou he matapō ki a ia, ka īnoi ki a ia kia whakapāngia e ia. 23 Nā, ka mau ia ki te ringa o te matapō, ka ārahi i a ia ki waho o te kāinga; ka tuwha ki ōna kanohi, ā, ka whakapā i ōna ringa ki a ia, ka ui ki a ia me kore ia e kite i tētahi mea.

24 Nā, ka titiro ake ia, ka mea, "E kite ana ahau i ngā tāngata e hāereere ana me te mea he rākau."

25 Me i reira, ka whakapākia anō ngā ringa ki ōna kanohi, ka mea i a ia kia titiro. Nā, ka ora ia, ā, ka mārama te titiro ki ngā mea katoa. 26 Nā, ka tono ia i a ia ki tōna whare, ka mea atu, "Kaua e tomo ki te kāinga."

Te Pānuitanga a Pita mō Īhu

27 Nā, ka haere a Īhu rātou ko āna ākonga ki ngā kāinga o Hiharia Piripai, ā, i te ara ka ui ia ki āna ākonga, ka mea ki a rātou, "Ki tā ngā tāngata kī, ko wai ahau?"

28 Nā, ko tā rātou whakahokinga, "Ko Hoani Kaiiriiri; ki tā ētahi, ko Irāia; ki tā ētahi, ko tētahi o ngā poropiti."

29 Nā, ka mea ia ki a rātou, "Ki tā koutou nā kī, ko wai ahau?"

Nā, ka whakahoki a Pita, ka mea ki a ia, "Ko te Karaiti koe."

30 Nā, ka whakatūpato ia i a rātou, kia kaua ia e kōrerotia ki te tangata.

Ka Kōrero a Īhu mō Tōna Mamaetanga me Tōna Matenga

31 Kātahi ia ka anga, ka whakaako i a rātou, kua takoto te tikanga kia maha ngā mamae o te Tama a te tangata, kia whakakinongia hoki e ngā kaumātua, e ngā tohunga nui, e ngā karaipi, ā, kia whakamatea, ā, kia ara anō ina pahure ngā rā e toru. 32 I kōrerotia matanuitia anō taua kupu e ia. Nā, ka mau a Pita ki a ia, ka anga, ka whakahē ki tāna.

33 Otirā, ka tahuri ia, ā, i te kitenga i āna ākonga, ka whakahē ki tā Pita, ka mea, "Haere ki muri i ahau, e Hātana. Kāhore hoki ōu ngākau ki ngā mea a te Atua, engari, ki a te tangata."

34 Nā, ka karangatia e ia te mano, rātou ko āna ākonga, ka mea ki a rātou, "Ki te mea tētahi tangata kia haere mai ki te whai i ahau, me whakakāhore ia i a ia anō, me amo i tōna rīpeka, ka aru ai i ahau. 35 Ki te whai tētahi kia ora, ka mate ia; ki te mate hoki tētahi, mōna i whakaaro ki ahau, ki te rongopai hoki, ka ora ia. 36 Ā, he aha te pai ki te tangata, ki te riro i a ia te ao katoa, ā, ka kore he ora mōna? 37 He aha hoki tā te tangata e hoatu ai hei utu mōna kia ora? 38 Ki te whakamā hoki tētahi ki ahau, ki āku kōrero, i tēnei whakatupuranga pūremu, kino, ka whakamā anō te Tama a te tangata ki a ia, ina haere mai i runga i te korōria o tōna Matua, rātou ko ngā anahera tapu."

A négyezernek megvendégelése

1 Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: 2 Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök; 3 És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek. 4 Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? 5 És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. 6 Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék. 7 Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is. 8 Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. 9 Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket. 10 És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.

A farizeusok jelkivánása. Óvás a farizeusok és Heródes kovászától

11 És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt. 12 Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek. 13 És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne. 14 De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban. 15 És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától! 16 Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk. 17 Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek? 18 Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é? 19 Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt. 20 Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet. 21 És monda nékik: Hogy nem értitek hát?

A vak meggyógyítása

22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt. 23 Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? 24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. 25 Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent. 26 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.

Péter vallástétele

27 És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? 28 Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül. 29 És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. 30 És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle.

Jézus eőször jelenti szenvedéseit

31 És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. 32 És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni. 33 És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. 34 A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. 35 Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. 36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? 37 Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? 38 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.