Marcos 9

1 I mea anō ia ki a rātou, "He pono tāku e mea nei ki a koutou, tēnei anō ētahi o te hunga e tū nei, e kore e pāngia e te mate, kia kite rā anō i te rangatiratanga o te Atua e haere mai ana i runga i te kaha."

Te Whakaahua Kētanga

2 Ā, ka pahure ngā rā e ono, ka mau a Īhu ki a Pita, ki a Hēmi, ki a Hoani, nā, kawea ana rātou e ia ki runga ki tētahi maunga tiketike, ko rātou anake. Ā, ka puta kē tōna āhua i tō rātou aroaro. 3 Nā, kanapa tonu ōna kākahu, mā tonu me te hukarere; e kore e taea e te kaihoroi i runga i te whenua te mea kia pērā te mā. 4 Nā, ka puta mai ki a rātou a Irāia rāua ko Mohi; e kōrerorero ana rāua ki a Īhu.

5 Nā, ka oho a Pita, ka mea ki a Īhu, "E te Kaiwhakaako, he mea pai kia noho tātou ki konei; nā, kia hangā e mātou ētahi wharau kia toru; kia kotahi mōu, kia kotahi mō Mohi, kia kotahi mō Irāia." 6 Kāhore hoki ia i mātau ki tāna e kōrero ai; i wehi hoki rātou.

7 Nā, ko tētahi kapua e taumarumaru ana ki runga ki a rātou; ā, ka puta he reo i te kapua, e mea ana, "Ko tāku Tama tēnei i aroha ai; whakarongo ki a ia."

8 Ā, titiro rawa ake rātou ki tētahi taha, ki tētahi taha kāhore ā rātou tāngata i kite ai, ko rātou anake, ko Īhu.

9 Ā, i a rātou e heke iho ana i te maunga, ka whakatūpato ia i a rātou kia kaua e kōrerotia ki te tangata ā rātou i kite ai, kia ara rā anō te Tama a te tangata i te hunga mate. 10 Ā, i puritia taua kupu e rātou, ka uiui ki a rātou anō, he aha rā te aranga ake i te hunga mate.

11 Ā, ka ui rātou ki a ia, ka mea, "He aha ngā karaipi ka mea ai, ko Irāia kia mātua puta mai?"

12 Nā, ka whakahoki ia, ka mea ki a rātou, "E puta ana anō a Irāia i mua ki te whakatika i ngā mea katoa. Kua oti anō te tuhituhi mō te Tama a te tangata, kia maha ōna mamae, kia whakakāhoretia. 13 Ko tāku kupu ia tēnei ki a koutou, Kua tae mai anō a Irāia, heoi, meatia ana e rātou ki a ia tā rātou i pai ai, ngā mea hoki i tuhituhia mōna."

Ka Whakaorangia e Īhu he Tama he Wairua Poke Tōna

14 Ā, nō tō rātou taenga ki ngā ākonga, ka kite rātou he rahi te hui e karapoti ana i a rātou, me ngā karaipi e totohe ana ki a rātou. 15 Ā, kite kau te mano katoa i a ia, ka mīharo, ā, oma ana, oha ana ki a ia.

16 Nā, ka ui ia ki a rātou, "He aha tā koutou e totohe nā ki a rātou?"

17 Nā, ka whakahoki tētahi i roto i te mano, ka mea, "E te Kaiwhakaako, i kawea mai e ahau tāku tama ki a koe, he wairua reokore tōna. 18 Ā, i ngā wāhi e hopu ai te wairua i a ia, ka tāia iho. Tutū ana te huka, tetēā ana ōna niho, ā, pakoko haere ana: i mea anō ahau ki āu ākonga kia peia ia ki waho; heoi, kīhai i taea e rātou."

19 Nā, ko tāna whakahokinga ki a ia, ka mea, "E te uri whakapono kore, kia pēhea te roa o tōku noho ki a koutou? Kia pēhea te roa o tāku manawanui ki a koutou? Kawea mai ki ahau."

20 Nā, kawea ana mai ia ki a ia. Ā, i tōna kitenga i a ia, nā, haea tonutia iho ia e te wairua; ā, hinga ana ia ki te whenua, ka oke, ka huka.

21 Nā, ka ui ia ki tōna matua, "Ka pēhea te roa o te mea nei ki ia?" Ka mea ia, "Nō te tamarikitanga. 22 He maha āna turakanga i a ia ki te kāpura, ki te wai, kia ngaro ai: otirā ki te taea e koe te aha rānei, arohaina māua, kia puta tōu whakaaro ki a māua."

23 Ka mea a Īhu ki a ia, "Ki te taea e koe te whakapono, ka taea ngā mea katoa e te tangata whakapono."

24 Nā, karanga tonu mai te matua o te tama, ka mea, "E whakapono ana ahau, e te Ariki; kia puta tōu whakaaro ki tōku whakapono kore."

25 Ā, nō te kitenga o Īhu i te mano e oma mai ana, ka rīria e ia te wairua poke, ka mea ki a ia, "E te wairua reokore, turi, ko tāku tēnei ki a koe, Puta mai i roto i a ia, kaua anō e tomo ki roto ki a ia ā muri ake nei."

26 Nā, hāmama ana tērā, haehae noa iho ana i a ia, ā, puta ana mai ki waho; nō ka pērā taua tangata me te tūpāpaku, ā, he tokomaha i mea, "Kua mate." 27 Otirā, ka mau a Īhu ki tōna ringa, ka whakaara i a ia, ā, ka whakatika ia.

28 Ā, i a ia ka tomo ki te whare, ka ui puku āna ākonga ki a ia, "He aha mātou tē āhei ai te pei i a ia ki waho?"

29 Anō rā, ko ia ki a rātou, "E kore e puta noa te pēnā, mā te īnoi anake, mā te nohopuku."

Ka Kōrero anō a Īhu mō Tōna Matenga

30 Nā, ka hāpainga e rātou i reira, ā, haere ana rā waenganui o Karirī; kīhai hoki ia i pai kia rangona e tētahi. 31 Ko tāna hoki i whakaako ai ki āna ākonga, i mea ai ki a rātou, "Ka tukua te Tama a te tangata ki ngā ringa o ngā tāngata, ā, mā rātou ia e whakamate; ā, ka oti ia te whakamate, ka ara ake i te toru o ngā rā."

32 Nā, kīhai rātou i mātau ki taua kupu, ka mataku hoki ki te ui ki a ia.

Ko Wai te Tino Nui Rawa?

33 Nā, ka tae rātou ki Kaperenauma; ā, i a ia i roto i te whare, ka ui ia ki a rātou, "He aha tā koutou i kōrerorero ai ki a koutou i te ara?" 34 Otiia, kīhai rātou i kīkī; ko tā rātou hoki i kōrerorero ai ki a rātou i te ara, ko wai te mea nui rawa.

35 Nā, ka noho ia, ka karanga i te tekau mā rua, ka mea ki a rātou, "Ki te whai tētahi kia whiti ko ia hei mua, ka waiho ia hei muri i te katoa, hei kaimahi mā te katoa."

36 Nā, ka mau ia ki tētahi tamaiti nohinohi, ā, whakatūria ana ki waenganui i a rātou; nā, ka okooko i a ia, ka mea ki a rātou, 37 "Ki te manako tētahi ki tētahi o ngā tamariki pēnei, he whakaaro ki tōku ingoa, e manako ana ia ki ahau; ki tē manako hoki tētahi ki ahau, ehara i ahau tāna i manako ai, engari ko tōku kaitono mai."

Ko Ia ehara i te Hoa Whawhai, Nō Tātou Ia

38 Nā, ka mea a Hoani ki ia, "E te Kaiwhakaako, i kite mātou i tētahi e pei rēwera ana i runga i tōu ingoa. Nā, rīria iho e mātou, kāhore hoki ia e haere tahi me tātou."

39 Nā, ka mea a Īhu, "Kaua ia e rīria ki te mea hoki nōku te ingoa e mahi merekara ai tētahi, e kore e hohoro tāna kōrero kino mōku. 40 Ko ia hoki ehara i te hoariri ki a tātou, nō tātou ia. 41 Ki te whakainumia koutou e tētahi ki te kapu wai, he whakaaro ki tōku ingoa, nō te mea nō te Karaiti koutou, he pono tāku e mea nei ki a koutou, e kore ia e hapa i tōna utu."

Ngā Whakawai kia Hara

42 "Nā, ki te mea tētahi kia hē tētahi o ēnei mea nonohi e whakapono nei ki ahau, he pai kē ki a ia me i whakairia tētahi kōhatu mira ki tōna kakī, ā, ka makā ia ki te moana. 43 Nā, ki te hē koe i tōu ringa, pōutoa; pai kē hoki mōu te tomo mutu ki te ora i te makā ringaruatia ki Kehena, ki te kāpura e kore e tineia. 44 Ki te wāhi e kore ai e mate tō rātou kutukutu, ki te kāpura e kore e tineia. 45 Ki te hē anō koe i tōu waewae, pōutoa; pai kē hoki mōu te tomo kopa ki te ora i te makā waewaeruatia ki Kehena, 46 Ki te wāhi e kore ai e mate tō rātou kutukutu, ki te kāpura e kore e tineia. 47 Ā, ki te hē koe i tōu kanohi, makā atu; pai kē hoki mōu te tomo kanohi tahi ki te rangatiratanga o te Atua i te makā kanohiruatia ki Kehena, 48 ki te wāhi e kore ai e mate tō rātou kutukutu, ki te kāpura e kore e tineia.

49 "Tā te mea ka totea ngā tāngata katoa ki te kāpura.

50 "He pai te tote; otirā, ki te pirau te tote, mā te aha e whai tikanga tote ai? Kia whai tote i roto i a koutou, kia mau hoki te rongo a tētahi ki tētahi."

Krisztus megdicsőülése

1 Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

2 És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük; 3 És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. 4 És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. 5 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 6 De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének. 7 És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. 8 És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust. 9 Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad. 10 És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni? 11 És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? 12 Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? 13 De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle.

Ördöngős néma meggyógyítása

14 És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala. 15 És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt. 16 Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel? 17 És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van. 18 És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. 19 Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. 20 És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala. 21 És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta. 22 És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. 23 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. 24 A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. 25 Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! 26 És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. 27 Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele. 28 Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt? 29 Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.

Jézus másodszor jelenti szenvedéseit

30 És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja. 31 Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. 32 De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni.

Rangkérdés. Alázatosság és a kicsinyek gondja ajánltatik. Óvás botránkoztatástól

33 És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton? 34 De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb? 35 És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. 36 És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik: 37 A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott. 38 János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket. 39 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. 40 Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van. 41 Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát. 42 A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. 43 És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. 44 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 45 És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. 46 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 47 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. 48 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 49 Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. 50 Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.