Ka Kōrero a Īhu mō te Wāwāhinga o te Temepara
1 Ā, i a ia e haere atu ana i te temepara, ka mea tētahi o āna ākonga ki a ia, "E te Kaiwhakaako, nanā, te tū o ngā kōhatu, te tū o ngā whare!"
2 Nā, ka whakahoki a Īhu, ka mea ki a ia, "Ka kite koe i ēnei whare nunui? E kore tētahi kōhatu e waiho i konei i runga ake i tētahi kōhatu, engari, ka whakahoroa."
Ngā Raruraru me ngā Whakatoinga
3 Ā, i a ia e noho ana i runga i Maunga Ōriwa i te ritenga atu o te temepara, ka ui puku ki a ia a Pita, a Hēmi, a Hoani, a Anaru, 4 "Kōrerotia mai ki a mātou, ko āhea ēnei mea, ā, he aha te tohu ina tata ēnei mea katoa te rite?"
5 Nā, ka anga ia, ka kōrero ki a rātou, "Kia tūpato kei māmingatia koutou e te tangata. 6 He tokomaha hoki e haere mai i runga i tōku ingoa, e mea, ‘Ko ahau ia!’ ā, he tokomaha e māmingatia. 7 E rongo koutou ki ngā pakanga, ki ngā hau pakanga, kei ohorere. Kua takoto hoki he putanga mō aua mea; taihoa rawa ia te mutunga. 8 Ka whakatika hoki tētahi iwi ki tētahi iwi, tētahi rangatiratanga ki tētahi rangatiratanga; ā, he tini ngā wāhi e puta ai he rū; ka puta anō hoki he pō matekai. Ko te tīmatanga ēnei o ngā mamae.
9 "Nā, kia tūpato ki a koutou. Ka tukua hoki koutou ki ngā rūnanga; ka whiua koutou i roto i ngā whare karakia; ā, ka whakatūria koutou ki te aroaro o ngā kāwana, o ngā kīngi, mō te whakaaro ki ahau, hei mea whakaatu ki a rātou. 10 Kua takoto ia te tikanga kia mātua kauwhautia te rongopai ki ngā tauiwi katoa. 11 Ina, ārahina koutou ki te whakawā, ā, ka tukua atu, kaua e mānukanuka wawe ki tā koutou e kōrero ai: engari, ko te mea e hoatu ki a koutou i taua hāora, ko tēnā tā koutou e kōrero ai: ehara hoki i te mea mā koutou ngā kōrero, engari, mā te Wairua Tapu. 12 Nā, ka tukua te tuakana e te teina ki te mate, te tamaiti hoki e te pāpā; ā, ka whakatika ngā tamariki ki ngā mātua, ka mea kia whakamatea. 13 Ā, ka kinongia koutou e ngā tāngata katoa, he mea mō tōku ingoa. Ko te tangata ia e ū ana ā taea noatia te mutunga, ko ia e ora."
Te Mea Whakarihariha
14 "Ā, ki te kite koutou i te mea whakarihariha, i te mea whakangaro e tū ana i te wāhi e kore e tika, kia mātau te kaititiro pukapuka, ko reira me rere te hunga i Hūria ki ngā maunga. 15 Ko te tangata hoki i runga i te whare kaua e heke iho ki roto ki te whare, kaua hoki e tomo ki te tiki i tētahi mea i roto i tōna whare. 16 Kaua anō te tangata i te māra e hoki ki muri, ki te tiki i tōna kākahu. 17 Auē te mate mō te hunga e hapū ana, mō ngā mea hoki e whāngai ana ki te ū, i aua rā 18 Mā koutou ia e īnoi kei rokohanga koutou e te whati i te hōtoke. 19 He whakapāwera hoki aua rā, kāhore ōna rite o te orokohanganga rā anō i hangā nei e te Atua, ā, mohoa noa nei, kāhore hoki he pērā ā muri ake nei. 20 Me i kāhore hoki aua rā i poroa i waenga e te Ariki, e kore tētahi kikokiko e ora. Otirā, ka whakaaroa te hunga whiriwhiri i whiriwhiria e ia, ā, poroa ana aua rā i waenga.
21 "Ki te mea tētahi ki a koutou i reira, ‘Nā, tēnei a te Karaiti.’ Nā, ‘Tērā!’ kaua e whakaponohia. 22 E whakatika hoki ngā Karaiti teka, me ngā poropiti teka, ka whakaatu i ngā tohu me ngā mea whakamīharo, ā, me i taea, ka māmingatia e rātou te hunga whiriwhiri. 23 Kia tūpato rā koutou. Nā, kua kōrerotia wawetia nei e ahau ngā mea katoa ki a koutou."
Te Haerenga Mai o te Tama a te Tangata
24 "Nā, i aua rā, i muri iho i taua whakapāwera,
ka whakapōuritia te rā, e kore hoki e titi te atarau,
25 ka taka iho ngā whetū o te rangi,
ka ngāueue ngā mea kaha o ngā rangi.
26 "Nā, ko reira kitea ai te Tama a te tangata e haere mai ana i runga i ngā kapua, me te kaha nui, me te korōria. 27 Ko reira anō ia tono ai i āna anahera, ā, ka huihuia ana i whiriwhiri ai i ngā hau e whā, i te pito o te whenua tae noa ki te pito o te rangi."
Te Whakaakoranga mō te Rākau Piki
28 "Nā, kia ākona koutou e te piki ki tētahi kupu whakarite. I tōna manga e ngāwari ana, e puta ana hoki ngā rau, ka mōhio koutou ka tata te raumati. 29 Waihoki ko koutou, ina kite i ēnei mea e puta mai ana, ka mātau ka tata ia, kei ngā kūwaha. 30 He pono tāku e mea nei ki a koutou, E kore tēnei whakatupuranga e pahemo, kia puta rā anō ēnei mea katoa. 31 Ko te rangi me te whenua e pahemo, ko āku kupu ia e kore e pahemo."
Kāhore e Mōhiotia ana hei tēhea Rā, hei tēhea Hāora
32 "Otiia, kāhore tētahi tangata e mātau ki taua rā, ki taua hāora, kāhore ngā anahera o te rangi, kāhore te Tama, ko te Matua anake. 33 Kia tūpato, kia mataara, me te īnoi anō. Kāhore hoki koutou e mātau ki te wā, ko āhea rānei. 34 Ka rite hoki ki te tangata e haere ana ki tawhiti, mahue iho i a ia tōna whare, ā, tukua iho e ia ngā tikanga ki āna pononga, tāna mahi mā tētahi, mā tētahi, ka whakahau iho hoki ki te kaitiaki tatau kia mataara.
35 "Āe rā, kia mataara: kāhore hoki koutou e mātau ki te wā e haere mai ai te rangatira o te whare, ko te ahiahi, ko waenganui pō rānei, ko te tangihanga o te heihei, ko te atatū rānei; 36 kei puta whakarere mai, ka rokohanga koutou e ia e moe ana. 37 Nā, ko tāku ka mea atu nei ki a koutou, e meatia ana anō ki te katoa. ‘Kia mataara!’ "
Jézus beszéde Jeruzsálem pusztulásáról és az ő dicsőséges eljöveteléről. Óvások és intések, kivált vigyázásra
1 Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek! 2 Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, a mely le nem romboltatik. 3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék őt magukban Péter, Jakab, János és András: 4 Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, a mikor mindezek beteljesednek? 5 Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket. 6 Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek. 7 Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniök; de ez még nem a vég. 8 Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok.
9 Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik. 10 De előbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között. 11 Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek. 12 Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket. 13 És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik. 14 Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, a melyről Dániel próféta szólott, ott állani, a hol nem kellene (a ki olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; 15 A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen; 16 És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye. 17 Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban. 18 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen. 19 Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek. 20 És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. 21 Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus, vagy: Ímé amott, ne higyjétek. 22 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. 23 Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent. 24 De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, 25 És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek. 26 És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. 27 És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig. 28 A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. 29 Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt. 30 Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek. 31 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. 32 Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. 33 Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő. 34 Úgy mint az az ember, a ki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. 35 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? 36 Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. 37 A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!