Marcos 4

Te Kupu Whakarite mō te Kairui

1 Nā, ka tīmata anō ia te whakaako i te taha o te moana. He nui hoki te tangata i huihui ki a ia, nō ka eke ia ki runga ki te kaipuke, ka noho ki te moana; i uta te mano katoa i te taha o te moana. 2 Ā, he maha āna mea i whakaako ai ki a rātou, he mea whakarite, i mea hoki ki a rātou i a ia e ako ana:

3 "Whakarongo! Nā, i haere atu te kairui ki te rui. 4 Ā, i a ia e rui ana, ka ngahoro ētahi ki te taha o te ara, ā, ko te rerenga mai o ngā manu o te rangi, nā, kainga ake. 5 Ko ētahi i ngahoro ki te wāhi kāmaka, ki te wāhi kīhai i nui te oneone; ā, pīhi tonu ake, kāhore hoki i hōhonu te oneone. 6 Ā, nō te whitinga o te rā, ngaua iho; ā, nō te mea kāhore he pūtake, memenge noa iho. 7 Ko ētahi i ngahoro ki roto ki ngā tātarāmoa, ā, nō te tupunga ake o ngā tātarāmoa, kōwaowaotia ana ngā purapura, ā, kore ake he hua. 8 Ko ētahi i ngahoro ki te oneone pai, ā, whai hua ana; ka tupu, ka nui, ka ea ake, nō ētahi e toru tekau, nō ētahi e ono tekau, nō ētahi kotahi rau."

9 I mea anō ia ki a rātou, "Ki te whai taringa tētahi hei whakarongo, kia rongo ia."

Te Take o ngā Kupu Whakarite

10 Nā, ka mahue ko ia anake, ka ui ki a ia ōna hoa me te tekau mā rua ki taua kupu whakarite. 11 Ka mea ia ki a rātou: "Kua hoatu ki a koutou te mātauranga ki te mea ngaro o te rangatiratanga o te Atua; ki te hunga ia o waho e rā rototia ana ngā mea katoa i te kupu whakarite, 12 mō,

‘Te titiro rawa atu rātou, nā, e kore e kite;

rongo rawa, nā, e kore e mātau;

kei tahuri, ā, ka murua ō rātou hara.’ "

Ka Whakamārama a Īhu i te Kupu Whakarite mō te Kairui

13 I mea anō ia ki a rātou, "Kāhore rānei koutou e mātau ki tēnei kupu whakarite? Ā, me pēhea ka mātau ai koutou ki ngā kupu whakarite katoa? 14 Ko te kairui e rui ana i te kupu. 15 Ko ēnei te hunga i te taha o te ara, i te wāhi e ruia ana te kupu; i tō rātou rongonga, nā, haere tonu mai a Hātana, kapohia ake te kupu i ruia ki ō rātou ngākau. 16 Ko ēnei anō te hunga i ngā purapura i ngā wāhi kāmaka; ko te hunga, i tō rātou rongonga ai i te kupu, hohoro tonu te tango, hari tonu. 17 Nā, kāhore ō rātou pakiaka, ka whakapakari kau noa; heoi, i te pānga o te whakapāwera, o te whakatoi rānei mō te kupu, hē tonu iho. 18 Nā, ko ēnei te hunga i ngā purapura i roto i ngā tātarāmoa; ko ngā mea i rongo ki te kupu, 19 ā, i te putanga o te whakaaro ki tēnei ao, o te hangarau o ngā taonga, o ngā hiahia ki ērā atu mea, kōwaowaotia iho te kupu, ā, kore ake he hua. 20 Nā, ko ēnei te hunga i ngā purapura i te oneone pai: ko te hunga e rongo ana ki te kupu, ā, tango ana, ā, whai hua ana, o ētahi e toru tekau, o ētahi e ono tekau, o ētahi kotahi rau."

He Rama i raro i te Oko

21 I mea anō ia ki a rātou, "Ko raro koia i te mēhua whakatū ai i te rama, ina mauria mai, ko raro rānei i te moenga? He teka ianei me whakatū ki runga ki te tūranga? 22 E kore hoki tētahi mea i huna e mahue te whakakite; kāhore hoki tētahi mea i huna, engari, kia puta ki te māramatanga. 23 Ki te mea he taringa o tētahi hei whakarongo, kia rongo ia."

24 I mea anō ia ki a rātou, "Kia tūpato ki tā koutou e rongo ai; ko te mēhua hoki e mēhua ai koutou, hei mēhua anō tēnā ki a koutou; ā, ka tāpiritia anō he mea mā koutou, mā ngā kaiwhakarongo. 25 Ki te whai mea hoki tētahi, ka hoatu anō ki a ia; ki te kāhore he mea a tētahi, ka tangohia i a ia āna ake."

Te Kupu Whakarite mō te Purapura e Tipu ake ana

26 I mea anō ia, "I rite hoki te rangatiratanga o te rangi ki te tangata i makā e ia he purapura ki te oneone; 27 ā, ka moe, ka ara, i te pō, i te ao, me te tupu anō tērā te purapura, tē mātau ia nā te aha. 28 E hua ana hoki te whenua i tōna kaha ake anō; ko te rau ki mua, ko reira te puku, muri iho ko te wīti pakari i roto i te puku. 29 Otirā, ka rite ngā hua, hohoro tonu tāna tuku atu i tāna toronaihi, kua taea hoki te kotinga."

Te Kupu Whakarite mō te Pua Nanī

30 I mea anō ia, "Me whakarite e tātou te rangatiratanga o te Atua ki te aha? He aha oti te kupu whakarite hei whakaahua atu mā tātou? 31 E rite ana ki te pua nanī, i tōna whakatōkanga ki te whenua, ko te iti rawa ia o ngā purapura katoa i runga i te whenua. 32 Otirā, ka oti te whakatō, ka tupu, ka nui ake i ngā otaota katoa, ā, ka nunui ōna manga; nō ka noho ngā manu o te rangi i tōna taumarumarutanga iho."

33 Nā, he maha āna kupu whakarite pērā, i kōrerotia ai e ia te kupu ki a rātou, ko ā rātou i āhei ai te whakarongo. 34 Ā, heoi āna kupu ki a rātou he kupu whakarite anake; otiia, ka noho ko rātou anake, ka whakaaturia e ia ngā mea katoa ki āna ākonga.

Ka Whakamarinotia e Īhu tētahi Tūpuhi

35 Nā, i taua rā, i te ahiahi, ka mea ia ki a rātou, "Tātou ka whakawhiti ki tāwāhi." 36 Nā, ka mahue iho te mano, ka mauria ia e rātou, i runga tonu anō ia i te kaipuke. I a ia anō ētahi atu kaipuke. 37 Nā, ko te putanga o tētahi hau, he tūpuhi, ā, eke ana ngā ngaru ki runga ki te kaipuke, ā, tomo noa. 38 Nā, ko ia i te kei i runga i te urunga e moe ana; ā, ka whakaara rātou i a ia, ka mea ki a ia, "E te Kaiwhakaako, kāhore ōu manawapā ki a tātou ka ngaro?"

39 Nā, ka ara ia, ā, rīria iho e ia te hau, ka mea ia ki te moana, "Kāti, whakamutua." Nā, māriri tonu iho te hau, takoto ana he marino nui.

40 Kātahi ia ka mea ki a rātou, "He aha tā koutou e mataku nei? He aha koutou tē whakapono ai?"

41 Nā, ka mataku whakaharahara rātou, ka mea tētahi ki tētahi, "Ko wai tēnei, inā ka rongo rawa te hau me te moana ki a ia?"

Példázatok Isten országáról

1 És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala. 2 És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában: 3 Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni. 4 És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt. 5 Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben. 6 Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada. 7 Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt. 8 Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. 9 És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja. 10 Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől. 11 Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, 12 Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak. 13 És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot? 14 A magvető az ígét hinti. 15 Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét. 16 És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják, 17 De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak. 18 A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják, 19 De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz. 20 A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.

21 És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék? 22 Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson. 23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja. 24 És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok. 25 Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van. 26 És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. 27 És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen. 28 Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban. 29 Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.

30 És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? 31 A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, 32 És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak. 33 És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala. 34 Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.

A tenger lecsendesítése

35 Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra. 36 Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele. 37 Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. 38 Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? 39 És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség. 40 És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? 41 És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?