Joel 2

1 Whakatangihia te tētere ki Hiona;

hei whakaoho ki tōku maunga tapu!

Kia wiri ngā tāngata katoa o te whenua;

kei te haere mai hoki te rā o Ihowā, kua tata –

2 he rā pōuri, he rā tukupū,

he rā kapua, he pōuri kerekere!

Ānō ko te ata kua hōrapa noa atu i runga i ngā maunga;

he iwi nui, kaha,

kāhore ōna rite i mua,

kāhore hoki he pērā i ngā wā

i muri ā taea noatia ngā tau o ngā whakatupuranga maha.

3 I mua i a rātou ko te ahi e kai ana,

i muri i a rātou ko te mura e ngiha ana.

Ko te whenua i mua i a rātou me te mea ko te kāri o Erene,

ā, i muri i a rātou he koraha ururua;

āe rā, kāhore he mea i puta i a rātou.

4 Ko tō rātou āhua kei tō ngā hōiho;

ko tā rātou oma rite tonu ki tā te kaieke hōiho.

5 E peke ana rātou, ānō ko te haruru o ngā hāriata

i runga i ngā tihi o ngā maunga,

ānō ko te haruru o te mura ahi

e kai ana i te kakau wīti,

ki te iwi kaha

kua oti te whakarārangi mō te whawhai.

6 Ka mamae ngā iwi i tō rātou aroaro;

ka kōmā ngā kanohi katoa.

7 Ko tā rātou oma rite tonu ki tā ngā mārohirohi;

ko tā rātou piki i te taiepa rite tonu ki tā ngā tāngata whawhai.

Haere tonu rātou i tōna ara, i tōna ara,

kāhore ō rātou ara e korara.

8 Kāhore tētahi e tutetute i tōna hoa;

ka haere rātou i tōna ara, i tōna ara;

ā, ka huaki rātou mā roto i ngā rākau o te riri,

ā, kāhore e tapeka i tō rātou ara.

9 Ka peke rātou ki runga ki te pā;

ka oma rātou i runga i te taiepa.

Ka piki rātou ki roto ki ngā whare;

ka tomo rātou i ngā matapihi, ānō he tāhae.

10 Rū ana te whenua i tō rātou aroaro;

wiri ana ngā rangi.

Ko te rā me te marama, pōuri tonu,

ka mutu anō te titi o ngā whetū.

11 Nā, ka puaki te reo o Ihowā

i te aroaro o tāna ope;

nui atu hoki tāna puni!

He kaha hoki ia e mahi nei i tāna kupu.

He nui nei hoki te rā o Ihowā,

he wehi rawa;

ko wai e kaha ake ki reira?

He Karanga ki te Rīpenetā

12 "Otiia ināianei nei anō," e ai tā Ihowā,

"tahuri koutou ki ahau, ō koutou ngākau katoa,

i runga anō i te nohopuku, i te tangi, i te auē."

13 Haea hoki ō koutou ngākau,

hāunga ō koutou kākahu.

Ā, tahuri ki a Ihowā, ki tō koutou Atua,

he aroha hoki tōna, he mahi tohu,

he pūhoi ki te riri, he nui tōna atawhai,

ā, e rīpenetā ana ia ki te kino.

14 Ko wai ka tohu, tērā pea ka tahuri,

ka puta kē ōna whakaaro,

ā, ka mahue he manaaki i muri i a ia,

arā he whakahere totokore, he ringihanga

mā Ihowā, mā tō koutou Atua?

15 Whakatangihia te tētere ki Hiona,

whakatapua he nohopuku,

karangatia he hui nui;

16 whakaminea te iwi,

whakatapua te whakaminenga,

tāwhiua mai ngā kaumātua,

whakaminea ngā tamariki,

rātou ko ngā mea ngote ū.

Kia puta te tāne mārena hou i roto i tōna rūma,

te wahine mārena hou i roto i tōna whare moenga.

17 Kia tangi ngā tohunga, ngā minita a Ihowā,

ki te takiwā o te whakamahau, o te āta.

Me te kī atu anō, "Tohungia, e Ihowā, tāu iwi,

kaua anō tōu kāinga tupu e tukua ki te ingoa kino,

kia meinga ko ngā tauiwi hei rangatira mō rātou.

Kia kōrerotia hei aha i roto i ngā iwi,

‘Kei hea tō rātou Atua?’ "

Ka Whakahokia e Ihowā te Mōmonatanga ki te Whenua

18 Kātahi ka hae a Ihowā ki tōna whenua,

ka manawapā ki tāna iwi.

19 Ā, ka whakahoki mai a Ihowā,

ka kī mai ki tāna iwi:

"Tēnei ahau te tuku atu nei

i te wīti ki a koutou, i te wāina, i te hinu,

e mākona ai koutou;

e kore anō e tuku i a koutou ā muri nei

hei ingoa kino i roto i ngā tauiwi.

20 "Engari, ka mea ahau kia matara atu i a koutou te ope o te raki,

ka āia atu anō ia e ahau ki te whenua waikore, maroke rawa;

ko tōna mata, anga tonu ki te moana i te rāwhiti,

ko tōna tuarā ki te moana i te uru;

ā, ka puta ake tōna piro,

ka puta ake anō tōna haunga kino,

he nui hoki nō āna mahi."

21 Kaua e wehi, e te oneone;

whakamanamana, kia koa;

nō te mea he nunui ngā mahi a Ihowā!

22 Kaua e wehi, e ngā kararehe o te pārae;

ka pihi hoki ngā tarutaru o te koraha,

ka hua te rākau i ōna hua,

e tukua mai anō tōna kaha e te piki, e te wāina.

23 Nā, whakamanamana, e ngā tama a Hiona,

kia koa ki a Ihowā, ki tō koutou Atua;

ka tika hoki tāna hōmai i tō mua ua ki a koutou,

ā, ka meinga e ia te ua, tō mua ua, me tō muri ua,

kia heke iho mā koutou i te marama tuatahi.

24 Ā, ka kapi ngā patunga wīti i te wīti;

ko te wāina anō me te hinu o ngā waka, pūrena tonu.

25 "Ā, ka whakahokia mai e ahau ki a koutou

ngā tau i kainga e te māwhitiwhiti,

e te tātarakihi, e te moka, e te whangawhanga,

e tāku ope nui i tukua atu e ahau ki a koutou.

26 "Ka kai noa atu anō koutou, ka mākona,

ka whakamoemiti hoki ki te ingoa o Ihowā, o tō koutou Atua,

mō tāna mahi whakamīharo ki a koutou.

E kore anō tāku iwi e whakamā ā ake ake.

27 Ā, ka mōhio koutou kei waenga ahau i a Īharaira,

ko Ihowā hoki ahau, ko tō koutou Atua, kāhore atu hoki.

E kore anō tāku iwi

e whakamā, ā ake ake."

Ka Ringihia te Wairua o Ihowā

28 "Nā, tēnei ake,

ka ringihia e ahau tōku wairua ki ngā kikokiko katoa,

ā, e poropiti ā koutou tama, ā koutou tamāhine,

ka moemoeā ō koutou kaumātua,

ā, ka kitea te kitenga e ā koutou taitamariki.

29 I aua rā anō ka ringihia e ahau tōku wairua

ki ngā pononga tāne, ki ngā pononga wāhine.

30 Ka hoatu anō e ahau he mea whakamīharo i te rangi,

i te whenua, he toto,

he kāpura, he pou paowa.

31 Ka rerekē te rā, ka pōuri,

ka whakatoto te marama,

i te mea kīanō i puta mai te rā nui, te rā wehi o Ihowā.

32 Nā, ko te hunga katoa e karanga ana

ki te ingoa o Ihowā, ka mawhiti.

Nō te mea hei Maunga Hiona, hei Hiruhārama,

ētahi e mawhiti ana,

pērā me tā Ihowā i kī ai,

ā, i roto anō i ngā mōrehu

ētahi e karangatia ana e Ihowā."

Tovább rajzolja a sáskacsapást

1 Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az. 2 Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre. 3 Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi. 4 A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok. 5 Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép. 6 Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad. 7 Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat. 8 Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok. 9 Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj. 10 Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket. 11 És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?

Intés megtérésre

12 De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. 13 És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. 14 Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?! 15 Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést! 16 Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából. 17 A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?

Új áldás igérete

18 Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének. 19 És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között. 20 Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett. 21 Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr! 22 Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat. 23 Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban. 24 És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat. 25 És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem. 26 És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem. 27 És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.

A Szentlélek kitöltetése

28 És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. 29 Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet. 30 És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. 31 A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. 32 De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!