Ester 6

Ka Whakahōnoretia a Mororekai e te Kīngi

1 I taua pō kīhai i moe te kīngi, ā, ka mea kia kawea mai te pukapuka whakamahara ki ngā meatanga o ngā rā. Nā, ka kōrerotia ki te aroaro o te kīngi. 2 Nā, ka kitea, kua oti te tuhituhi te whakaatu a Mororekai mō Pikitana rāua ko Terehe, mō ngā rangatira rūma tokorua a te kīngi, he kaitiaki tatau, i whai rāua kia pā te ringa ki a Kīngi Ahahueruha.

3 Nā, ka mea te kīngi, "He aha te hōnore, te korōria, i whiwhi ai a Mororekai mō tēnei?"

Anō rā ko ngā tāngata a te kīngi i mahi nei ki a ia, "Kīhai tētahi mea i meatia ki a ia."

4 Nā, ka mea te kīngi, "Ko wai kei te marae?" Nā, tērā a Hāmana kua tae mai ki te marae o waho o te whare o te kīngi, ki te kōrero ki te kīngi, kia tāronatia a Mororekai ki runga ki te tārawa kua oti te hanga mōna.

5 Nā, ka mea ngā tāngata a te kīngi ki a ia, "Ko Hāmana tēnei e tū mai nei i te marae."

Anō rā ko te kīngi, "Kia haere mai ia."

6 Heoi, ka haere mai a Hāmana. Nā, ka mea te kīngi ki a ia, "Ko te aha kia meatia ki tā te kīngi tangata e pai ai kia whakahōnoretia?"

Nā, ko te meatanga ake a Hāmana i roto i tōna ngākau, "Ko wai atu i ahau tā te kīngi e pai ai kia whakahōnoretia?" 7 Nā, ka mea a Hāmana ki te kīngi, "Mō tā te kīngi tangata e pai ai kia whakahōnoretia, 8 me kawe mai ngā kākahu kīngi, e kākahu nei te kīngi, me te hōiho anō e ekengia ana e te kīngi, pōtae rawa he karauna kīngi ki tōna mātenga. 9 Nā, ka hoatu taua kākahu me te hōiho ki te ringa o tētahi o ngā tino rangatira a te kīngi, kia whakakākahuria atu ki te tangata e pai ai te kīngi kia whakahōnoretia; nā, ka mea i a ia kia eke i runga i te hōiho i te waharoa o te pā, ka karanga haere ai i mua i a ia, ‘Ka pēneitia te tangata e pai ai te kīngi kia whakahōnoretia.’ "

10 Kātahi ka mea te kīngi ki a Hāmana, "Kia hohoro tāu tiki atu i te kākahu, i te hōiho, i tāu i kī nā, ka pērā ai ki a Mororekai, ki te Hūrai, e noho nei i te Kūwaha o te Kīngi. Kei taka tētahi kupu o ngā mea katoa i kōrerotia e koe."

11 Kātahi ka tīkina e Hāmana te kākahu, me te hōiho, ā, whakakākahuria ana e ia a Mororekai, ārahina ana i runga i te hōiho i te waharoa o te pā, me te karanga anō i tōna aroaro, "Ka pēneitia te tangata e pai ai te kīngi kia whakahōnoretia."

12 Nā, hoki ana a Mororekai ki te Kūwaha o te Kīngi; ko Hāmana ia i hohoro ki tōna whare, pōuri tonu, hīpoki rawa te māhunga. 13 Nā, ka kōrerotia e Hāmana ki tāna wahine, ki a Herehe, ki ōna hoa katoa ngā mea katoa i pā ki a ia.

Kātahi āna tāngata mōhio, rātou ko tāna wahine, ko Herehe, ka mea ki a ia, "Ki te mea nō ngā uri o ngā Hūrai a Mororekai, kua tīmata nā koe te hinga i tōna aroaro, e kore koe e kaha i a ia, engari, ka hinga rawa koe i tōna aroaro."

Ka Whakamatea a Hāmana

14 I a rātou e kōrero ana ki a ia, ka tae mai ngā rangatira rūma a te kīngi, pōrangi tonu, hei ārahi mō Hāmana ki te hākari i takā e Ehetere.

Hámán kénytelen tisztelni Márdokeust nyilvánosan a király nevében

1 Azon éjjel kerülte az álom a királyt, és megparancsolá, hogy hozzák elő a történetek emlékkönyvét, és ezek olvastattak a király előtt. 2 És írva találák, a mint Márdokeus feljelenté Bigtánát és Térest, a király két udvarmesterét, a küszöb őrzőit, a kik azon voltak, hogy rávetik kezöket Ahasvérus királyra. 3 És monda a király: Micsoda tisztességet és méltóságot adtak azért Márdokeusnak? És felelének a király apródjai, az ő szolgái: Semmit sem juttattak néki azért. 4 Akkor monda a király: Ki van az udvarban? (Mert Hámán jöve a királyi ház külső udvarába, hogy megmondja a királynak, hogy akasztassa fel Márdokeust a fára, a melyet készittetett néki.) 5 És felelének néki a király apródjai: Ímé Hámán áll az udvarban. És mondja a király: Jőjjön be! 6 És beméne Hámán, és monda néki a király: Mit kell cselekedni azzal a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván? (Hámán pedig gondolá az ő szívében: Kinek akarna a király nagyobb tisztességet tenni, mint én nékem?) 7 És monda Hámán a királynak: A férfiúnak, a kinek a király tisztességet kiván, 8 Hozzanak királyi ruhát, a melyben a király jár, és lovat, a melyen a király szokott ülni és a melynek fejére királyi koronát szoktak tenni. 9 És adják azt a ruhát és lovat a király egyik legelső fejedelmének a kezébe, és öltöztessék fel azt a férfiút, a kinek a király tisztességet kiván, és hordozzák őt a lovon a város utczáin, és kiáltsák előtte: Így cselekesznek a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván. 10 Akkor monda a király Hámánnak: Siess, hozd elő azt a ruhát és azt a lovat, a mint mondád, és cselekedjél úgy a zsidó Márdokeussal, a ki a király kapujában ül, és semmit el ne hagyj mindabból, a mit szóltál. 11 Előhozá azért Hámán a ruhát és a lovat, és felöltözteté Márdokeust, és lovon hordozá őt a város utczáján, és kiáltá előtte: Így cselekesznek a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván. 12 És Márdokeus megtére a király kapujához. Hámán pedig siete házába, búsulva és fejét betakarva. 13 És elbeszélé Hámán Zéresnek, az ő feleségének és minden barátjának mindazt, a mi vele történt. És mondának néki az ő bölcsei és Zéres, az ő felesége: Ha Márdokeus, a ki előtt kezdtél hanyatlani, a zsidók magvából való: nem bírsz vele, hanem bizony elesel előtte. 14 És a míg így beszélének vele, eljövének a király udvarmesterei, és siettek Hámánt a lakomára vinni, a melyet készített vala Eszter.