Ester 7

1 Heoi, kua tae te kīngi rāua ko Hāmana ki te hākari, ki te kuīni, ki a Ehetere, 2 ā, ka mea anō te kīngi ki a Ehetere i te rua o ngā rā, i te mea e inu wāina ana, "He aha tāu e mea nei māu, e Kuīni Ehetere? Ka hoatu hoki ki a koe. He aha hoki tāu e tono ai? Ahakoa ko te hāwhe o te kīngitanga, ka meatia."

3 Kātahi ka whakautu a Kuīni Ehetere, ka mea, "Ki te mea kua manakohia ahau e koe, e te kīngi, ā, ki te pai te kīngi; ko tāku e mea ai māku, ko ahau kia whakaorangia, ko tāku e tono nei māku, ko tōku iwi. 4 Kua oti hoki mātou, ahau me tōku iwi, te hoko kia whakangaromia, kia whakamatea, kia hunā. Otiia me i hokona mātou hei pononga tāne, hei pononga wāhine, kua whakarongo puku ahau. E kore anō ia e rite i te hoariri ngā mea a te kīngi ka maumauria nei."

5 Kātahi ka utua e Kīngi Ahahueruha, ka mea ki a Kuīni Ehetere, "Ko wai rā? Kei hea rā te tangata i pokanoa nei tōna ngākau ki te mea i tēnei mea?"

6 Anō rā ko Ehetere, "He hoariri, he hoa whawhai, anei ko te Hāmana kino nei." Kātahi ka mataku a Hāmana i te aroaro o te kīngi rāua ko te kuīni. 7 Nā, whakatika ana te kīngi, i te inumanga wāina, he riri hoki nōna, ā, haere ana ki te kāri o te whare. Ko Hāmana hoki, tū tonu ki te īnoi ki a Kuīni Ehetere mōna kia whakaorangia; i kite hoki ia kua takoto te hē mōna i te kīngi.

8 Kātahi ka hoki te kīngi i te kāri o te whare ki te whare inu wāina, nā, ko Hāmana kua takoto ki te takotoranga o Ehetere.

Kātahi ka mea te kīngi, "E takotoria anō rānei e ia te kuīni i tōku aroaro i te whare?"

Puta ana te kupu i te māngai o te kīngi, ka hīpokina e rātou te mata o Hāmana. 9 Kātahi ka mea a Harapona, tētahi o ngā rangatira rūma i te aroaro o te kīngi, "Nanā, te tārawa e rima tekau whatīanga te tiketike, i hangā e Hāmana mō Mororekai, nāna nei te kupu pai mō te kīngi, e tū rā i te whare o Hāmana."

Anō rā ko te kīngi, "Tāronatia ia ki runga." 10 Heoi, tāronatia ana a Hāmana ki runga ki te tārawa i oti rā i a ia mō Mororekai, ā, ka māriri iho te riri o te kīngi.

Hámánt arra a fára akasztják, amelyet Márdokeus számára emelt

1 És elméne a király és Hámán a lakomára, Eszter királynéhoz. 2 És monda a király Eszternek másodnapon is, borivás közben: Mi a te kivánságod Eszter királyné? Megadatik. És micsoda a te kérésed? Ha az országnak fele is, meglészen. 3 És felele Eszter királyné, és monda: Ha kegyet találtam szemeid előtt, oh király! és ha a királynak tetszik, add meg nékem életemet kivánságomra, és nemzetségemet kérésemre. 4 Mert eladattunk, én és az én nemzetségem, hogy kipusztítsanak, megöljenek és megsemmisítsenek minket; ha csak szolgákul, vagy szolgálókul adattunk volna el, akkor hallgatnék, jóllehet az ellenség nem adna kárpótlást a király veszteségéért. 5 És szóla Ahasvérus király, és monda Eszternek, a királynénak: Ki az és hol van az, a kit az ő szíve erre vitt, hogy azt cselekedné? 6 És monda Eszter: Az ellenség és gyűlölő, ez a gonosz Hámán! Akkor Hámán megrettene a király és királyné előtt. 7 A király pedig felkele haragjában a borivástól és méne a palotakertbe; Hámán pedig ott maradt, hogy életéért könyörögjön Eszter királynénál; mert látta, hogy a király részéről elvégeztetett az ő veszte. 8 És mikor a király visszatért a palota kertjéből a borivás házába, Hámán a kerevetre esék, a melyen Eszter vala. Akkor monda a király: Erőszakot is akar elkövetni a királynén én nálam a házban?! A mint e szó kijött a király szájából, Hámán arczát befedék. 9 És monda Harbona, az udvarmesterek egyike a király előtt: Ímé a fa is, a melyet készített Hámán Márdokeusnak, a ki a király javára szólott vala, ott áll Hámán házában, ötven könyöknyi magas. És monda a király: Akasszátok őt magát reá! 10 Felakaszták azért Hámánt a fára, a melyet készített Márdokeusnak, és megszünék a király haragja.