2 Coríntios 2

1 Otirā, kua takoto tēnei i roto i ahau, kia kaua tōku hokinga atu ki a koutou e waiho i runga i te pōuri. 2 Nā, ki te whakapōuri hoki ahau i a koutou, ko wai hoki hei whakaora i tōku ngākau? Ko ia anake e whakapōuritia nei e ahau. 3 Ā, i tuhituhi atu ahau i taua mea nei anō ki a koutou, kei tae atu ahau, ka whakapōuritia ahau e te hunga i tika nei mā rātou ahau e whakahari; i te ū o tōku whakaaro ki a koutou katoa, ko tōku hari te hari o koutou katoa. 4 He nui hoki nō te pōuri, nō te mamae o te ngākau, i tuhituhi atu ai ahau ki a koutou me ngā roimata maha; ehara i te mea hei whakapōuri i a koutou, engari kia mātau ai koutou ki tōku aroha e hira rawa nei ki a koutou.

Te Murunga mō te Hunga Hara

5 Mehemea nā tētahi i whakapōuri, ehara i te mea e whakapōuri ana ia i ahau, engari i a koutou katoa; i tētahi wāhi ia, e kore nei ahau e mea rawa he nui. 6 E rahi ana mō taua tū tangata ko tēnei whiu i whakapāngia nei e te tokomaha. 7 Engari rawa ia me whakarere noa iho tāna e koutou, ka whakamārie i a ia, kei tūpono ka horomia ia e tōna pōuri nui rawa. 8 Koia ahau ka īnoi ki a koutou kia whakaūkia tō koutou aroha ki a ia. 9 Nā, konei anō hoki ahau i tuhituhi atu ai, hei whakamātau i a koutou, mehemea e ngohengohe ana koutou i ngā mea katoa. 10 Ko te tangata e whakarērea ai e koutou tāna, ka whakarērea anō e ahau; ko tāku hoki i whakarere noa ai mehemea i pērā ahau, he whakaaro ki a koutou, i whakarērea noatia e ahau i te aroaro o te Karaiti. 11 Kei rā rungatia mai tātou e Hātana; ehara hoki tātou i te kūware ki āna rauhanga.

Te Māharahara o Pāora i Toroa

12 Nā, i tōku taenga ki Toroa ki te kauwhau i te rongopai o te Karaiti, ā, ka puare mai ki ahau tētahi kūwaha, he mea nā te Ariki, 13 kāhore he tānga mō tōku wairua, he kore i kite i tōku teina, i a Taituha. Heoi, ka poroporoaki ahau ki a rātou, ka haere ki Makeronia.

Mā te Karaiti Tātou e Wikitōria ai

14 Nā, me whakawhetai ki te Atua e mea tonu nei i a mātou kia whakamanamana i roto i a te Karaiti, e whakaatu nei mā roto i a mātou i te hā o tōna mātauranga i ngā wāhi katoa. 15 He kakara pai hoki mātou nō te Karaiti ki te Atua, i runga i te hunga e whakaorangia ana, i runga anō i te hunga e whakangaromia ana; 16 ki tētahi he kakara nō te mate ki te mate; ki tētahi he kakara nō te ora ki te ora. Ā, ko wai e tau mō ēnei mea? 17 Kāhore hoki mātou e pērā i te tokomaha e whakatūtūa nei i te kupu a te Atua; engari he pērā i tā te pono, he pērā i tā te Atua, e kōrero ana mātou i te aroaro o te Atua i roto i a te Karaiti.

Ajánlja, hogy a bűnbánó bűnöst ismét vegyék be

1 Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal. 2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok? 3 És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4 Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem. 5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat. 6 Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése: 7 Annyira, hogy éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet. 8 Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet. 9 Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é? 10 A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán: 11 Mert jól ismerjük az ő szándékait.

Az apostol hálát ad Istennnek, a Krisztus felől való elegyítetlen beszéd hatalmas eredményéért

12 Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát; 13 Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába. 14 Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. 15 Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; 16 Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos? 17 Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.