Malaquias 1

1 Ko te poropititanga, he kupu nā Ihowā ki a Īharaira, he mea nā Maraki.

Te Aroha o Ihowā ki a Īharaira

2 "I aroha ahau ki a koutou," e ai tā Ihowā.

"Heoi, e mea nā koutou, ‘He aroha aha tōu ki a mātou?’

"He teka ianei he tuakana a Ēhau nō Hākopa?" e ai tā Ihowā. "Heoi, i aroha ahau ki a Hākopa, 3 engari, i kino ahau ki a Ēhau, ā, i meinga e ahau ōna maunga hei ururua, ā, hoatu ana tōna kāinga tupu ki ngā kīrehe mohoao o te koraha."

4 Ko Ēroma ia e kī ana, "Kua pēhia tātou ki raro, otiia ka hoki tātou, ka hanga i ngā tūhea."

Ko te kupu tēnei a Ihowā o ngā mano: "Mā rātou e hanga, ā, māku e wāhi; ā, ka huaina aua wāhi, ko te rohe kino, ko te iwi i riri ai a Ihowā ā ake ake. 5 E kite anō ō koutou kanohi, ā, ka mea koutou, ‘Kia whakanuia a Ihowā i tua i te rohe o Īharaira.’ "

Ka Kohetetia e Ihowā ngā Tohunga

6 "E whakahōnoretia ana te pāpā e te tama, tōna ariki e te pononga. Ki te mea he matua ahau, kei hea tōku hōnore? Ki te mea he ariki ahau, kei hea te wehi ki ahau?" e ai tā Ihowā o ngā mano ki a koutou, e ngā tohunga e whakahāwea nā ki tōku ingoa.

"E mea nā koutou, ‘He whakahāwea aha tā mātou ki tōu ingoa?’

7 "He taro poke tā koutou e tāpae nā i runga i tāku āta, ā, e mea nā koutou, ‘I whakapokea koe e mātou ki te aha?’

"Ki tā koutou e kī nā, Ko te tēpu a Ihowā, he hanga mō te whakahāwea. 8 Ki te tāpaea hoki e koutou te matapō hei patunga tapu, ehara i te mea kino! Ki te tāpaea anō e koutou te mea totitoti, te mea mate, ehara i te kino! Tēnā koa, hoatu āianei ki tōu kāwana; e pai rānei ia ki a koe? E manako rānei ia ki tōu tinana?" e ai tā Ihowā o ngā mano.

9 "Nā, tēnā rā, īnoi ki te Atua kia atawhai ki a tātou. Nā, tā koutou mahi tēnei; e manako rānei ia ki tētahi o koutou?" e ai tā Ihowā o ngā mano.

10 "Auē, me kore noa ake tētahi o koutou hei tūtaki i ngā tatau, kei whakaū kau koutou i te ahi ki runga ki tāku āta! Kāhore ōku ngākau ki a koutou, e ai tā Ihowā o ngā mano, e kore anō ahau e manako ki te whakahere a tō koutou ringa. 11 Ka nui nei hoki tōku ingoa i roto i ngā tauiwi, i te whitinga o te rā ā tae noa ki tōna torengitanga; ā, ka tukua he whakakakara ki tōku ingoa i ngā wāhi katoa, me te whakahere pokekore; ka nui hoki tōku ingoa i roto i ngā tauiwi," e ai tā Ihowā o ngā mano.

12 "Ko koutou ia kei te whakapoke i taua ingoa, i a koutou e kī nā, ‘Ko te tēpu a Ihowā he poke; ko ōna hua, ko tāna kai, he hanga mō te whakahāwea.’ 13 E mea ana anō koutou, ‘Nanā, te whakahōhā!’ Whakatūpererūtia iho e koutou," e ai tā Ihowā o ngā mano; "ā, maua mai ana e koutou te mea i haea, te mea totitoti, te mea mate. Nā, kei te mau mai i te whakahere; e manakohia rānei tēnei mea a tō koutou ringa?" e ai tā Ihowā. 14 "He kanga ia mō te tangata tinihanga, he toa nei tāna i roto i tāna kāhui, nā, ka puaki tāna kī taurangi, ā, patua ana e ia te mea hē mā te Ariki; he kīngi nui hoki ahau, e ai tā Ihowā o ngā mano, he hanga whakawehi anō tōku ingoa i roto i ngā tauiwi."

Izráel hálátlansága

1 Az Úr igéjének terhe Izráel ellen, Malakiás által. 2 Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákóbnak? azt mondja az Úr: Jákóbot pedig szerettem; 3 Ézsaut ellenben gyűlöltem, és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá. 4 Ha azt mondja Edom: Elpusztultunk; de térjünk meg és építsük fel a romladékokat: ezt mondja a Seregeknek Ura: Ők építenek, de én elrontom, és elnevezik őket istentelenség határának és oly népnek, a melyre örökké haragszik az Úr. 5 És látják ezt a ti szemeitek, és magatok is mondjátok: Nagy az Úr az Izráel határa felett.

A papok és a nép dorgálása törvényellenes áldozatok miatt

6 A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet? 7 Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való. 8 Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-é az? vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura. 9 Most azért engeszteljétek meg az Istennek orczáját, hogy könyörüljön rajtunk. Általatok van ez, elnézheti-é ezt néktek? azt mondja a Seregeknek Ura. 10 Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon! Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből! 11 Hiszen napkelettől fogva napnyugotig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között! azt mondja a Seregeknek Ura. 12 Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni való, és annak jövedelme, eledele útálatos. 13 És azt mondjátok: Ímé, mily fáradság! és ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-é az a ti kezetekből? azt mondja az Úr. 14 Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában hím, és fogadást is tesz: mégis hitványnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a pogányok között!