1 Pedro 4

Ngā Oranga kua Whakahoungia

1 Nā, kua mamae nei o te Karaiti kikokiko mō tātou, e mau koutou ki ngā mea whawhai, arā ki taua whakaaro pū rā anō; ko te tangata hoki, kua mamae te kikokiko kua mutu te hara; 2 mō te wā e toe nei o te noho ki te kikokiko kia kaua i runga i ngā hiahia o te tangata, engari i tā te Atua i pai ai. 3 Kāti hoki mā tātou ko te wāhi o tō tātou ora kua pahemo nei, hei mahinga mā tātou i tā ngā tauiwi i pai ai, i a tātou i haere i runga i te hiahia taikaha, i ngā minamina, i te haurangi wāina, i te kakai, i te inu, i te karakia whakarihariha ki ngā whakapakoko. 4 He mea hou tēnei ki a rātou, arā tō koutou kāhore e rere tahi, e tōrere ki taua kino; ā, kōrero kino iho mō koutou. 5 Me kōrero anō rātou i ā rātou mahi ki a ia, e noho rite nei ki te whakawā i te hunga ora, i te hunga mate. 6 Mō konei rā i kauwhautia ai anō te rongopai ki te hunga kua mate, kia whakahēngia rātou, arā te kikokiko i runga i tā te tāngata, kia ora ia rātou, arā te wairua i runga i tā te Atua.

He Tuari Pai o ngā Pūmanawa i hōmai a te Atua

7 Kua tata ia te whakamutunga o ngā mea katoa; nā, kia whai whakaaro koutou, kia mataara, kia īnoi. 8 I te tuatahi o ngā mea katoa arohaina pūtia koutou e koutou anō; he tini hoki ngā hara ka hīpokina e te aroha. 9 Whakamanuhiritia tētahi e tētahi; kaua e amuamu. 10 Ko te mea kua riro noa i tētahi, i tētahi, meatia atu anō e koutou mā tētahi, mā tētahi, kia rite ki tā ngā tuari pai o ngā hōmaitanga maha a te Atua. 11 Ki te kōrero tētahi, kia rite tāna ki tā ngā kupu a te Atua. Ki te minita tētahi, kia rite tāna ki tō te kaha e hōmai ana e te Atua; kia whai korōria ai te Atua i ngā mea katoa i roto i a Īhu Karaiti; kei a ia te korōria me te mana ake ake. Āmine.

Ngā Mamae, nō te mea he Karaitiana ia

12 E ōku hoa aroha, kaua e kīia he hanga hou te tahunga i roto i a koutou hei whakamātautau i a koutou; ānō he mea hou tēnei kua pā ki a koutou. 13 Engari, ka uru nei koutou ki ngā mamae o te Karaiti, kia hari koutou; he mea hoki e hari ai koutou, whakamanamana rawa, ā te whakakitenga mai o tōna korōria. 14 Ki te tāwaia koutou mō te ingoa o te Karaiti, ka hari koutou; nō te mea e tau ana te Wairua o te korōria, me te Wairua o te Atua ki runga ki a koutou. 15 Kaua ia tētahi o koutou e whakamamaetia mō te mahi patu tangata, mō te tāhae, mō te mahi i te kino, mō te pokanoa ki a ērā meatanga. 16 Ki te whakamamaetia ia tētahi mō te kī he Karaitiana ia, kaua ia e whakamā; engari he mea tēnei e whakakorōria ai ia i te Atua.

17 Ko te wā hoki tēnei e tīmata ai te whakawā ki te whare o te Atua; ki te mea hoki kei a tātou te tuatahi, he pēhea rā te whakamutunga ki te hunga e kore e tahuri ki te rongopai o te Atua? 18 Ā,

"Ki te mea ka ora noa te tangata tika, kei hea he putanga

mō te tangata karakiakore, mō te tangata hara?"

19 Nā, ko te hunga anō kua pai nei te Atua kia whakamamaetia rātou, me tuku e rātou ō rātou wairua ki a ia, arā ki te Kaihanga pono, me te mahi anō ia i te pai.

A szenvedésben a keresztény Istent dicsőítse

1 Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, 2 Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. 3 Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban. 4 A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván. 5 A kik számot adnak majd annak, a ki készen van megítélni élőket és holtakat. 6 Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben. 7 A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok. 8 Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez. 9 Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül. 10 Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai; 11 Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen. 12 Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; 13 Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek. 14 Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt. 15 Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó: 16 Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent. 17 Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának? 18 És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös? 19 Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.