2 Coríntios 7

1 Nā, i a tātou ka whiwhi nei ki ēnei kupu whakaari, e ōku hoa aroha, tahuri tātou ki te horoi atu i a tātou i ngā mea poke katoa o te kikokiko, o te wairua, me te whai anō ki te tino tapu i runga i te wehi ki te Atua.

Te Hari o Pāora

2 Manako mai ki a mātou; kāhore ā mātou whakahaere hē ki tētahi, kāhore mātou i kukume i tētahi ki te kino, kāhore ā mātou whakapati i ngā taonga a tētahi. 3 Ehara tāku kupu nei i te mea hei whakatau hē ki a koutou. Kua mea atu nā hoki ahau, kei ō mātou ngākau koutou mō te mate tahi, mō te ora tahi. 4 Nui atu tōku māia ki te kōrero ki a koutou, nui atu tōku whakamanamana mō koutou; kī tonu ahau i te whakamārie, hira ake tōku koa i ō mātou matenga katoa.

5 I tō mātou taenga mai hoki ki Makeronia, kīhai i whai okiokinga tō mātou kikokiko, heoi, mate ana mātou i ngā taha katoa; i waho ko ngā whawhai, i roto ko ngā mataku. 6 Otirā, nā te kaiwhakamārie o te hunga e whakaititia ana, arā nā te Atua, nāna mātou i whakamārie, i a Taituha ka tae mai nei; 7 ehara i te mea nā tōna taenga mai anake, engari, nā te whakamārietanga anō hoki i whakamārietia ai ia e koutou, i tāna kōrerotanga mai ki a mātou i tō koutou hiahia nui, i tō koutou tangi, i tō koutou ngākau nui ki ahau; ā, ka koa rawa ahau.

8 Ahakoa hoki i whakapōuritia koutou e ahau ki tāku pukapuka, kāhore ahau i te mea e hē ana ahau, ahakoa i mahara pērā i mua rā. Kua kite nei hoki ahau nā taua pukapuka koutou i mea kia pōuri, arā, pōuri potopoto nei. 9 E hari ana tēnei ahau, ehara i te mea mō te whakapōuritanga i a koutou, engari, nō te mea i whakapōuritia koutou ā rīpenetā iho. Ko tō koutou pōuri hoki nō tā te Atua, e kore noa iho ai koutou e whai hē i a mātou. 10 E meinga ana hoki e tā te Atua pōuri he rīpenetā e ora ai, he rīpenetā kāhore ōna haku; ko tā te pōuri ia o te ao e mahi ai he mate. 11 Titiro hoki, ko taua mea nei anō, ko tā te Atua whakapōuritanga i a koutou, nā, tāna mahinga nui i roto i a koutou, āe rā, ngā kupu whakatikatika i a koutou, te riri, te wehi, te hiahia, te ngākau nui, te whakapā riri! I ngā mea katoa kua whakakite nui koutou, kāhore ō koutou hara i tēnei mea.

12 Nō reira, ahakoa i tuhituhi ahau ki a koutou, kāhore ahau i tuhituhi atu mō te tangata nāna te hē, mō te tangata rānei ki a ia nei te hē, engari, kia whakakitea ai ki a koutou i te aroaro o te Atua te nui o tō koutou matapopore ki a mātou. 13 Koia mātou i whai mārietanga ai.

Ā, i tō mātou whakamārietanga hira noa ake tō mātou koa i te koa hoki o Taituha, nō te mea kua whakahauoratia tōna wairua e koutou katoa. 14 Mehemea hoki ahau i whakamanamana ki a ia ki tētahi mea a koutou, kāhore ahau i meinga kia whakamā; nō te mea i kōrerotia e mātou ngā mea katoa ki a koutou i runga i te pono, waihoki ko tō mātou whakamanamana, i meinga nei e ahau i te aroaro o Taituha, kua kitea he pono. 15 Ā, hira ake anō hoki tōna ngākau aroha ki a koutou, i a ia e mahara ana ki te ngohengohe o koutou katoa, ki te wehi me te wiri i manako ai koutou ki a ia. 16 E hari ana ahau, nō te mea ka mārama tōku whakaaro ki a koutou ngā mea katoa.

Intés megszentelődésre

1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket. 2 Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk. 3 Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk. 4 Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett. 5 Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem. 6 De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével. 7 Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.

Az Isten szerint való bánat

8 Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. 9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. 10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. 11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban. 12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt. 13 Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok: 14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett. 15 És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt. 16 Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.