2 Coríntios 11

Ko Pāora me ngā Āpōtoro Teka

1 Ko tāku e hiahia nei kia āta hanga mai koutou ki ahau, kia iti nei, i ahau e wairangi nei. Āe rā, kia āta hanga mai anō ki ahau. 2 Nui atu hoki tōku ngākau ki a koutou, he ngākau nō te Atua. Kua oti hoki koutou te taumau e ahau mā te tāne kotahi, kia tāpaea atu ai hei wāhina kore hē ki a te Karaiti. 3 E wehi ana ia ahau, kei pērā me Iwi i whakawaia e te tinihanga o te nākahi, kei kūmea atu ō koutou whakaaro ki te hē, kei mahue te tapatahi o te ngākau ki a te Karaiti. 4 Ki te tae atu hoki te tangata, me te kauwhau i tētahi Īhu e rerekē ana i tā mātou i kauwhau ai, ki te whiwhi rānei koutou i tētahi wairua kē atu i tēnā i whiwhi nā koutou, ki tētahi rongopai rānei e rerekē ana i tā koutou i whakaae ai, e tika ana koutou kia āta hanga ki a ia.

5 Ki ahau hoki kāhore rawa ahau i hoki iho i ngā tino āpōtoro. 6 Nā, ahakoa tangata ware ahau ki te kōrero, kāhore ia ki te mātauranga; heoi i ngā mea katoa kua tino kitea tēnei i roto i a koutou.

7 I hara oti ahau i ahau i whakaiti rā i ahau kia kake ai koutou, i kauwhau utukore rā i te rongopai o te Atua ki a koutou? 8 I pāhuatia e ahau ērā atu hāhi, i tango utu ahau i a rātou kia minita ai ahau ki a koutou. 9 Ā, i ahau i a koutou nā, ā, i kore tētahi mea māku, kāhore ahau i taimaha ki tētahi; nā ngā tēina hoki, i tō rātou haerenga mai i Makeronia, i whakawhiwhi ahau ki ngā mea i kore i ahau. I ngā mea katoa hoki i tiaki ahau i ahau kei taimaha iho ki a koutou; inā, ka tiaki pērā anō ahau i ahau. 10 I te mea kei ahau te pono o te Karaiti, e kore tēnei whakamanamana āku e āraia e tētahi i ngā wāhi o Akāia. 11 Nā te aha? Nā te mea koia kāhore ōku aroha ki a koutou? E mātau ana te Atua.

12 Ko tāku ia e mea nei, e meinga anō e ahau, kia motuhia atu ai e ahau te take a te hunga e hiahia ana ki te take; kia kitea ai rātou i runga i tā rātou e whakamanamana nei e rite tahi ana anō ki a mātou nei. 13 He āpōtoro teka hoki ngā pērā, he kaimahi i te tinihanga, e whakaahua ana i a rātou kia rite ki ngā āpōtoro a te Karaiti. 14 Ā, ehara i te mea whakamīharo rawa; inā hoki a Hātana, e whakaahua kē ana i a ia hei anahera mō te mārama, 15 heoi, ehara i te mea nui ki te whakaahua kē anō āna minita i a rātou kia rite ki ngā minita o te tika; nā, ko tō rātou whakamutunga e rite ki ā rātou mahi.

Ngā Mamaetanga o Pāora, he Āpōtoro hoki

16 Me kī atu anō e ahau, kaua tētahi e mea he wairangi ahau; ā, ahakoa pēnā, heoi tahuri mai ki ahau, ki te wairangi, kia whakamanamana ai anō ahau, he mea iti nei. 17 Ko tāku e kōrero nei, ehara i te kōrero i runga i tā te Ariki, engari me te mea i runga i te wairangi, i tēnei whakamanamana ka kaha nei. 18 Nā, ka tokomaha nei e whakamanamana i runga i tō te kikokiko, ka whakamanamana anō hoki ahau. 19 E pai ana hoki koutou, e āta hanga ana ki te hunga wairangi, he hunga whakaaro hoki koutou. 20 Ka āta hanga hoki koutou ki te whakataurekareka tētahi i a koutou, ki te pau ā koutou mea i tētahi, ki te tangohia e ia hei herehere, ki te whakakake ia, ki te pāhiatia e ia tō koutou mata. 21 He kōrero whakaiti tāku, ānō he ngoikore mātou.

Nā, ki te māia tētahi ki tētahi mea; he kōrero wairangi nei tāku, ka māia anō ahau. 22 He Hiperu rātou? Ahau anō hoki. Nō Īharaira rātou? Ahau anō hoki. He whānau rātou nā Āperahama? Pērā anō hoki ahau. 23 He minita rātou nā te Karaiti? He kōrero pōrangi tāku nei, tērā atu anō tōku; hira atu ōku māuiuitanga, maha noa atu ōku meatanga ki roto ki ngā whare herehere, nui noa atu ōku whiunga, maha atu ōku mate. 24 E rima ngā wā i whiua ai ahau e ngā Hūrai, e whā tekau pānga o te whiu, hāunga te kotahi. 25 E toru ōku whiunga ki te rākau, kotahi tōku ākinga ki te kōhatu, tuatoru ahau ki te kaipuke pakaru, kotahi ōku pō, kotahi ōku rā i te rire; 26 i ngā hāereerenga maha, i ngā oranga noatanga i ngā awa, i ngā oranga noatanga i ngā kaipāhua, i ngā oranga noatanga i ōku whanaunga, i ngā oranga noatanga i ngā tauiwi, i ngā oranga noatanga i te pā, i ngā oranga noatanga i te koraha, i ngā oranga noatanga i te moana, i ngā oranga noatanga i ngā tēina teka. 27 Māuiui ana, ngenge ana, he maha ngā mataaratanga, ngā matekaitanga, ngā matewaitanga, he maha ngā wā i nohopuku ai, i mātao ai, i kore ai he kākahu. 28 Hei tāpiri mō ngā mea o waho, ko te mea e pēhi nei i ahau i tēnei rā, i tēnei rā, ko te mānukanuka ki ngā hāhi katoa. 29 Ko wai te ngoikore ana, ā, kāhore ahau e ngoikore? Ko wai kua tūtuki te waewae, ā, kāhore ahau e pāwerawera?

30 Ki te takoto te tikanga kia whakamanamana ahau, me whakamanamana ahau ki tōku ngoikoretanga. 31 E mātau ana te Atua, te Matua o tō tātou Ariki, o Īhu, ko ia nei te whakapaingia ana ake tonu atu, kāhore āku teka. 32 I Ramahiku e tiakina ana e te kāwana i raro i a Kīngi Areta te pā o ngā tāngata o Ramahiku, he mea kia hopukina ai ahau. 33 Heoi, tukua iho ana ahau i roto i te kete, rā te matapihi, rā te taiepa kōhatu, ā, mawhiti atu ana i roto i ōna ringa.

Folytatás

1 Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is. 2 Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé. 3 Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől. 4 Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek. 5 Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál. 6 Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek. 7 Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát? 8 Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek. 9 Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre. 10 Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén. 11 Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten. 12 De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is. 13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. 14 Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. 15 Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.

Pálnak a gyülekezetek alapításában kiállott fáradalmai és szenvedései

16 Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem. 17 A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével, 18 Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is. 19 Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket. 20 Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket. 21 Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is. 22 Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is. 23 Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által. 24 A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. 25 Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; 26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt; 27 Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja. 29 Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék? 30 Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem. 31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom. 32 Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni; 33 És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.