Filemom 1

He Mihi

1 Nā Pāora, nā te herehere a Karaiti Īhu, nā tō tāua teina hoki, nā Tīmoti,

Ki tā māua e aroha nei ki tō māua hoa mahi, ki a Pirimona, 2 ki a Apia hoki, ki tō māua tuahine, ki tō māua hoa hōia, ki a Arakipu, ki te hāhi hoki i tōu whare:

3 Kia tau te aroha noa ki a koutou, me te rangimārie, he mea nā te Atua, nā tō tātou Matua, nā te Ariki hoki, nā Īhu Karaiti.

Te Aroha me te Whakapono o Pirimona

4 Tēnei ahau te whakawhetai atu nei ki tōku Atua, mau tonu tōku mahara ki a koe i āku karakiatanga. 5 He rongo nōku ki tōu aroha, ki tōu whakapono ki te Ariki, ki a Īhu, ā, ki te hunga tapu katoa. 6 Mō te whakahoatanga mai o tōu whakapono kia whai mana, i runga i te mātauranga ki ngā pai katoa i roto i a koutou, he mea ki a Karaiti Īhu. 7 He nui hoki tō mātou koa, mārie ana hoki te ngākau i tōu aroha, nō te mea e ora ana ngā ngākau o te hunga tapu i a koe, e tōku teina.

He Tono mō Onehimu

8 Heoi, ahakoa he nui tōku māia i roto i a te Karaiti ki te whakatakoto atu i te mea tika ki a koe. 9 Nā te aroha kē tāku ka īnoi atu nei, arā tāku, tā te koroheke, tā Pāora, he herehere nei ināianei nā Īhu Karaiti. 10 He kupu tēnei nāku ki a koe mō tāku tamaiti, mō Onehimu, he mea whānau nāku i ahau nei i te herehere. 11 I mua, kāhore tētahi mea pai ana ki a koe; ināianei ia, kua whai pai koe i a ia, ahau anō hoki.

12 Kua whakahokia atu nei ia e ahau, tōna tinana tonu, ko tōku manawa ake ia. 13 I mea anō ahau kia puritia ia ki ahau, hei whakakapi mōu ki te mahi ki ahau i roto i ngā mekameka o te rongopai. 14 Otirā, kāhore nei tāu kupu, kīhai ahau i pai kia meatia tētahi mea; kei riro whakauaua mai tōu pai; engari i roto anō i te ngākau.

15 Ko te mea anō pea tēnei i motuhia mai ai ia i a koe mō tētahi wā, kia mau pū ai ia i a koe ake ake. 16 Ehara i te mea hei pono­nga ia i ēnei wā, engari tērā atu i te pono­nga, he teina i nui rawa ai tōku aroha, tērā ia e nui rawa atu tōu, i te kiko­kiko, i te Ariki anō hoki.

17 Nā, ki te mea kua waiho ahau hei hoa mōu, manako mai ki a ia me te mea ko ahau. 18 Ki te mea ia kua hē ia ki tētahi mea āu, kei a ia rānei tētahi mea āu, waiho mai māku tēnā e whaka­aro. 19 He tuhi­tuhi tēnei nāku, nā Pāora, nā tōku ringa­ringa ake; māku e whaka­utu. Nā, kāhore āku mea­tanga atu ki a koe, tērā anō tāku taonga kei a koe, ko koe anō. 20 Āe rā, e tōku teina, kia whai pai ahau i a koe i roto i te Ariki; kia ora tōku ngākau i roto i te Ariki.

21 He ū nō tōku whaka­aro ki a koe ka ngohe­ngohe, i tuhi­tuhi atu ai ahau ki a koe, e mōhio ana hoki, tērā e nui atu tāu e mea ai i tāku e kōrero atu nei. 22 Tēnei anō hoki, kia rite mai i a koe tētahi whare mōku; e mea ana hoki ahau tērā e mana ā koutou īnoi, ā, ka tukua atu ahau ki a koutou.

Poroporoaki

23 Tēnei te oha atu nei ki a koe a Epapara, tōku hoa herehere i roto i a Karaiti Īhu, 24 rātou tahi ko Māka, ko Aritaku, ko Rīmaha, ko Ruka, ōku hoa mahi.

25 Kia tau te aroha noa o tō tātou Ariki, o Īhu Karaiti ki ō koutou wairua. Āmine.

Pál közbenjárása Onésimusért, a Filemontól megszökött, de most megtért szolgáért

1 Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak, 2 És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál való gyülekezetnek: 3 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 4 Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban, 5 Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában, 6 Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által. 7 Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvídámodtak te általad, atyámfia. 8 Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, a mi illendő, 9 A szeretetért inkább kérlek, ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett, most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak; 10 Kérlek téged az én fiamért, a kit fogságomban szűltem, Onésimusért, 11 A ki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos, 12 Kit visszaküldöttem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz! 13 Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangyéliomért szenvedett fogságomban; 14 De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen. 15 Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza; 16 Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, mint szeretett atyafit, kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban. 17 Azért, ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet. 18 Ha pedig valamit vétett ellened, avagy adós, ezt nekem róvd fel. 19 Én Pál írtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy azt ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem. 20 Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tőled az Úrban: vídámítsd meg az én szívemet az Úrban! 21 Bízván a te engedelmességedben, így írtam néked, tudván, hogy annál, a mit mondok, többet is fogsz cselekedni. 22 Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom. 23 Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban, 24 Továbbá Márk, Aristárkhus, Démás és Lukács, az én munkatársaim. 25 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel!