Habacuque 1

1 Ko te poropititanga i kitea e Hapakuku poropiti.

Te Amuamu a te Poropiti

2 Kia pēhea te roa, e Ihowā, o tāku tangi,

ā, kāhore koe e rongo?

E karanga atu ana ahau ki a koe mō te tutū,

ā, kāhore koe e whakaora.

3 He aha koe i whakakite mai ai i te kino ki ahau?

He aha koe i titiro ai ki te pakeketanga?

He pāhua hoki, he tutū tēnei kei tōku aroaro,

nā, he totohe tēnei, ā, kei te oho ake he ngangare.

4 Nā reira kahakore noa iho te ture,

kore tonu ake e puta te whakawā;

e karapotia ana hoki te tika e te kino –

nā reira, te putanga o te whakawā, he parori kē.

Te Whakautu a Ihowā

5 "Titiro atu ki ngā tauiwi, mātakitaki,

kia nui te mīharo!

Nō te mea kei te mahi ahau i tētahi mahi i ō koutou rā,

he mea e kore e whakaponohia,

ki te kōrerotia atu.

6 Nō te mea tēnei ka ara i ahau ngā Karari,

taua iwi nanakia rā, taua iwi hīkaka tonu rā,

e haerea nei e rātou te whānuitanga o te whenua,

kia riro ai i a rātou ngā kāinga ehara nei i a rātou.

7 "He hanga whakamataku rātou, he mea wehi;

i ahu tonu ake i a rātou tā rātou nā whakawā,

me tō rātou nā rangatiratanga.

8 He tere atu ā rātou hōiho i te reparo,

he nanakia atu i te wuruhi o te ahiahi;

ka tohatoha noa atu ō rātou kaieke hōiho.

Āe rā, ka haere mai anō ā rātou kaieke hōiho i tawhiti;

ko tā rātou rere rite tonu ki tā te ēkara e hohoro ana ki te kai.

9 "Ko rātou katoa he mahi nanakia i haere mai ai;

ko ō rātou kanohi whakamau tonu me te mea ko te hau marangai,

me te mea he kirikiri ngā whakarau e aohia ana e rātou.

10 Āe rā, e taunu ana ia ki ngā kīngi,

ā, hei kata māna ngā rangatira.

Ka kata ia ki ngā pā taiepa katoa;

ka opehia ake hoki he puehu e ia, ā, riro tonu i a ia.

11 Kātahi ia ka wheoro ake ānō he hau,

ka whiti atu, ā, ka mahi i te hē;

arā a ia, te tangata ko tōna kaha nei tōna atua."

12 He teka ianei nōnamata riro koe,

e Ihowā, e tōku Atua, e tōku Mea Tapu?

E kore mātou e mate.

Kua waiho ia e koe, e Ihowā, hei whakawā;

kua whakapūmautia ia e koe, e te Kāmaka, hei whiu.

13 He kanohi mā rawa ōu, e kore koe e titiro ki te kino,

e kore anō e āhei kia mātakitaki koe ki te kino.

He aha koe i mātakitaki ai ki te hunga tinihanga,

i whakarongo puku ai i te mea ka horomia e te tangata kino

te tangata e tika rawa ana i a ia?

14 He aha ngā tāngata i meinga ai e koe

kia rite ki ngā ika o te moana, ki ngā mea ngōkingōki

kāhore nei ō rātou kaiwhakahaere tikanga?

15 Ko rātou katoa tangohia ake e ia ki te matau,

ka mau i a ia ki roto ki tāna kupenga,

e kokoa ana ki tāna rou;

nā reira koa ana ia, whakamanamana ana.

16 Koia ia i whakahere ai ki tāna kupenga,

i tahu whakakakara ai ki tāna rou;

nō te mea nā aua mea i whai ngako ai tōna wāhi,

i mōmona ai tāna kai.

17 He mea anō rānei tērā e whakawāteatia ai e ia tāna kupenga,

ā, kore iho e tohungia ngā iwi e patua tonutia ana?

Júda bűnei

1 A teher, a melyet Habakuk próféta látott. 2 Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg! 3 Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erőszak van előttem, per keletkezik és versengés támad! 4 Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet!

Büntetés a káldeusok által

5 Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék! 6 Mert ímé, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerő nemzetet, a mely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, a melyek nem az övéi. 7 Rettenetes és iszonyatos ez, maga szerzi törvényét és hatalmát. 8 És lovai serényebbek a párduczoknál, és gyorsabbak az estveli farkasoknál, és előtörtetnek az ő lovasai; és az ő lovasai messziről jőnek, repülnek, mint a zsákmányra siető keselyű. 9 Mindnyája ragadományért jön, arczuk előre néz, és annyi foglyot gyűjt, mint a föveny. 10 Kaczag ez a királyokon, és a fejedelmek néki nevetség, minden erősséget csak nevet, töltést emel és megostromolja azt. 11 Majd tovaszáll viharként és elvonul és bűnbe esik; ő kinek istene az ő hatalma.

A próféta imája és panasza

12 Avagy nem te vagy-é Uram, öröktől fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! Ítéletre rendelted őt, oh Uram, fenyítőül választottad őt, én erősségem! 13 Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled hát a hitszegőket? és hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?! 14 Olyanokká teszed az embert, mint a tenger halai, és mint a csúszómászó állatok, a melyeknek nincsen vezérök? 15 Mindnyáját kivonsza horoggal, gyalomjába keríti, és hálójába takarítja be őket; ezért örül és vígad. 16 Ezért áldozik gyalomjának, és füstöl az ő hálójának, mert ezekkel kövér az ő része, és zsíros az ő eledele. 17 Vajjon azért ürítheti-é gyalmát, és szüntelen ölheti-é a nemzeteket kímélet nélkül?!