Ka Tata te Turaki
1 Auē te mate mō te pā toto!
Kua kī katoa i te teka, i te pāhua –
kāhore e mutu te muru taonga!
2 Ko te haruru o te whiu,
ko te ngaehe o ngā wīra e kekē ana;
ko ngā hōiho e takatakahi ana,
ko ngā hāriata e tarapekepeke ana.
3 Ko ngā kaieke hōiho e ekeeke ana,
ko te wheriko o te hoari,
ko te kanapa o te tao;
ko te tini o te tūpāpaku,
me te pūranga nui o ngā tinana mate –
ā, kāhore he mutunga o ngā tinana;
tūtuki ana te waewae ki ō rātou tinana.
4 He maha hoki nō ngā kairautanga o te wahine ātaahua i kairau nei;
ko te rangatira nei ia o ngā mākutu,
e hoko nei i ngā iwi ki āna kairautanga,
i ngā hapū anō ki āna mahi mākutu.
5 "Nanā, hei hoariri tēnei ahau mōu,"
e ai tā Ihowā o ngā mano,
"ka hurahia anō e ahau ngā remu o tōu ki tōu aroaro;
ka whakakite anō ahau i a koe e noho tahanga ana ki ngā iwi,
me tōu whakamā ki ngā kīngitanga.
6 Ā, ka makā e ahau he mea whakarihariha ki runga ki a koe,
ka whakaititia koe e ahau,
ka meinga hei tirohanga atu.
7 Nā, ko te hunga katoa e kite ana i a koe
ka rere atu i a koe, ā, ka mea,
‘Kua ururuatia a Ninewe; ko wai hei tangi ki a ia?’
Me rapu e ahau ki hea he kaiwhakamārie mōu?"
8 He pai ake rānei koe i Noamono,
i tū nei i roto i ngā awa,
he mea karapoti e ngā wai,
ko tōna pekerangi ko te moana,
nō te moana anō tōna taiepa?
9 Ko tōna kaha ko Etiopia,
ko Īhipa, kāhore hoki he mutunga;
he āwhina nōu a Putu, a Rūpimi.
10 Heoi, kua whakaraua atu ia,
kua riro hei pārau.
Ko āna kōhungahunga tāia iho
i te ahunga mai o ngā ara katoa,
mongamonga noa,
i maka rota rātou mō ōna tāngata nunui,
ko ōna tāngata rarahi katoa
here rawa ki te mekameka.
11 Tērā anō koe ka haurangi,
ka huna koe;
ā, ka rapu koe
he wāhi kaha i te wehi o te hoariri.
12 Ko ōu pā taiepa katoa ka rite ki te piki
he hua mātāmua nei ōna –
ki te rurerurea, ka taka
ki roto ki te māngai o te tangata e kai ana.
13 Nanā, he wāhine ōu tāngata
i waenganui i a koe.
Ko ngā kūwaha o tōu whenua
tuwhera pū ki ōu hoariri;
ka pau ōu tūtaki i te ahi.
14 Utuhia he wai mōu mō te whakapaenga,
whakakahangia ōu pā taiepa;
haere ki te mahi paru,
takatakahia te mea pokepoke,
kia ū te tahunga pereki.
15 Ka pau koe i te ahi i reira,
ka hātepea atu koe e te hoari,
ko tāna kai i a koe ka rite ki tā te tātarakihi.
Whakaraneatia koe, kia rite ki te tātarakihi,
whakaraneatia koe, kia rite ki te māwhitiwhiti.
16 Ko āu kaihokohoko
whakatokomahatia ake e koe i ngā whetū o te rangi.
Ko tā te tātarakihi he pāhua, ā, rere ana.
17 Ko ōu tāngata i te pōtae kīngi,
ko tō rātou rite kei te māwhitiwhiti,
ko ōu rangatira rite tonu ki ngā pōkai māwhitiwhiti
e noho nei i ngā taiepa
i te rā māeke i te whitinga o te rā ka rere rātou,
kāhore hoki e mōhiotia tō rātou wāhi, kei hea rā?
18 Kei te moe āu hēpara,
e te kīngi o Ahiria;
ko āu metararahi kei te takoto.
Kua marara atu tōu iwi ki runga ki ngā maunga,
kāhore hoki he kaihuihui.
19 Kāhore he whakamāhunga i tōu pakaru;
he mamae rawa tōu marūtanga.
Ko te hunga katoa e rongo ana i te rongo ki a koe,
ka papaki ō rātou ringa ki a koe.
I kore hoki ki a wai
te pānga tonutanga o tōu kino.
Ninive bűnei, a rá jövő büntetés oka
1 Jaj a vérszopó városnak! Mindenestől hazug és erőszakkal telve, és nem szűnik rabolni. 2 Ostor-csattogás, kerék-zörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér; 3 Törtető lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban. 4 A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternője miatt, a ki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bűbájaival: 5 Ímé, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és orczádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat. 6 Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint a kit csudálnak. 7 És mind, a ki meglát, elmenekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat? 8 Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, a mely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül; a melynek tenger a sáncza, tenger a kőfala? 9 Kús volt erőssége meg Égyiptom, és száma sem volt annak. Puth és Libia is segítőid voltak; 10 De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utcza sarkán; főembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték. 11 Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyűlölködő elől. 12 Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa; ha megrázatnak, az evő szájába hullnak. 13 Ímé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui tárva kitárulnak gyűlölőidnek, tűz emészti meg záraidat! 14 Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erősségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a tégla-vetőt! 15 Legott tűz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska! 16 Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül! 17 Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg időkben gyepűkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és helye sem tudható meg, hol volt. 18 Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek vitézlő hőseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, a ki összegyűjtse. 19 Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. A kik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha?