Cânticos 8

1 Auē me i rite koe ki tōku tungāne

i ngote nei i ngā ū o tōku whaea!

Ka kite ahau i a koe i waho, ka kihia koe e ahau,

āe, e kore tētahi e whakahāwea ki ahau.

2 Ka aratakina koe e ahau,

ka kawea ki te whare o tōku whaea,

ko ia anō hei whakaako i ahau.

Ka whakainumia koe e ahau ki te wāina whakaranu,

ki te wai o tāku pamekaranete.

3 Ko tōna mauī ki raro i tōku mātenga,

ko tōna matau ki te awhi i ahau!

4 He kī atu tēnei nāku ki a koutou, e ngā tamāhine o Hiruhārama,

kaua e whakaohokia, kaua e whakaarahia tāku e aroha nei,

kia pai rā anō ia!

Te Hokinga Mai

Ngā Hoa

5 Ko wai tēnei e haere mai nei i te koraha

e taupuhipuhi nei ki tāna i aroha ai?

Te Wahine

Nāku koe i whakaara ake i raro i te āporo;

ko te wāhi tēnā i puta mai ai koe i roto i tōu whaea;

i puta mai anō koe i reira i roto i te wahine i whānau ai koe.

6 Waiho ahau hei hīri ki tōu ngākau,

hei hīri ki tōu ringa;

rite tahi hoki ki tō te mate te kaha o te aroha;

nanakia tonu te hae, ānō ko te urupā,

ko ōna hiko, he hiko ahi,

he mura pū nā Ihowā.

7 Nui te wai, e kore te aroha e taea te tinei,

e kore anō e ngaro i ngā awa.

Ahakoa i hoatu e te tangata

ngā rawa katoa o tōna whare mō te aroha,

ka whakahāweatia rawatia.

Ngā Hoa

8 He teina nohinohi tō mātou,

kāhore hoki ōna ū.

Me pēhea mātou ki tō mātou teina

i te rā e kōrerotia ai ia?

9 Ki te mea he taiepa ia,

ka hangā e tātou he pourewa ki runga ki a ia, he mea hiriwa.

Ki te mea he tatau ia,

ka whakakōpakina ia e tātou ki ngā papa hīta.

Te Wahine

10 He taiepa ahau,

ko ōku ū, ānō ko ōna pourewa;

nō reira, ki tāna titiro mai,

i rite ahau ki tētahi kua kite i te āta noho.

Te Tāne

11 He māra wāina tā Horomona i Paara-Hamono,

tukua atu ana e ia te māra ki ngā kaitiaki;

kotahi mano ngā hiriwa hei kawenga mai mā tēnei,

mā tēnei hei utu mō ōna hua.

12 Ko tāku māra, ko tāku ake, kei tōku aroaro;

māu, e Horomona, te kotahi mano,

ā, mā ngā kaitiaki o ōna hua e rua rau.

13 E koe e noho nei i ngā kāri,

e whakarongo ana ngā hoa ki tōu reo;

meinga kia rongo ahau.

Te Wahine

14 Kia hohoro, e tāku e aroha nei,

kia rite koe ki te anaterope,

ki te kūao hāta rānei

i runga i ngā maunga kīnaki kakara!

Az örökre egyesültek hűsége

1 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta,

hogy téged kivül találván megcsókolnálak;

még sem útálnának meg engem.

2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,

te oktatgatnál engem,

én meg borral itatnálak, fűszeressel,

gránátalma borral.

3 Az ő balkeze az én fejem alatt,

és jobbkezével megölel engem.

4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet,

mígnem ő akarja?

5 Kicsoda ez a ki feljő a pusztából,

a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik?

Az almafa alatt költöttelek fel téged,

ott szült téged a te anyád,

ott szült téged a te szülőd!

6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,

mintegy pecsétet a te karodra;

mert erős a szeretet, mint a halál,

kemény, mint a sír a buzgó szerelem;

lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.

7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:

a folyóvizek sem boríthatnák azt el:

ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért,

mégis megvetnék azt.

8 Kicsiny húgunk van nékünk,

a kinek nincsen még emlője;

mit cselekedjünk a mi húgunk felől,

a napon, melyen arról szót tesznek?

9 Ha ő kőfal,

építünk azon ezüstből palotát;

ha pedig ajtó ő,

elrekesztjük őt czédrus-deszkával.

10 Mikor én olyan leszek, mint a kőfal,

és az én emlőim, mint a tornyok;

akkor olyan leszek ő előtte,

mint a ki békességet nyer.

11 Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban,

adta az ő szőlejét a pásztoroknak,

kiki annak gyümölcséért hoz

ezer-ezer ezüst siklust.

12 Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:

az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen,

a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié.

13 Oh te, a ki lakol a kertekben!

A te társaid a te szódra figyelmeznek;

hadd halljam én is.

14 Fuss én szerelmesem,

és légy hasonló a vadkecskéhez,

vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!