2 Pedro 3

Ka Hoki Mai a te Ariki

1 Ko te rua tēnei o āku pukapuka, e ōku hoa aroha, ka tuhituhia atu nei ki a koutou; hei whakaoho taua rua i ō koutou hinengaro tinihangakore kia mahara. 2 Kia mahara ai koutou ki ngā kupu i kōrerotia i mua e ngā poropiti tapu, ki tā mātou hoki, ki tā ngā āpōtoro a te Ariki, a te Kaiwhakaora.

3 Ko tēnei tā koutou e mātau ai i te tuatahi, tērā e puta mai ētahi kaiwhakamanumanu i ngā rā whakamutunga, e haere ana i runga i ngā ritenga o ō rātou hiahia ake, 4 e mea ana, "Kei hea te kōrero o tōna haerenga mai? Mau tonu hoki ngā mea katoa nō te moenga rā anō o ngā mātua, pērā tonu me tō te orokohanganga." 5 Nā rātou tonu i whakakūware ki tēnei, nā te kupu a te Atua ngā rangi i mua, me te whenua anō tōtoka tonu i roto i te wai, nā te wai anō hoki. 6 He hurihanga nā ēnei i ngaro ai i te wai te ao o tērā wā. 7 Ko ngā rangi onāianei ia me te whenua, he mea rongoā nā taua kupu rā anō, he mea waiho mārire mō te ahi, ina taea te rā o te whakawākanga, o te whakangaromanga o ngā tāngata karakiakore.

8 Kei kūware ia koutou, e ōku hoa aroha, ki tēnei mea kotahi, ki tā te Ariki he rā kotahi rite tonu ki ngā tau kotahi mano, ngā tau kotahi mano rite tonu ki te rā kotahi. 9 Kāhore he whakaroa o te Ariki ki tāna kupu whakaari, kāhore e rite ki tā ētahi e kī nei he whakaroa; engari e manawanui ana ki a tātou, kāhore ōna whakaaro mō te tangata kia ngaro; engari kia tae katoa ki te rīpenetā.

10 E puta mai hoki te rā o te Ariki ānō he tāhae i te pō; ko reira pahemo atu ai ngā rangi, tōna nui hoki o te tangi; nā, ka ngiha ngā mea tīmatanga i te ahi, ka rewa; ā, pau ake i te ahi te whenua me āna mahi.

11 Heoi, mō te rewa nei ēnei mea katoa, kia pēhea rā he tikanga mā koutou i runga i te whakahaere tapu, i te karakia; 12 me te tūmanako, me te tākare anō koutou ki te taenga mai o te rā o te Atua, e rewa ai ngā rangi i te ahi, e ngiha ai ngā mea tīmatanga, e memeha ai? 13 Heoi, kei te tūmanako tātou ki ngā rangi hou, ki te whenua hou, ki tāna i whakaari mai ai, kei reira te tika e noho ana.

14 Mō konei rā, e ōku hoa aroha, i a koutou ka tūmanako nā ki ēnei mea, kia puta tō koutou uaua kia rokohina e ia i runga i te rangimārie, tē whai ira, tē whai koha i tōna aroaro. 15 Kia mahara anō ki te manawanui o tō tātou Ariki, he whakaora; ko te mea hoki ia i tuhituhia ki a koutou e tō tātou teina aroha, e Pāora, he mea i rite tonu ki te mātauranga kua hōmai nei ki a ia; 16 i pērā anō i āna pukapuka katoa, i kōrerotia hoki ēnei mea ki reira. Kei reira anō hoki ētahi mea he pakeke nei ki te whakaaro, whakawiria kētia ake e te hunga kūware, e te hunga kāhore anō i ū; ko tā rātou hanga anō ia ki ērā atu karaipiture, ā, ngaro iho rātou.

17 Nā, e ōku hoa aroha, ka mātau wawe nei koutou ki ēnei mea, kia tūpato kei kāhakina atu koutou e te hē o te hunga kino, kei taka atu, kei kore e ū. 18 Engari kia neke ake i runga i te aroha noa, i te mātauranga o tō tātou Ariki, arā, o te Kaiwhakaora, o Īhu Karaiti. Waiho atu i a ia te korōria, āianei, ā ake tonu atu. Āmine.

Az Úr látszólag késlekedő eljövetelének és a világ végének bizonyossága

1 Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem; 2 Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról: 3 Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak, 4 És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva. 5 Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára; 6 A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett: 7 A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára. 8 Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap. 9 Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. 10 Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.

Arra való méltó elkészülés

11 Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, 12 A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! 13 De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik. 14 Annakokáért szeretteim, ezeket várván , igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. 15 És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. 16 Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.

Befejezés

17 Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; 18 Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.