Romanos 3

1 Ha, he aha rā te painga i hua ki te Hūrai? He aha te rawa o te kotinga? 2 He nui rā i ngā mea katoa. Ko te tuatahi, kua ākona rātou ki ngā kupu a te Atua.

3 Ka pēhea, mehemea kāhore he whakapono o ētahi? E taka rānei tō te Atua pono i tō rātou whakapono kore? 4 Kāhore rāpea! Engari ko te Atua kia kitea he pono, ko ngā tāngata katoa he teka kau; ko te mea hoki ia i tuhituhia,

"Kia tika ai tāu i tāu kōrerotanga,

kia puta ai tāu ina whakawākia koe."

5 Ha, ki te mea nā tō tātou hē i kitea nuitia ai tō te Atua tika, me pēhea he kupu mā tātou? E hē ana rānei te Atua i a ia e whakapā ana i te riri? (He kupu tangata tēnei nāku.) 6 Kāhore rāpea! Pēnei me pēhea te Atua e whakawā ai i te ao?

7 Nā, ki te mea nā tōku teka i hira rawa ai tō te Atua pono hei korōria mōna; he aha ahau i whakahēngia tonutia ai ānō hei tangata hara? 8 He aha hoki tē pēnei ai, ā, ko te kupu whakapae teka tēnei mō mātou, ā, ki tā ētahi ko tā mātou kupu tēnei, "Tātou ka mahi i te kino, kia puta ai he pai"? Tika tonu te tau o te hē ki a rātou.

Kāhore he Tangata e Tika ana

9 He aha koia? He pai ake rānei tō mātou wāhi i tō rātou? Kāhore rā hoki; kua oti hoki te whakapā e mātou i mua he hē ki ngā Hūrai, ki ngā Kariki, kei raro katoa rātou i te hara; 10 ko te mea hoki ia i tuhituhia:

"Kāhore he tangata tika,

kāhore kia kotahi;

11 kāhore he tangata e mātau ana,

kāhore he tangata e rapu ana i te Atua.

12 Kua peka kē rātou katoa, kua kino ngātahi;

kāhore he tangata e mahi ana i te pai,

kāhore rawa kia kotahi.

13 He urupā puare noa tō rātou korokoro;

e patipati ana ō rātou arero;

kei roto i ō rātou ngutu te wai whakamate o ngā nākahi;

14 kī tonu ō rātou māngai i te kanga, i te nanakia.

15 Ko ō rātou waewae, hohoro tonu ki te whakaheke toto;

16 he whakangaro, he ngākau pōuri, kei ō rātou ara;

17 kāhore hoki rātou i mōhio ki te ara o te rangimārie.

18 Kāhore he wehi o te Atua i mua i ō rātou kanohi."

19 Nā, e mātau ana tātou ki ngā kupu o te ture, e kōrero ana ki te hunga i te ture, kia kopia ai ngā māngai katoa, kia whakawākia ai te ao katoa e te Atua. 20 Nō te mea kāhore he mahi o te ture e tika ai tētahi kikokiko i tōna aroaro; mā roto mai i te ture te mātauranga ki te hara.

Te Tikanga a te Atua hei Whakatika i a Tātou

21 Otiia, kua whakakitea ināianei he tika a te Atua, motu kē i te ture, he mea whakaatu nā te ture, nā ngā poropiti; 22 arā, ko te tika a te Atua e nā runga mai ana i te whakapono ki a Īhu Karaiti ki te hunga katoa e whakapono ana. Kāhore hoki he pokanga kētanga; 23 kua hara katoa hoki, ā, kāhore e taea e rātou te korōria o te Atua; 24 he mea whakatika utukore nā tōna aroha noa, i runga i tā Karaiti Īhu hokonga; 25 ko ia hoki tā te Atua i whakaari ai hei whakamārie, i runga i te whakapono, he mea nā ōna toto. Kia whakakitea ai tōna tika, i te mea ka whakapahemotia atu ngā hara ō mua, he mea hoki nā te manawanui o te Atua; 26 hei whakakite i tōna tika i tēnei wā nei anō; he mea kia tika ai ia anō, me te kaiwhakatika i te tangata e whakapono ana ki a Īhu.

27 Nā, kei hea te whakamanamana? Kua āraia atu. E tēhea ritenga ture? E tō ngā mahi? Kāhore, engari, e te ture o te whakapono. 28 Koia mātou ka mea ai, kei te whakapono he tika mō te tangata, motu kē i ngā mahi o te ture. 29 Ko te Atua oti te Atua o ngā Hūrai anake? Ehara rānei ia i te Atua o ngā tauiwi hoki? Āe rā, o ngā tauiwi anō hoki; 30 ki te mea ia he kotahi te Atua, ā, māna e whakatika te kotinga i runga i te whakapono, me te kotingakore ina whakapono. 31 E taka rānei te ture i tā mātou, arā i te whakapono? Kāhore rāpea! Engari, nā tā mātou i ū ai te ture.

Minden ember kivétel nélkül bűnös, és érdem nélkül, hit által lesz igazzá

1 Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek? 2 Minden tekintetben sok. Mindenek előtt, hogy az Isten reájok bízta az ő beszédeit. 3 De hát hogy ha némelyek nem hittek? Vajjon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá az Istennek hűségét? 4 Távol legyen. Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, a mint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és győzedelmes légy, mikor vádolnak téged. 5 Ha pedig a mi igazságtalanságunk az Istennek igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajjon igazságtalan-é az Isten, hogy minket büntet? Emberi módon szólok. 6 Távol legyen! Mert akkor mi módon ítéli meg az Isten a világot? 7 Mert ha az Istennek igazsága az én hazugságom által öregbült az ő dicsőségére, miért kárhoztattatom még én is, mint bűnös? 8 Sőt inkább ne cselekedjük-é a rosszat, hogy abból jó származzék? – a mint minket rágalmaznak, és a mint némelyek mondogatják, hogy mi így beszélünk, a kiknek kárhoztatása igazságos. 9 Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak; 10 A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; 11 Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. 12 Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. 13 Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. 14 Szájok telve átkozódással és keserűséggel. 15 Lábaik gyorsak a vérontásra. 16 Útjaikon romlás és nyomorúság van. 17 És a békességnek útját nem ismerik. 18 Nincs isteni félelem az ő szemök előtt. 19 Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék. 20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon. 21 Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; 22 Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség, 23 Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. 24 Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, 25 Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt, 26 Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való. 27 Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által. 28 Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. 29 Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. 30 Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által. 31 A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.