Romanos 14

Kaua e Whakawākia ētahi atu

1 Ko te tangata he ngoikore te whakapono, manakohia, kauaka ia ki ngā tautohe whakaaro. 2 Ko tētahi hoki e whakapono ana he pai ngā mea katoa hei kai māna. Ko te tangata ia he ngoikore tōna whakapono e kai otaota ana. 3 Kaua te tangata e kai ana e whakahāwea ki te tangata kāhore e kai, kaua hoki te tangata kāhore e kai e whakahē i te tangata e kai ana. Kua manakohia hoki ia e te Atua. 4 Ko wai koe e whakahē nā i te pononga a tērā? Mā tōna rangatira ia e whakatū, e whakahinga rānei. Inā, ka whakatūria anō ia, e taea hoki ia e te Atua te whakatū.

5 Ki te whakaaro o tētahi, nui atu tētahi rā i tētahi, ki tō tētahi whakaaro ia he rite katoa ngā rā. Kia ū mārire ngā whakaaro o tētahi, o tētahi. 6 Ko te tangata e whakaaro ana ki te rā, he whakaaro ki te Ariki tōna whakaaro; ko te tangata e kai ana, he whakaaro ki te Ariki tāna kai, e whakawhetai atu ana hoki ia ki te Atua; ko te tangata kāhore e kai, he whakaaro ki te Ariki tāna kore e kai, e whakawhetai ana anō ia ki te Atua. 7 Ehara hoki i te mea ki a ia ake anō te ora o tētahi o tātou, ehara hoki i te mea ki a ia ake te mate o tētahi. 8 Tā te mea, ahakoa ora, e ora ana tātou ki te Ariki; ahakoa mate, e mate ana tātou ki te Ariki. Nā, ahakoa ora tātou, mate rānei, nā te Ariki tātou.

9 Ko te mea hoki tēnei i mate ai a te Karaiti, i ara ake ai anō, i ora ai anō, kia waiho ai ia hei Ariki ngātahi mō te hunga mate, mō te hunga ora. 10 Ko koe nā, he aha koe i whakahē ai i tōu teina? Me koe nā hoki, he aha koe i whakahāwea ai ki tōu teina? E tū katoa hoki tātou ki te nohoanga whakawā o te Atua. 11 Kua oti hoki te tuhituhi:

" ‘E ora ana ahau,’ e ai tā te Ariki,

‘e piko katoa ngā turi ki ahau,

e whakaae anō hoki ngā arero katoa ki te Atua.’ "

12 Āe rā, ka kōrerotia e tēnei, e tēnei o tātou te tikanga o āna mahi ki te Atua.

Kei Hinga tētahi i a Koe

13 Nā, kāti tā tātou whakahē tētahi i tētahi. Engari, ko tēnei kia rite i a koutou, kia kaua e whakatakotoria he tūtukitanga waewae, he take whakahinga rānei mō tōna teina. 14 E mōhio ana ahau, ū tonu tōku whakaaro i roto i te Ariki, i a Īhu, kāhore he mea nōna ake anō tōna noa. Hāunga ia ki te mea tētahi he noa tētahi mea, e noa anō ki a ia. 15 Ki te mea hoki nā te kai i pōuri ai tōu teina, kāhore e mau ana tāu haere i runga i te aroha. Kei mate i tāu kai te tangata i mate nei a te Karaiti mōna. 16 Nā, kei kōrerotia kinotia tō koutou pai. 17 Ehara hoki te rangatiratanga o te Atua i te kai, i te inu; engari he tika, he rangimārie, he hari i roto i te Wairua Tapu. 18 Ko te tangata hoki ko ēnei hei mahinga māna ki a te Karaiti, ka āhuarekatia ia e te Atua, ka paingia hoki e ngā tāngata.

19 Nā, kia whai tātou i ngā mea e mau ai te rongo, i ngā mea anō hoki e hangā ai te pai o tētahi, o tētahi. 20 Kaua e waiho te kai hei whakahoro mō tā te Atua mahi. He mā hoki ngā mea katoa; otiia, he kino ki te tangata e kai ana me te whakahē tōna ngākau. 21 He mea pai tonu kia kaua e kai kikokiko, kia kaua e inu wāina, aha rānei e tūtuki ai tōu teina.

22 Ko te whakapono i a koe nā, waiho i a koe anō i te aroaro o te Atua. Ka hari te tangata kāhore e whakatau i te hē ki a ia anō mō te mea i whakapaia e ia māna. 23 Ki te ruarua ia tētahi, ka tau te hē ki a ia ki te kai ia; nō te mea ehara i te kai whakapono. He hara hoki ngā mea katoa kīhai nei i puta ake i te whakapono.

Hogy kell fevenni a gyengéket, kerülni a botránkozást

1 A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit. 2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtelen pedig zöldséget eszik. 3 A ki eszik, ne vesse meg azt, a ki nem eszik; és a ki nem eszik, ne kárhoztassa azt, a ki eszik. Mert az Isten befogadta őt. 4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. 5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. 6 A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek. 7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: 8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. 9 Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. 10 Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. 11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. 12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. 13 Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást. 14 Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, a ki tisztátalannak tartja. 15 De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. Ne veszítsd el azt a te ételeddel, a kiért Krisztus meghalt. 16 Ne káromoltassék azért a ti javatok. 17 Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. 18 Mert a ki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált. 19 Azért tehát törekedjünk azokra, a mik a békességre és az egymás épülésére valók. 20 Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, a ki botránkozással eszi. 21 Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, a miben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erőtelen. 22 Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, a ki nem kárhoztatja magát abban, a mit helyesel. 23 A ki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. A mi pedig hitből nincs, bűn az.