Romanos 1

He Mihi

1 Nā Pāora, nā te pononga a Īhu Karaiti, i karangatia hei āpōtoro, i motuhia ki te rongopai a te Atua, 2 i kōrerotia rā e ia i mua, arā e āna poropiti i roto i ngā karaipiture tapu, 3 mō tāna Tama, i whānau nei he uri nō Rāwiri, nō te wāhi ki te kikokiko; 4 i whakapuakina mai nei ko te Tama a te Atua i runga i te kaha, i runga i tā te Wairua o te tapu, i te mea ka whakaarahia i te hunga mate; arā a Īhu Karaiti, tō tātou Ariki.

5 Nāna nei mātou i whiwhi ai ki te aroha noa, ki te mahi āpōtoro, kia ngohengohe ai, kia whakapono ai ngā iwi katoa, hei mea mō tōna ingoa. 6 Nō rātou nei hoki koutou, he mea karanga hei hunga mō Īhu Karaiti.

7 Ki te hunga katoa i Rōma, e arohaina nei e te Atua, ka oti nei te karanga hei hunga tapu.

Kia tau ki a koutou te aroha noa me te rangimārie, he mea nā te Atua, nā tō tātou Matua, nā te Ariki hoki, nā Īhu Karaiti.

He Karakia Whakawhetai

8 Ko tāku mea tuatahi, he whakawhetai ki tōku Atua i roto i a Īhu Karaiti mō koutou katoa, nō te mea e kōrerotia ana tō koutou whakapono i te ao katoa. 9 Ko te Atua, e mahi nei tōku wairua ki a ia i roto i te rongopai o tāna Tama, hei kaiwhakaatu mōku, mō te mau tonu o tāku whakahuahua i a koutou, ā, i āku karakiatanga i ngā wā katoa, 10 e īnoi ana me kore e pai te Atua kia whakatikaia tāku haere atu ki a koutou.

11 Nui atu hoki tōku hiahia kia kite i a koutou, kia whakawhiwhi ai ahau i a koutou ki tētahi mea hōmai, he mea wairua, kia whakaūngia ai koutou; 12 arā, kia ora ngātahi ō tātou ngākau, tōku i tō koutou whakapono, ō koutou i tōku. 13 Nā, e kore ahau e pai, e ōku tēina kia ngaro i a koutou te maha o āku meatanga kia haere atu ki a koutou, heoi, āraia mai ana ahau, ā, mohoa noa nei, kia whiwhi ai ahau ki tētahi hua i roto i a koutou hoki, kia pērā me te mea i ērā atu tauiwi.

14 He nama kei runga i ahau nā ngā Kariki, ā, nā ngā tautangata, nā te hunga mōhio, ā, nā te hunga whakaarokore. 15 Nā reira, e ngākau nui ana ahau kia whakapaua tāku ki te kauwhau hoki i te rongopai ki a koutou i Rōma.

Te Kaha o te Rongopai

16 Kāhore hoki ōku whakamā ki te rongopai; ko te kaha hoki ia o te Atua hei whakaora mō ngā tāngata katoa e whakapono ana; mō te Hūrai ki mua, mō te Kariki anō hoki. 17 Ā, kei reira e whakakitea ana tā te Atua tika, he mea nō te whakapono ki te whakapono; kua oti nei hoki te tuhituhi, "Mā te whakapono e ora ai te tangata tika."

Te Hara Tangata

18 E whakakitea iho ana hoki i te rangi tō te Atua riri ki ngā karakiakoretanga katoa, ki ngā hē o ngā tāngata e pēhi ana i te pono i runga i te hē. 19 Kei roto nei i a rātou e mārama ana ngā mea o te Atua e taea te mōhio; kua whakamāramatia hoki e te Atua ki a rātou. 20 E kitea nuitia ana hoki ngā mea ōna, kāhore nei i kitea, nō te hanganga iho rā o te ao, e mōhiotia ana ki ngā mea i hangā, arā tōna kaha mau tonu, me tōna atuatanga; kia kore ai he kupu whakahoki mā rātou; 21 i a rātou hoki e mātau ana ki te Atua, kīhai rātou i whakakorōria i a ia hei Atua, kīhai hoki i whakawhetai; heoi, kua kūware ō rātou whakaaro, ā, whakapōuritia ana tō rātou ngākau pōhēhē. 22 I a rātou e mea ana he mōhio rātou, nā, ka wairangi, 23 ā, whakaputaia kētia ake te korōria o te Atua e kore nei e pirau, kia rite ki te āhua o te tangata pirau noa, o ngā manu hoki, o ngā kararehe waewae whā, o ngā mea ngōkingōki.

24 Koia rātou i tukua ai e te Atua ki te mahi poke, i runga i ngā hiahia o ō rātou ngākau, kia whakatūtūātia iho ai ō rātou tinana e rātou anō, tō tētahi e tētahi; 25 i te mea kua whakawhiti rātou i tō te Atua pono mō te teka, ā, karakia ana, mahi ana ki te mea hanga, kapea ake te Kaihanga, ko ia nei te whakapaingia ake ake. Āmine.

26 Koia rātou i tukua ai e te Atua ki ngā hiahia tūtūā. Ko ā rātou wāhine hoki, mahue ake i a rātou te tikanga māori, kei te ngau kē noa atu; 27 me ngā tāne anō, whakarērea ake e rātou te tikanga māori ki te wahine, ānō he ahi te kānga o tō rātou hiahia ki a rātou anō; ngā tāne ki ngā tāne, mahi ai i te mea whakamā, me te whiwhi anō ki te utu e rite ana mō tō rātou ngaunga kētanga.

28 Ā, i a rātou kīhai nei i pai kia mau tonu te Atua ki ō rātou mahara, tukua ana rātou e te Atua ki te hinengaro hē kia mahia ngā mea kāhore e tau kia mahia. 29 Kī tonu rātou i ngā mahi hē katoa, i te kino, i te apo, i te mauāhara; whawhao rawa i te hae, i te kōhuru, i te totohe, i te hīanga, i te whanokē; he hunga kōhumuhumu, 30 he hunga ngautuarā, kino ki te Atua, he hunga whakahīhī, whakakake, whakapehapeha, he kaitito i ngā mea kino. E turi ana ki ngā mātua, 31 kāhore ō rātou mātauranga, he hunga kupu taka, kāhore nei he aroha, kāhore e tohu tangata. 32 Ahakoa e mātau ana anō rātou ki tā te Atua tikanga, he tika te mate mō ngā kaimahi i ēnei mea, heoi, ka mahi tonu rātou i aua mea me te whakaae hoki ki te hunga e pērā ana te mahi.

Beköszöntő és áldáskívánás

1 Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére. 2 Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban, 3 Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint, 4 A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől, 5 A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért; 6 Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai: 7 Mindeneknek, a kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Bevezetés: az evangélium Isten hatalma üdvösségre

8 Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van; 9 Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az ő Fiának evangyéliomában, hogy szüntelen emlékezem felőletek, 10 Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, hogy hozzátok mehessek; 11 Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre, 12 Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által. 13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mindez ideig megakadályoztattam), hogy köztetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt, mint a többi pogányok közt is. 14 Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok. 15 Azért a mi rajtam áll, kész vagyok néktek is, a kik Rómában vagytok, az evangyéliomot hirdetni. 16 Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek. 17 Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. 18 Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. 19 Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: 20 Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. 21 Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. 22 Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; 23 És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. 24 Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék; 25 Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen. 26 Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: 27 Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban. 28 És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; 29 A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel; 30 Súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, 31 Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. 32 Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvőkkel egyet is értenek.