Romanos 6

Ka Mate ki te Hara engari ka Ora i te Karaiti

1 Ha, kia pēhea he kōrero mā tātou? Kia mau tonu oti tātou ki te hara, kia hua ai te aroha noa? 2 Kāhore rāpea. Ko tātou kua whakatūpāpakutia nei ki te hara, me pēhea tātou e noho tonu atu ai anō i roto i taua hara? 3 Kāhore ianei koutou i mōhio, ko tātou kua iriiria nei ki roto ki a Karaiti Īhu, kua iriiria ki roto ki tōna matenga? 4 Nā, kua tanumia ngātahitia tātou me ia ki roto ki te matenga, he mea nā te iriiri; kia rite ai ki a te Karaiti i whakaarahia ake nei i te hunga mate e te korōria o te Matua, waihoki ko tātou kia haere i roto i te houtanga o te ora.

5 Ki te mea hoki kua honoa tātou ki a ia i runga i te āhua o tōna matenga, ka honoa anō tātou ki a ia i runga i te āhua o tōna aranga. 6 E mōhio ana hoki ki tēnei, kua rīpekatia ngātahitia me ia tō tātou tangata tawhito, kia hemo ai te tinana o te hara, kia mutu ai tō tātou ponongatanga ki te hara. 7 Ko te mea hoki kua mate, kua mawheto ia i te hara.

8 Ki te mea kua mate tahi tātou ko te Karaiti, e whakapono ana tātou e ora tahi anō tātou me ia. 9 E mātau ana hoki tātou, ka ara nei a te Karaiti i te hunga mate, heoi anō ōna matenga; kāhore he kīngitanga o te mate ki a ia ā mua tonu atu. 10 Ko tōna matenga hoki i mate ai ia, he mate kotahi ki te hara; ko tōna oranga ia, he ora ki te Atua. 11 Waihoki mahara iho ki a koutou, kua whakatūpāpakutia koutou ki te hara, e ora ana ia ki te Atua, i roto i a Īhu Karaiti.

12 Mō konei rā aua te hara e kīngi i roto i tō koutou tinana mate, e ngohengohe ai koutou ki tā ngā hiahia poke o taua tinana nei. 13 Kaua hoki e tukua ō koutou wāhi ki te hara hei kaimahi i te hē; engari, tukua atu koutou ki te Atua, he hunga kua ora i roto i te hunga mate, me ō koutou wāhi hoki hei kaimahi i te tika ki te Atua. 14 E kore hoki te hara e waiho hei rangatira mō koutou. Ehara i te mea kei raro koutou i te ture, engari, kei raro kē i te aroha noa.

Pononga a te Tika

15 He aha koia? Kia hara oti tātou, nō te mea ehara tātou i te ture, engari, nō te aroha noa? Kāhore rāpea! 16 Kāhore oti koutou i mātau, ki te tuku koutou i a koutou ki tētahi hei pononga, he pononga koutou nā tērā kua ngohengohe nā koutou ki tāna; nā te hara rānei, ā, mate iho, nā te ngohengohe rānei, ā, tika ake? 17 Ko tēnei me whakawhetai ki te Atua, ahakoa he pononga koutou nā te hara i mua, kua meinga ō koutou ngākau kia ngohengohe ki te ako i whakaakona ai koutou. 18 Nā, ka ātea nei koutou i te hara, ka meinga koutou he pononga nā te tika.

19 He kupu tangata tēnei nāku, nā te ngoikore o tō koutou kikokiko. Nā, i tukua rā ō koutou wāhi hei pononga mā te poke, mā te tutū, ki te mahi tutū; waihoki me tuku ō koutou wāhi āianei hei pononga mā te tika, puta ake he tapu.

20 I a koutou hoki e pononga ana ki te hara, e ātea ana koutou i te tika. 21 Nā, i taua wā, he aha ngā hua i a koutou o ngā mea e whakamā nā koutou ināianei? He mate hoki te mutunga o aua mea. 22 Tēnā ko tēnei, ka ātea nei koutou i te hara, ā, ka meinga hei pononga mā te Atua, ko ngā hua ki a koutou he tapu, ā, ko te tukunga iho he ora tonu. 23 Ko ngā utu hoki o te hara he mate; ko tā te Atua ia i hōmai ai he ora tonu, i roto i a Karaiti Īhu, i tō tātou Ariki.

A megszentelődés és új engedelmesség a hitből való igazság gyümölcse

1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? 2 Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? 3 Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? 4 Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk. 5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. 6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: 7 Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól. 8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele. 9 Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, 10 Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. 11 Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. 12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: 13 Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. 14 Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. 15 Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. 16 Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? 17 De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok. 18 Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek. 19 Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert a miképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. 20 Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok. 21 Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, a miket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál. 22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet. 23 Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.