Romanos 10

1 E ōku tēina, ko tā tōku ngākau i wawata ai, ko tōku īnoi hoki ki te Atua mō rātou, kia whakaorangia rātou. 2 E whakaae ana hoki ahau ki a rātou, he ngākau nui tō rātou ki te Atua, otiia, ehara i te mea mōhio. 3 I a rātou hoki e kūware ana ki tā te Atua tika, e whai ana kia whakaūkia ko tō rātou ake, kīhai rātou i ngohengohe ki te tika a te Atua. 4 Ko te Karaiti hoki te tukunga iho o te ture hei tika mō ngā tāngata whakapono katoa.

Te Whakaoranga mō ngā Tāngata Katoa

5 Kua tuhituhia hoki e Mohi, "Ko te tangata e whakarite ana i tā te ture tika, ka ora ia i reira." 6 Ko te kupu ia tēnei o tō te whakapono tika, "Aua e mea i roto i tōu ngākau, ‘Ko wai hei kake ki te rangi?’ " (Arā, ki te tiki atu i a te Karaiti ki raro). 7 " ‘Ko wai rānei hei heke iho ki te hōhonu?’ " (Arā, ki te tiki atu i a te Karaiti i roto i te hunga mate). 8 E pēhea ana oti? "E tata ana ki a koe te kupu, kei tōu māngai, kei tōu ngākau." Ko ia tēnei, ko te kupu o te whakapono e kauwhau nei mātou; 9 arā, ki te whakaae tōu māngai ko Īhu te Ariki, ā, ki te whakapono tōu ngākau nā te Atua ia i whakaara ake i te hunga mate, e ora koe. 10 Mā te ngākau hoki kia whakapono ka tika ai; mā te māngai kia whakaae ka ora ai. 11 E mea ana hoki te karaipiture, "Ko ngā tāngata katoa e whakapono ana ki a ia e kore e meinga kia whakamā." 12 Kāhore hoki he rerekētanga o te Hūrai, o te Kariki; ā, ko taua Ariki anō te Ariki o te katoa, ā, e hua ana āna taonga ki te hunga katoa e karanga ana ki a ia. 13 "E ora hoki ngā tāngata katoa e karanga ana ki te ingoa o te Ariki."

14 Nā, me pēhea tā rātou karanga ki a ia, ki te kāhore i whakapono ki a ia? Me pēhea hoki tā rātou whakapono ki a ia, ki te kāhore i rongo ki a ia? Me pēhea hoki e rongo ai, ki te kāhore he kaikauwhau? 15 Ā, me pēhea e kauwhau ai, ki te kāhore e tonoa? Ko te mea ia i tuhituhia, "Anō te ātaahua o ngā waewae o te hunga kawe mai i te rongo whakahari o ngā mea papai!"

16 Otirā, kāhore rātou katoa i ngohengohe ki ngā rongo whakahari. E mea ana hoki a Ihāia, "E te Ariki, ko wai i whakapono ki tā mātou whakaatu?" 17 Inā, nā te rongo te whakapono, ā, ko te rongo nā te kupu a te Karaiti. 18 Otiia, ko tāku kupu tēnei, "Kāhore rānei rātou i rongo?" Koia rā ia:

"Kua puta atu tō rātou reo ki te whenua katoa,

ā rātou kupu hoki ki ngā tōpito o te ao."

19 Ko tāku kupu ia tēnei: Kāhore ianei a Īharaira i mōhio? Nā Mohi te kupu tuatahi:

"Māku koutou e whakaoho kia hae

ki te hunga ehara i te iwi;

ka meinga e ahau te iwi pōauau

hei whakaoho i a koutou ki te riri."

20 Ā, ka māia rawa a Ihāia, ka mea,

"Kua kitea ahau e te hunga kīhai i rapu i ahau;

kua whakakitea ahau ki te hunga kīhai nei i ui ki ahau."

21 Ko tāna kupu ia mō Īharaira,

"Pau noa te rā i totoro atu ai ōku ringa

ki te iwi tutū ki te iwi whakahāwea."

A zsidók a saját igazságukat keresték és azért nem találták meg a hitből való igazságot

1 Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét. 2 Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint. 3 Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek. 4 Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára. 5 Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által. 6 A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;) 7 Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) 8 De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk. 9 Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. 10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. 11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. 12 Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják. 13 Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. 14 Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? 15 Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek! 16 De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? 17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által. 18 De mondom: Avagy nem hallották-é? Sőt inkább az egész földre elhatott az ő hangjok, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédök. 19 De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Először Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket. 20 Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felőlem nem kérdezősködtek. 21 Az Izráelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedő és ellenmondó néphez.