Romanos 7

He Tauira mai i te Mārenatanga

1 Kāhore anō koutou kia mātau, e ōku tēina, e kōrero ana hoki ahau ki te hunga mātau ki te ture, hei rangatira te ture mō te tangata i te wā e ora ai ia? 2 Ko te wahine whai tāne hoki, e mau ana anō ia i te ture ki te tāne i a ia e ora ana; ki te mate ia te tāne, kua mawheto ia i te ture a te tāne. 3 Nā, ki te riro ia i te tangata kē i tāna tāne e ora ana anō, ka kīia ia he wahine pūremu. Tēnā, ka mate te tāne, e ātea ana ia i te ture, ka kore ia e pūremu ahakoa riro i te tangata kē.

4 Heoi, ko koutou anō hoki, e ōku tēina, kua meinga kia tūpāpaku ki te ture, nā te tinana o te Karaiti; kia riro ai koutou i tētahi atu, arā i tērā i whakaarahia i te hunga mate, kia whai hua ai tātou ki te Atua. 5 I a tātou hoki i te kikokiko, e mahi ana ngā hihiritanga o ngā hara, e whakaohokia nei e te ture, i roto i ō tātou wāhi, ā, hua ake ko te mate. 6 Ko tēnei kua mawheto mai tātou i te ture, kua mate hoki tātou ki te mea i puritia ai tātou; nō reira e mahi ana tātou i runga i te houtanga o te wairua, kāhore i runga i te tawhitotanga o te kupu tuhituhi.

Te Ture me te Hara

7 Kia pēhea rā he kupu mā tātou? He hara rānei te ture? Kāhore rāpea! Engari, kīhai ahau i mātau ki te hara, me i kaua te ture; kāhore hoki ahau i mōhio ki te hiahia apo, me i kaua te ture te mea mai, "Aua koe e hiahia apo." 8 Nā, ka mau te hara ki tēnei, ā, ka mahi i ngā hiahia apo katoa i roto i ahau, he mea nā te ture. Ki te kore hoki te ture ka mate te hara. 9 I ora hoki ahau i mua i te korenga o te ture. Nō te taenga mai ia o te kupu whakahau, ka ora ake te hara, ā, mate iho ahau. 10 Nā, ko te kupu whakahau i meinga rā hei ora, kitea kētia ana tēnei hei mate mōku.

11 Ka mau te hara ki tēnei, ka whakawai hoki i ahau i runga i te kupu whakahau, nāna ahau i mate ai. 12 Āe rā, he tapu te ture, me te kupu whakahau anō he tapu, he tika, he pai. 13 I riro koia te mea pai hei mate mōku? Kāhore rāpea! Engari, nā te hara i mea te mea pai hei mate mōku, kia whakakitea ai he hara te hara. Nā, ka ai te kupu whakahau hei mea kia tino nui noa atu.

Te Pakanga i roto i a Tātou

14 E mātau ana hoki tātou nō te wairua te ture; ko ahau ia nō te kikokiko, kua hokona hei pārau mā te hara. 15 Ko tāku hoki e mahi nei kāhore e mōhiotia iho e ahau. Kāhore hoki e mahia e ahau tāku i pai ai; heoi ko tāku i kino ai, meatia ana tēnei e ahau. 16 Ki te mahia ia e ahau taua mea kīhai nei ahau i pai atu, e whakaae ana ahau ki te ture he pai. 17 Ko tēnei ehara i ahau i mahi, engari, nā te hara e noho nei i roto i ahau. 18 E mātau ana hoki ahau, kāhore he mea pai e noho ana i roto i ahau, arā i roto i tōku kikokiko. Ko te hiahia hoki kei ahau, ko te mea ia i te pai kāhore i ahau. 19 Ko te pai hoki e hiahiatia ana e ahau, kāhore e mahia e ahau. Engari te kino kīhai nei ahau i pai, mahia ana tēnei e ahau. 20 Ki te mahia ia e ahau taua mea pū kīhai nei ahau i pai atu, ehara i ahau nāna taua mea i mahi, engari, nā te hara e noho nei i roto i ahau.

21 Nā, kua kitea e ahau te ture, arā, kei te tata tonu te kino ki ahau e hiahia nei kia mea i te pai. 22 E āhuareka ana hoki ahau ki te ture a te Atua, arā tō roto tangata. 23 Otirā, kua kitea e ahau tētahi atu ture i roto i ōku wāhi, e whawhai ana ki te ture a tōku hinengaro, e mea ana i ahau hei taurekareka mā te ture a te hara, mā tēnei i roto nei i ōku wāhi. 24 Auē te mate i ahau! Mā wai ahau e whakaora i te tinana o tēnei mate? 25 Mā te Atua! E whakawhetai tonu ana ahau ki a ia i runga i a Īhu Karaiti, i tō tātou Ariki.

Nā, e mahi ana ahau anō nei, arā, tōku hinengaro, ki te ture a te Atua, ko tōku kikokiko ia ki te ture a te hara.

A hit által való megigazulás felszabadít a törvény alól és Krisztusnak való engedelmességre kötelez

1 Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él? 2 Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól. 3 Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy. 4 Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. 5 Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; 6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában. 7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. 8 De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn. 9 Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, 10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van. 11 Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa. 12 Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó. 13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.

A belső és külső ember harcza

14 Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. 15 Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem. 16 Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. 17 Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. 18 Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. 19 Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. 20 Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. 21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; 23 De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. 24 Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? 25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.