1 Crônicas 17

Te Pānui a Nātana ki a Rāwiri

1 Ā, i a Rāwiri e noho ana i tōna whare, ka mea a Rāwiri ki a Nātana poropiti, "Nā, kei te noho ahau ki te whare hīta, ko te āka ia o te kawenata a Ihowā kei raro i te ārai kākahu e noho ana."

2 Anō rā ko Nātana ki a Rāwiri, "Meatia ngā mea katoa i tōu ngākau; kei a koe hoki te Atua."

3 Nā, i taua pō ka puta te kupu a te Atua ki a Nātana, ka mea:

4 "Haere, mea atu ki tāku pononga, ki a Rāwiri: ‘Ko te kupu tēnei a Ihowā: Kaua e hangā e koe he whare hei nohoanga mōku. 5 Kāhore nei hoki ahau i noho i roto i te whare, nō te rangi i kawea mai ai e ahau a Īharaira ā taea noatia tēnei rā. Heoi, he noho haere tōku i tētahi tēneti ki tētahi tēneti, i tētahi tapenākara ki tētahi tapenākara. 6 I ōku hāereerenga katoa i roto i a Īharaira katoa i puaki rānei tētahi kupu āku ki tētahi o ngā kaiwhakarite o Īharaira i whakaritea e ahau hei hēpara mō tāku iwi, i mea rānei ahau, "He aha koutou tē hanga whare hīta ai mōku?" ’

7 "Nō reira kia pēnei tāu kī atu āianei ki tāku pononga, ki a Rāwiri: ‘Ko te kupu tēnei a Ihowā o ngā mano: Nāku koe i tango i te nohoanga hipi, i te whai hipi, hei rangatira mō tāku iwi, mō Īharaira; 8 ā, i a koe ahau i ōu haerenga katoa; hautopea atu ana e ahau ōu hoariri katoa i tōu aroaro; ā, meinga ana koe e ahau hei ingoa, hei pērā anō me te ingoa o ngā mea nunui o te whenua. 9 Nā, māku e whakarite he wāhi mō tāku iwi, mō Īharaira; ka whakatōkia anō rātou e ahau kia noho ki tō rātou ake, e kore anō rātou e ngāueue ā muri ake nei; e kore anō rātou e pēhia ki raro i muri nei e ngā tama a te kino; e kore e pērā me tō mua, 10 me tō te wā anō i whakaritea ai e ahau ngā kaiwhakarite mō tāku iwi, mō Īharaira; ā, ka pēhia e ahau ki raro ōu hoariri katoa.

" ‘Ko tētahi, e mea atu ana ahau ki a koe, mā Ihowā e hanga he whare mōu. 11 Ā, ka tutuki ōu rā, ka haere koe ki ōu mātua, nā, ka whakaarahia e ahau tōu uri i muri i a koe i roto i āu tama, ka whakapūmautia anō e ahau tōna kīngitanga. 12 Māna e hanga he whare mōku, ā, ka whakapūmautia e ahau tōna torōna ā ake ake. 13 Ko ahau hei matua ki a ia, ko ia hei tama ki ahau, e kore anō e mutu tōku aroha ki a ia, e kore e pērā me tōku i mutu ki tērā i mua atu nā i a koe, 14 ā, ka tūturu ia ki tōku whare, ki tōku kīngitanga ā ake ake; ā, ka mau tonu tōna torōna mō ake tonu atu.’ "

15 Rite tonu ki ēnei kupu katoa, ki tēnei putanga katoa, ngā kupu a Nātana ki a Rāwiri.

Te Īnoi Whakawhetai a Rāwiri

16 Nā, ka haere a Kīngi Rāwiri, ka noho ki te aroaro o Ihowā, ā, ka mea ia:

"Ko wai ahau, e Ihowā, e te Atua, he aha hoki tōku whare, i kawea mai ai ahau e koe ki konei? 17 He mea iti anō tēnei ki tāu titiro, e te Atua; kua kōrerotia nei hoki e koe te whare o tāu pononga a tau tini noa atu, ā, kua titiro mai hoki koe ki ahau, ānō ki te tangata nui rawa, e Ihowā, e te Atua.

18 "Ko te aha ake hei kōrerotanga mā Rāwiri ki a koe mō te whakahōnore i tāu pononga? E mōhio ana hoki koe ki tāu pononga. 19 He whakaaro ki tāu pononga, e Ihowā, rite tonu anō ki tā tōu ngākau, i mea ai koe i ēnei mea nunui katoa, i whakaritea mai ai ēnei mea nunui katoa.

20 "Kāhore he rite mōu, e Ihowā, kāhore atu hoki he atua, ko koe anake; rite tonu ki ngā mea katoa i rongo ai ō mātou taringa. 21 Ko tēhea iwi hoki o te whenua hei rite mō tāu iwi, mō Īharaira, i haere nei te Atua ki te hoko hei iwi māna ake, hei mea ingoa mōu, ki ngā hanga nunui, whakamataku hoki, i te peinga atu i ngā tauiwi i te aroaro o tāu iwi i hokona nei e koe i Īhipa? 22 Kua meinga nei hoki e koe tāu iwi, a Īharaira, hei iwi māu ā ake ake; me koe hoki, e Ihowā hei Atua mō rātou.

23 "Nā, whakamanā āianei, e Ihowā, te kupu i kōrerotia e koe mō tāu pononga, mō tōna whare hoki ake ake, meatia hoki tāu i kōrero ai. 24 Kia mana anō, kia whakanuia hoki tōu ingoa ā ake ake, kia kōrerotia ai, ‘Ko Ihowā o ngā mano te Atua o Īharaira, hei Atua anō ki a Īharaira!’ Ā, ka tūturu tonu te whare o tāu pononga, o Rāwiri, ki tōu aroaro.

25 "Nāu nei hoki, e tōku Atua, i whakapuaki mai ki tāu pononga, ka hangā e koe he whare mōna; koia te ngākau o tāu pononga i anga ai ki te īnoi ki tōu aroaro. 26 Nā, ko koe, e Ihowā, te Atua, ā, kua kōrerotia e koe tēnei mea pai ki tāu pononga. 27 Ā, kua pai tēnei koe ki te manaaki i te whare o tāu pononga, kia pūmau tonu ai ki tōu aroaro; ko koe hoki hei manaaki, e Ihowā, ā, ka manaakitia ake ake."

Dávid templomot akar építeni és ígéretet vesz magvának örökkévaló királyságáról

1 Lőn pedig, mikor Dávid az ő házában ülne, monda Nátán prófétának: Ímé én czédrusfából csinált házban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig kárpitok alatt. 2 Akkor monda Nátán Dávidnak: Valami a te szívedben van, cselekedd meg, mert az Isten veled leend. 3 Azon éjjel pedig lőn az Istennek szava Nátánhoz, mondván: 4 Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Ne te építs nékem házat lakásul; 5 Mert nem laktam én attól fogva házban, mióta az Izráel fiait kihoztam, mind e mai napig, hanem egy hajlékból más hajlékba mentem és sátorból sátorba. 6 A mely helyeken jártam az Izráel egész népével, szólottam-é vagy egyszer valakinek az Izráel birái közül (a kiknek parancsoltam vala, hogy az én népemet legeltessék), mondván: Miért nem csináltatok nékem czédrusfából házat? 7 Most azért ezt mondjad az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én választottalak téged a juhok mellől a pásztorkunyhóból, hogy légy vezére az én népemnek, az Izráelnek, 8 És veled voltam mindenütt, valahová mentél, minden ellenségeidet is a te orczád elől elvesztettem, ennekfelette oly hírt szerzettem néked, a minemű hírök van a hatalmasoknak, a kik a földön vannak; 9 Lakóhelyet is adtam az én népemnek, az Izráelnek és elplántálám őt; és lakik az ő helyén, és ki nem mozdul többé, s nem fogják az álnokságnak fiai sanyargatni, mint azelőtt. 10 És attól az időtől fogva, hogy megparancsoltam volt, hogy birák legyenek az én népem, az Izráel felett, minden te ellenségeidet megalázám, és azt is jelentém néked, hogy az Úr házat épít néked. 11 És lészen, mikor betelnek a te életed napjai, hogy a te atyáidhoz elmenj, a te magodat feltámasztom te utánad, mely a te fiaid közül való lesz, és az ő országát megerősítem. 12 Ő épít nékem házat, és megerősítem az ő királyi székét mindörökké. 13 Én leszek néki atyja, ő pedig fiam lészen, és az én irgalmasságomat ő tőle el nem veszem, mint a hogy a te előtted valótól elvettem; 14 Hanem megerősítem őt az én házamban és az én országomban mindörökké, és az ő királyiszéke erős lesz mindörökké.

Dávid imája

15 Mind e beszédek szerint és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak. 16 Beméne azért Dávid király, és leüle az Úr előtt, és monda: Ki vagyok én, óh Uram Isten, s micsoda az én házam is, hogy engemet eddig juttattál? 17 Sőt még ez is kevés volt előtted, óh Isten! hanem ennekfelette szólál jövendőt is a te szolgád háza felől, és mint magas rangú embert, úgy tekintettél engemet, Úr Isten! 18 És mit kérhetne Dávid többet te tőled, a te szolgádnak tisztességére, holott te jól ismered a te szolgádat? 19 Óh Uram, a te szolgádért és a te szíved szerint cselekedéd mind e nagy dolgokat, hogy kijelentéd mindezeket a csudálatos dolgokat, 20 (Óh Uram, nincsen senki hasonló hozzád, és nincsen Isten náladnál több), mind a szerint, a mint füleinkkel hallottuk. 21 És kicsoda olyan, mint a te néped, az Izráel, egy nemzetség a földön, a melyért elment volna az Isten, hogy megváltaná magának népül; hogy magadnak nagy és rettenetes nevet szerezz, kiűzvén a pogányokat a te néped elől, a melyet Égyiptomból megszabadítál! 22 És az Izráel népét a te népeddé tevéd mindörökké, és te Uram, nékik Istenök lettél. 23 Most azért Uram, a szó, a melyet szólál a te szolgád felől és az ő háza felől, erősíttessék meg mindörökké, és úgy cselekedjél, a mint szóltál. 24 Maradjon meg és magasztaltassék fel a te neved mindörökké, hogy mondhassák: A Seregek Ura az Izráel Istene, Istene Izráelnek; és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó előtted. 25 Minthogy te, én Istenem, a te szolgádnak füle hallására megjelentetted, hogy néki házat csinálsz: ezokáért indula meg a te szolgád, hogy könyörgene előtted. 26 Most azért én Uram, te vagy az Isten, és te szólád e jó dolgot a te szolgád felől. 27 Most azért tessék néked megáldani a te szolgádnak házát, hogy legyen állandó mindörökké előtted; mivelhogy te, Uram, megáldottad, legyen azért áldott mindörökké.