Daniel 8

Tā Raniera Kitenga i te Rama me te Koati

1 I te toru o ngā tau o te kīngitanga o Kīngi Perehatara ka puta mai he kite ki ahau, arā ki ahau, ki a Raniera, i muri i tērā i puta rā ki ahau i te tīmatanga. 2 I kite moemoeā ahau, nā, i tōku kitenga, i Huhana ahau, i te kāinga kīngi, i tērā i te kāwanatanga o Erama. Nā, ka kite moemoeā ahau, ā, i te taha ahau o te awa o Urai. 3 Nā, ko te marangatanga ake o ōku kanohi, ka kite ahau. Nā, ko tētahi hipi toa e tū ana i te ritenga o te awa, e rua ōna haona, roa noa atu ngā haona ki runga, kei runga atu ia tētahi i tētahi. Nā, ko tērā i pūrero rā, nō muri rawa i puta ai. 4 I kite anō ahau i te hipi toa e āki ana whaka te hauāuru, whaka te raki, whaka te tonga; ā, kore noa iho tētahi kararehe i tū ki tōna aroaro, kāhore hoki he tangata hei whakaora i roto i tōna ringa. Heoi, mahia ana e ia tāna i pai ai, ā, nui haere ana ia.

5 Nā, i ahau e whakaaroaro ana, nā, ko te putanga mai o tētahi koati toa i te hauāuru, i te mata o te whenua katoa, kīhai anō ia i pā ki te whenua. Ā, he haona tō te koati i waenganui i ōna kanohi, he mea e whakamaua e te titiro. 6 Nā, ka haere mai ia ki te hipi toa e rua nei ōna haona, i kitea atu rā e ahau e tū ana i te ritenga o te awa, rere atu ana ki a ia, me te weriweri katoa o tōna kaha. 7 I kite anō ahau i a ia e whakatata ana ki te hipi toa, riri tonu ki a ia, patua iho e ia te hipi toa, whatia ana e ia ōna haona e rua, kāhore hoki he kaha o te hipi toa ki te tū ki tōna aroaro. Kei te turaki ia i a ia ki te whenua, takatakahia ana ia e ia; kāhore hoki he kaiwhakaora mō te hipi toa i roto i tōna ringa. 8 Nā, kua nui noa atu te koati toa, kua kaha, nā, ka whati te haona nui, ā, e whā ngā mea e whakamaua atu e te titiro i puta ake i tōna tūranga, he mea e anga ana ki ngā hau e whā o te rangi.

9 Nā, kua puta ake i roto i tētahi o ērā tētahi haona iti; kua nui noa atu whaka te tonga, whaka te rāwhiti, whaka te whenua āhuareka. 10 I nui haere anō ā tae tonu ki te ope o te rangi, whakatakā ana e ia ki te whenua ētahi o te ope, o ngā whetū hoki, takatakahia ana e ia. 11 Āe rā, i tae anō tāna whakanui i a ia ki te rangatira o te ope, whakakorea iho e ia i a ia te patunga tapu, te mea tūturu, turakina iho tōna wāhi tapu. 12 I hōmai anō te ope ki a ia me te patunga tapu tūturu, nā te kino hoki, nā, turakina iho e ia te pono ki te whenua; ā, mahi ana, kake ana.

13 Kātahi ka rongo ahau i tētahi anahera tapu e kōrero ana, ā, ka mea tētahi atu anahera tapu ki tērā i kōrero rā, "Kia pēhea te roa o te kitenga mō te patunga tapu tūturu, mō te hē whakangaro e tukua ai te wāhi tapu me te ope kia takatakahia?"

14 Nā, ka mea ia ki ahau, "Kia taka ngā ahiahi me ngā ata e rua mano e toru rau, ko reira te wāhi tapu purea ai."

Ka Whakamāramatia te Moemoeā e te Anahera Kapariera

15 Nā, ka kite ahau, a Raniera, i taua kite; ka rapua e ahau te tikanga, nā, me te mea he āhua tangata e tū ana i tōku aroaro. 16 I rongo anō ahau i te reo tangata i te takiwā o ngā tahatika o Urai e karanga ana, e mea ana, "E Kapariera, kia mōhio te tangata nei ki te tikanga o te kite."

17 Heoi, ka haere mai tērā ki te wāhi i tū ai ahau; ā, i tōna taenga mai ka wehi ahau, tāpapa ana ahau. Nā, ka mea ia ki ahau, "Kia mōhio koe, e te tama a te tangata. Mō ngā wā hoki o te mutunga te kite rā."

18 Nā, i a ia e kōrero ana ki ahau, ka riro ahau i te moe, he moe reka me tōku mata e anga ana ki te whenua. Otiia, i pā ia ki ahau, ā, whakatūria ana ahau ki runga.

19 Nā, ka mea ia, "Nanā, ka meinga e ahau kia mōhio koe ki ngā mea e puta mai i te mutunga o te riri. Nō te wā hoki tērā i whakaritea o te mutunga. 20 Ko te hipi toa i kitea rā e koe i ngā haona e rua, ko ngā kīngi ērā o Meria, o Pahia. 21 Ko te koati toa pūhuruhuru, ko te kīngi tērā o Kariki; ā, ko te haona nui i waenganui i ōna kanohi, ko te kīngi tuatahi tērā. 22 Nā, mō te mea i whati rā, i puta ake rā e whā ki tōna tūranga, tērā e ara ake e whā ngā kīngitanga i roto i te iwi, e kore ia e rite te kaha ki tōna.

23 "Nā, i te mutunga o tō rātou kīngitanga, i te mea ka tae tā ngā poka kē ki te tutukitanga, ka ara ake he kīngi he kanohi hīnana tōna, e mātau ana ki ngā kupu ngaro. 24 Ā tērā e nui tōna kaha, otiia ehara i te mea nā tōna kaha ake. He hanga whakamīharo tāna whakangaro; ka kake anō ia, ka mahi i tāna e pai ai, ka whakangaro i ngā tāngata nunui rātou ko te iwi tapu. 25 Mā tāna ngārahu mōhio anō ka meinga ai e ia te tinihanga o tōna ringa kia kake; ka whakanui anō ia i a ia i roto i tōna ngākau, he tokomaha hoki e ngaro i a ia i runga i tō rātou noho warea; ka whakatika anō ia ki te rangatira o ngā rangatira. Otiia, ka wāwāhia ia, ehara anō i te mea nā te ringa.

26 "Nā, ko te kite o ngā ahiahi, o ngā ata, ko tērā i kōrerotia rā, pono tonu. Engari, kopia atu e koe te kite; he mea hoki ia mō ngā rā maha kei te haere mai."

27 Nā, kua iwikore noa iho ahau, a Raniera, he maha ngā rā ōku e mate ana; muri iho ka maranga ahau, ā, mahia ana e ahau te mahi a te kīngi. Mīharo tonu anō ki taua kite, kīhai ia i mātauria e tētahi.

Dániel látomása a médek és perzsák birodalmáról, a görögökéről és az Isten népe iránt kegyetlen királyról

1 Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utánna, a mely először jelent meg nékem. 2 És láték látomásban; és mikor láték, Susán várában voltam, a mely Elám tartományában van; és láték látomásban, és ímé az Ulai folyam mellett valék. 3 És felemelém szemeimet és látám, és ímé egy kos álla a folyam előtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedék. 4 Látám azt a kost szarvaival öklelkezni napnyugot, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg előtte, és senki sem szabadíthata meg kezéből, és tetszése szerint cselekedék, és nagygyá lőn. 5 És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ő szemei között. 6 És méne a kétszarvú koshoz, a melyet láték állani a folyam előtt; és feléje futa erejének indulatában. 7 És látám a koshoz érni; és néki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erő a kosban megállani előtte, és leüté a földre és megtapodá, és nem vala a kosnak senkije, a ki őt megmentse annak kezéből. 8 A kecskebak pedig igen nagygyá lőn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé. 9 És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos föld felé. 10 És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá. 11 És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye. 12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van. 13 És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, a ki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik? 14 És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága. 15 És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak. 16 És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást! 17 És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás. 18 És mikor szóla velem, ájultan esém orczámmal a földre; de megillete engem és helyemre állíta; 19 És monda: Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre szól. 20 Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Persiának királya. 21 A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között vala, az az első király. 22 Hogy pedig az letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével. 23 És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orczájú, ravaszságokhoz értő király. 24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét. 25 És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. 26 És az estvéről és reggelről való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való. 27 És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.