Lucas 21

Te Koha a te Pouaru

1 Nā, ka titiro ake ia, ka kite i te hunga taonga, e maka ana i ā rātou moni hoatu noa ki te takotoranga moni. 2 Ā, ka kite ia i tētahi pouaru rawakore, e maka ana i ngā moni nonohi rawa e rua ki reira. 3 Nā, ka mea ia, "He pono tāku e mea nei ki a koutou, nui kē tā tēnei pouaru rawakore i maka ai i a rātou katoa. 4 Ko rātou katoa hoki e makā ana ko tētahi wāhi o ā rātou mea hira noa atu ki roto ki ngā moni tuku noa, ko ia o tōna rawakoretanga e maka ana i tōna oranga katoa."

Ka Kōrero a Īhu mō te Wāwāhinga o te Temepara

5 Ā, i ētahi e kōrero ana ki te temepara, ka oti nei te whakapaipai ki ngā kōhatu papai, ki ngā whakahere, ka mea ia, 6 "Nā, ko ēnei mea e kite nei koutou; tērā e tae mai ngā rā e kore ai e toe tētahi kōhatu i runga i tētahi kōhatu; engari ka whakahoroa."

Ngā Raruraru me ngā Whakatoinga

7 Nā, ka ui rātou ki a ia, ka mea, "E te Kaiwhakaako, ko āhea ēnei mea? He aha hoki te tohu ina tata ēnei mea te puta?"

8 Ā, ka mea ia, "Kia mahara kei māmingatia koutou; he tokomaha hoki e haere mai i runga i tōku ingoa, e mea, ‘Ko ahau ia, kua tata te tāima.’ Nā, kei whai i muri i a rātou. 9 Nā, ka rongo koutou ki ngā taua, ki ngā whakaoho, kaua e mataku. Kua takoto hoki te tikanga mō ēnei mea kia mātua puta mai; taihoa ia te mutunga."

10 Kātahi ia ka mea ki a rātou, "Ka whakatika tētahi iwi ki tētahi iwi, tētahi rangatiratanga ki tētahi rangatiratanga. 11 Tērā hoki e puta ngā rū nunui, ā, i ngā tini wāhi ka pā te matekai me ngā mate urutā, me ngā mea whakamataku hoki, me ngā tohu nunui o te rangi.

12 "Ā, ko mua ake i ēnei mea katoa pā ai ō rātou ringa ki a koutou, tūkino ai i a koutou, tuku ai i a koutou ki ngā whare whakawā, ki ngā whare herehere, me te ārahi i a koutou ki ngā kīngi, ki ngā kāwana, mō tōku ingoa. 13 Ā, ka waiho ki a koutou hei tohu whakaatu. 14 Nā, whakatatūtia iho ki ō koutou ngākau, kia kaua e whakaaroa wawetia tā koutou kupu e whakahoki atu ai. 15 Māku hoki e hoatu ki a koutou he māngai, he mātauranga, e kore e taea te whakakāhore, te pēhi, e ō koutou hoa whawhai katoa. 16 Ā, ka tukua atu koutou e ngā mātua, e ngā tēina, e ngā whanaunga, e ngā hoa. Ka whakamatea anō ētahi o koutou. 17 Ka kino anō ngā tāngata katoa ki a koutou, he whakaaro ki tōku ingoa. 18 Otiia, e kore e ngaro tētahi makawe o ō koutou upoko. 19 Mā te manawanui e mau ai ō koutou wairua."

Ka Kōrero a Īhu mō te Wāwāhinga o Hiruhārama

20 "Otirā, ka kite koutou i Hiruhārama e karapotia ana e ngā taua, ko reira koutou mōhio ai, kua tata tōna whakangaromanga. 21 Hei reira kia oma te hunga i Hūria ki ngā maunga; me te hunga i waenganui ōna kia haere atu ki waho, kei haere hoki ki reira te hunga i ngā tuawhenua. 22 Ko ngā rā hoki ēnei o te rapunga utu, e rite ai ngā mea katoa kua oti te tuhituhi. 23 Otirā, auē te mate o te hunga e hapū ana, o ngā mea e whāngai ana ki te ū, i aua rā! E nui hoki te aituā ki te whenua, me te riri ki tēnei iwi. 24 Ā, ka hinga rātou i te mata o te hoari, ka riro pārau ki ngā iwi katoa. Ā, ka takahia Hiruhārama e ngā tauiwi, kia rite rā anō ngā wā o ngā tauiwi."

Te Haerenga mai o te Tama a te Tangata

25 "Ā, ka whai tohu te rā, te marama, me ngā whetū, ā, ki runga ki te whenua he pāwera nō ngā tauiwi, he tūmatatenga ki te haruru o te moana, o te ngaru. 26 Ka whiti ngā tāngata i te mataku, i te manawapā ki ngā mea e puta mai ana ki te ao, e ngāueue hoki ngā mea kaha o ngā rangi. 27 Ko reira rātou kite ai i te Tama a te tangata e haere mai ana i runga i te kapua, me te kaha, me te korōria nui. 28 Ā, nō ka tīmata ēnei mea te puta, titiro ake, kia ara hoki ō koutou mātenga; ka tata hoki tō koutou whakaoranga."

Te Whakaakoranga o te Rākau Piki

29 Nā, ka kōrerotia e ia tētahi kupu whakarite ki a rātou: "Titiro ki te piki, ki ngā rākau katoa. 30 I te mea e pihi ana, nā, ka kite koutou, ka mātau noa ake, kua tata te raumati. 31 Waihoki, ko koutou, ina kite i ēnei mea e puta ana, ka mātau kua tata te rangatiratanga o te Atua.

32 "He pono tāku e mea nei ki a koutou, e kore rawa e pahemo tēnei whakatupuranga, kia puta rā anō ēnei mea katoa. 33 E pahemo te rangi me te whenua; ko āku kupu ia e kore e pahemo."

Te Mea kia Mataara

34 "Otirā, kia tūpato ki a koutou anō, kei taimaha ō koutou ngākau i te kakai, i te haurangi, i ngā raruraru o te ao, ā, ka puta whakarere mai taua rā, ānō he reti, ki a koutou. 35 Ka puta hoki ki ngā tāngata katoa e noho ana i te mata o te whenua katoa. 36 Mō konei rā kia mataara, i ngā wā katoa kia īnoi tonu, kia paingia ai koutou kia mawhiti i ēnei mea katoa meāke nei puta, kia tū hoki i te aroaro o te Tama a te tangata."

37 Ā, i ia rā e whakaako ana ia i roto i te temepara, ā, i ia pō e haere ana, ka noho i te maunga e kīia nei ko te Maunga o ngā Ōriwa. 38 Ā, i te atatū ka haere mai ngā tāngata ki a ia ki te temepara, ki te whakarongo ki a ia.

A szegény özvegy két fillére

1 És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe. 2 Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete. 3 És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete: 4 Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mije volt, oda veté.

Jézus beszéde Jeruzsálem pusztulásáról és az ő eljöveteléről

5 És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda: 6 Ezekből, a miket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék. 7 Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek? 8 Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok. 9 És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég. 10 Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; 11 És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből. 12 De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. 13 De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok. 14 Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre: 15 Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik. 16 Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek. 17 És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. 18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el. 19 A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket. 20 Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. 21 Akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba. 22 Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak. 23 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen. 24 És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.

25 És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, 26 Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. 27 És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. 28 Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.

29 Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat: 30 Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. 31 Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. 32 Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek. 33 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak. 34 De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap: 35 Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak. 36 Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt! 37 Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák hegyének neveztetik. 38 És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban.