Lucas 8

Ngā Wāhine i Haere i te Taha o Īhu

1 Ā muri tata iho ka hāereere anō ia ki ngā pā ki ngā kāinga, ka kauwhau, ka whakapuaki i te rongopai o te rangatiratanga o te Atua. I a ia hoki te tekau mā rua, 2 me ētahi wāhine kua oti nei te whakaora i ngā wairua kino, i ngā ngoikoretanga. Ko Meri (e huaina ana ko Makarini), e whitu nei ngā rēwera i puta mai i roto i a ia, 3 ko Hoana hoki, ko te wahine a Kūha, a te kaiwhakahauhau a Herora, me Huhana, me te tokomaha noa atu. Nā rātou i mahi ētahi o ā rātou taonga hei mea mā rātou.

Te Kupu Whakarite mō te Kairui

4 Nā, ka rahi te hui i mine mai, ā, ka haere mai ki a ia o ia pā, o ia pā, ka kōrero kupu whakarite ia: 5 "I haere atu te kairui ki te rui i tāna purapura; ā, i a ia e rui ana, ka ngahoro ētahi ki te taha o te ara; ā, takahia ana ki raro, kainga ake e ngā manu o te rangi. 6 Ko ētahi i ngahoro ki runga ki te toka; ko te tupunga ake, kua maroke, kāhore hoki he mākūkū. 7 Ko ētahi i ngahoro ki roto ki ngā tātarāmoa; ā, tupu tahi ana ngā tātarāmoa, kōwaowaotia iho. 8 Ko ētahi i ngahoro ki te oneone pai; tupu ana, tātakirau ngā hua."

Ka mutu ēnei kōrero, ka karanga ia, "Ko ia he taringa ōna hei whakarongo, kia rongo ia."

Te Take o ngā Kupu Whakarite

9 Nā, ka ui āna ākonga ki a ia, ka mea, "He aha te tikanga o tēnei kupu whakarite?"

10 Ka mea ia, "Kua hoatu ki a koutou te mātauranga ki ngā mea ngaro o te rangatiratanga o te Atua; ki ērā atu ia, he whakarite ngā kupu.

‘Kia kite ai rātou, ā, e kore e kite,

kia rongo ai, ā, kore ake e mātau.’ "

Ka Whakamārama a Īhu i te Kupu Whakarite o te Kairui

11 "Nā, tēnei te kupu whakarite: Ko te purapura ko te kupu a te Atua. 12 Ko ērā i te huarahi, ko ngā kaiwhakarongo; me i reira ka haere mai te rēwera, ka kapo i te kupu i roto i ō rātou ngākau, kei whakapono rātou, ā, ka ora. 13 Ko ērā i runga i te toka ko te hunga i tango i te kupu me te hari anō i tō rātou rongonga; otirā kāhore ō rātou pakiaka, ka whakapono mō te wā poto nei, ā, i te wā o te whakamātautau ka taka atu. 14 Ko tērā i ngahoro ki roto ki ngā tātarāmoa, ko te hunga e whakarongo ana, ā, ko te haerenga atu, ka kōwaowaotia e ngā mānukanuka, e ngā taonga, e ngā whakaahuareka o te ao, ā, hore ake e pakari ō rātou hua. 15 Ko tērā i te oneone pai, ko te hunga e tika ana, e pai ana te ngākau, i te rongonga i te kupu, ka pupuri, ā, hua ana ngā hua i runga i te manawanui."

He Rama i raro o te Oko

16 "E kore e tahuna te rama e tētahi, e hīpokina ki te oko, e waiho rānei i raro i te moenga; engari, ka whakatūria ki runga ki te tūranga, kia kitea ai te mārama e te hunga e tomo ana. 17 E kore hoki tētahi mea i huna, e mahue te whakakite; e kore anō tētahi mea i ngaro, e mahue te mōhio, te puta hoki ki te mārama. 18 Nā reira kia tūpato tā koutou whakarongo. Ki te whai mea hoki tētahi, ka hoatu anō ki a ia; ki te kāhore he mea a tētahi, ko te mea i mahara ai ia nāna ake, ka tangohia i a ia."

Te Whaea me ngā Tēina o Īhu

19 Nā, ka haere mai ki a ia tōna whaea, me ōna tēina, otirā, kāhore rātou i āhei te tutuki mai ki a ia, i te pipiri o te tangata. 20 Nā, ka kōrerotia ki a ia, "Ko tōu whaea me ōu tēina te tū mai nei i waho, e mea ana kia kite i a koe."

21 Otirā, ka whakahoki ia, ka mea ki a rātou, "Ko ēnei, e whakarongo nei, ā, e mahi nei i te kupu a te Atua, tōku whaea me ōku tēina."

Ka Whakamarinotia e Īhu tētahi Marangai

22 Nā, i tētahi o aua rā ka eke ia, rātou ko āna ākonga ki te kaipuke, ā, ka mea ia ki a rātou, "Tātou ka whakawhiti ki tāwāhi o te roto." Nā, rere ana rātou. 23 Otirā, i a rātou e rere ana, ka moe ia. Nā, ko te putanga o tētahi hau, he tūpuhi, ki te roto; ā, ka tomo rātou, tata pū te totohu.

24 Nā, ka haere rātou, ka whakaara i a ia, ka mea, "E kara, e kara, ka mate tātou!"

Nā, ka ara ia, ā, rīria ana e ia te hau, me te ngaru o te moana; ā, mutu iho, nā, kua marino. 25 Nā, ka mea ia ki a rātou, "Kei hea tō koutou whakapono?"

Mataku ana rātou, mīharo ana, ka mea ki a rātou anō, "Ko wai rā tēnei, ka tapa nei ki ngā hau, ki te moana, ā, rongo rawa ki a ia?"

Ka Whakaorangia e Īhu tētahi Tangata he Rēwera Ōna

26 Nā, ka tae rātou ki te whenua o ngā Kararini, ki tāwāhi atu o Karirī. 27 Ā, nō tōna haerenga atu ki uta, ka tūtaki ki a ia he tangata nō te pā, he rēwera ōna, he roa kāhore anō i mau kākahu, kīhai anō i noho i roto i te whare, engari ki ngā urupā. 28 Ā, i tōna kitenga i a Īhu, ka karanga, ka takoto ki tōna aroaro, he nui tōna reo ki te mea, "He aha tāku ki a koe e Īhu, e te Tama a te Atua, a te Runga Rawa? Ē, kaua rā ahau e whakamamaetia." 29 I mea hoki ia ki te wairua poke kia puta i taua tangata. He maha hoki ngā wā i hopukia ai ia e ia, e tiakina ana hoki ia, he mea here ki ngā mekameka, ki ngā here waewae; heoi, motumotuhia ana e ia ngā here, ā, āia ana ia e te rēwera ki te koraha.

30 Nā, ka ui a Īhu ki a ia, "Ko wai tōu ingoa?"

Ka mea ia, "Ko Rihiona"; he tokomaha hoki ngā rēwera i tomo ki roto ki a ia. 31 Kātahi ka īnoi rātou ki a ia kia kaua rātou e tonoa e ia kia haere ki te hōhonu.

32 Nā, i reira tētahi kāhui poaka maha e kai ana i runga i te maunga; ā, ka īnoi rātou ki a ia kia tukua rātou kia tomo ki aua poaka. Ā, tukua ana rātou. 33 Ā, ko te putanga o aua rēwera i roto i te tangata, ka tomo ki roto ki ngā poaka, nā, ko te tino rerenga o te kāhui rā te pari ki te moana, ā, paremo iho.

34 Ā, nō ka kite ngā kaiwhāngai i taua mea i meatia, ka whati, ka haere ka kōrero ki te pā, ki aua whenua hoki. 35 Nā, ka haere rātou kia kite i taua mea i meatia, ā, i tō rātou taenga mai ki a Īhu, ka kite i te tangata i puta nei ngā rēwera i roto i a ia, kua oti te whakakākahu, kua tika ōna whakaaro, e noho ana i ngā waewae o Īhu, ā, ka mataku rātou. 36 Ā, kōrerotia ana ki a rātou e te hunga i kite, te whakaoranga o te tangata i ngā rēwera. 37 Nā, ka mea te huihui katoa o ngā kāinga pātata o ngā Kararini kia mawehe atu ia i a rātou, i mataku whakaharahara hoki rātou; ā, eke ana ia ki te kaipuke, hoki ana.

38 Otirā, ka īnoi ki a ia te tangata i puta rā ngā rēwera i roto i a ia, kia waiho ia hei hoa mōna. Heoi, ka tono atu a Īhu i a ia, ka mea, 39 "Hoki atu ki tōu whare, kōrerotia ngā mea nui kua meinga nei e te Atua ki a koe." Nā, haere ana ia, kōrerotia ana ki te pā katoa ngā mea nui i mea ai a Īhu ki a ia.

He Kōtiro Whakahemohemo me te Wahine Māuiui

40 Ā, i a Īhu i hoki ai, ka koa te mano, i te tatari katoa hoki rātou ki a ia. 41 Nā, ka haere mai tētahi tangata, ko Hairuha te ingoa, he rangatira nō te whare karakia. Ā, takoto ana ki ngā waewae o Īhu, ka īnoi ki a ia kia tomo ki tōna whare. 42 Kotahi tāna tamāhine, he huatahi kei te tekau mā rua ōna tau, nā, e whakahemohemo ana.

Nā, i tōna haerenga atu, ka popō ngā mano ki a ia. 43 Nā, tērā tētahi wahine e mate ana i te pākaruhanga toto, tekau mā rua ngā tau, ā, poto katoa tōna oranga ki ngā rata, kīhai rawa i taea te whakaora e tētahi. 44 Ka haere ia i muri i a ia, ka pā ki te tāniko o tōna kākahu; ā, mutu iho te rere o ōna toto.

45 Nā, ka mea a Īhu, "Ko wai tēnei kua pā nei ki ahau?"

Ā, nō ka whakakāhore katoa, ka mea a Pita rātou ko ōna hoa, "E kara, e pipiri ana ngā mano ki a koe, e tutetute ana."

46 Otirā, i mea a Īhu, "Ehara, kua pā tētahi ki ahau; e mōhio ana ahau, kua puta atu he mana i ahau."

47 Ā, nō te kitenga o te wahine kīhai ia i ngaro, haere wiri ana, takoto ana i tōna aroaro, kōrerotia ana e ia ki a ia i te aroaro o te iwi katoa te take i pā ai ia ki a ia, me te hohoro o tōna oranga. 48 Nā, ka mea ia ki a ia, "E kō, nā tōu whakapono koe i ora ai; haere mārie."

49 I a ia anō e kōrero ana, ka haere mai tētahi i te whare o te rangatira o te whare karakia, ka mea ki a ia, "Kua mate tāu tamāhine; kaua e whakararuraru i te Kaiwhakaako."

50 Otiia, i te rongonga o Īhu, ka whakahoki ki a ia, ka mea, "Kaua e mataku; ko te whakapono ia kia whakapono, ā, ka ora ia."

51 Ā, i tōna tomokanga ki te whare, kīhai tētahi i tukua e ia kia tapoko, ko Pita anake, ko Hēmi, ko Hoani, me te pāpā rāua ko te whaea o te kōtiro. 52 E tangi ana rātou katoa, e auē ana mōna. Nā, ka mea ia, "Kaua e tangi; kāhore ia i mate, engari e moe ana."

53 Ā, kataina iho ia e rātou, i mōhio hoki rātou kua mate ia. 54 Otirā, ka mau ia ki tōna ringa, ka karanga, ka mea, "E kō, e ara." 55 Nā, hoki mai ana tōna wairua, ā, whakatika tonu ake ia. Nā, ka whakahautia e ia kia hoatu he kai māna. 56 Ā, mīharo tonu ōna mātua; nā, ka whakatūpato ia i a rātou kia kaua e kōrerotia taua meatanga ki tētahi.

Krisztus női követői

1 És lőn ezután, hogy ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő, 2 És némely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, a ki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki, 3 És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki.

Példázat a magvetőről

4 Mikor pedig nagy sokaság gyűlt egybe, és minden városból mentek vala ő hozzá, monda példázat által: 5 Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt. 6 És némely esék a kősziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége. 7 Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt. 8 Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: A kinek van füle a hallásra, hallja. 9 És megkérdék őt az ő tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat? 10 Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek. 11 A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde. 12 Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az ígét az ő szívökből, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek. 13 És a kősziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak. 14 És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. 15 A melyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.

16 Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénynyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, lássák a világot. 17 Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne. 18 Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle.

Kik a Krisztus atyjafiai

19 Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt. 20 És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni. 21 Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, a kik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.

A háborgó tenger lecsendesítése

22 Lőn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának. 23 De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának. 24 És hozzá menvén, felkölték őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszűnének, és lőn csendesség. 25 És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?

Ördöngős meggyógyítása

26 És evezének a Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van. 27 És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok időtől fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. 28 És mikor meglátta Jézust, felkiálta és lábai elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem. 29 Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert gyakran elragadá őt: annakokáért lánczokkal és békókkal megkötözve őrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől a pusztákba hajtaték. 30 Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele. 31 És kérék őt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek. 32 Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék őt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik. 33 És minekutána kimentek az ördögök az emberből, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekről a tóba rohana, és megfullada. 34 A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban. 35 Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének. 36 Elbeszélék pedig nékik azok is, a kik látták, mimódon szabadult meg az ördöngős. 37 És kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: ő pedig beülvén a hajóba, visszatére. 38 Kéré pedig őt az az ember, a kiből az ördögök kimentek, hogy ő vele lehessen; de Jézus elbocsátá őt, mondván: 39 Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele.

Jézus feltámasztja Jairus leányát, meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt

40 És lőn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá őt; mert mindnyájan várják vala őt. 41 És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának feje volt; és Jézus lábai előtt leesvén, kéré őt, hogy menjen be az ő házába; 42 Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, és az halálán volt. Mikor pedig ő méne, a sokaság szorongatá őt. 43 És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani, 44 Hátulról hozzá járulván, illeté az ő ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása. 45 És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és a kik ő vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, a ki engem illete? 46 Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem. 47 Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve előjöve és előtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult. 48 És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel! 49 Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének házától, mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert! 50 Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik. 51 Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját. 52 Sírának pedig mindnyájan, és gyászolák azt; ő pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik. 53 És kineveték őt, tudván, hogy meghalt. 54 Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel! 55 És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és ő parancsolá, hogy adjanak néki enni. 56 És elálmélkodának annak szülei; ő pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, a mi történt.