Lucas 20

Te Take e Pā ana ki te Mana o Īhu

1 Ā, i tētahi o aua rā, i a ia e whakaako ana i te iwi i roto i te temepara, e kauwhau ana i te rongopai, ka tae mai ngā tohunga nui, ngā karaipi, me ngā kaumātua ki a ia, 2 ka kōrero ki a ia, ka mea, "Kōrerotia mai ki a mātou te mana i mea ai koe i ēnei mea? Nā wai hoki i hoatu tēnā mana ki a koe?"

3 Ka whakahoki ia, ka mea ki a rātou, "Māku hoki e ui ki a koutou kia kotahi kupu; mā koutou e mea mai ki ahau. 4 Ko te iriiringa a Hoani, nō te rangi rānei, nō te tangata rānei?"

5 Ā, ka kōrero rātou ki a rātou anō, ka mea, "Ki te mea tātou, ‘Nō te rangi,’ ka mea mai ia, ‘Ha, he aha koutou tē whakapono ai ki a ia?’ 6 Ā, ki te mea tātou, ‘Nō te tangata,’ ka ākina tātou e te iwi katoa ki te kāmaka, e whakapono ana hoki rātou he poropiti a Hoani."

7 Nā, ka whakahokia e rātou, "E kore e kitea nō hea rānei."

8 Nā, ko te meatanga a Īhu ki a rātou, "E kore anō e kōrerotia e ahau ki a koutou te mana i mea ai ahau i ēnei mea."

Te Kupu Whakarite o ngā Kaimahi i roto i te Māra Wāina

9 Nā, ka anga ia, ka kōrero i tēnei kupu whakarite ki te iwi: "I whakatōkia tētahi māra wāina e tētahi tangata, ā, tukua ana ki ngā kaimahi, ā, haere ana ki tawhiti, ā, maha noa ngā rā. 10 Ā, i te pō i tika ai ka tonoa e ia he pononga ki ngā kaimahi, kia hoatu ai e rātou ki a ia ētahi o ngā hua o te māra wāina; otirā, ka whiua ia e ngā kaimahi, whakahokia kautia ana. 11 Nā, ka tonoa anō e ia tētahi atu pononga; ā, ka whiua anō ia e rātou, ka tūkinotia, whakahokia kautia ana. 12 Nā, ka tonoa anō hoki tētahi e ia, te tuatoru, ā, tukitukia ana ia e rātou, makā ana ki waho.

13 "Nā, ka mea te rangatira o te māra wāina, ‘Me pēhea ahau? Ka tonoa e ahau tāku tama, tāku e aroha nei, tērā pea rātou e hopohopo ki a ia.’

14 "Otirā, nō te kitenga o ngā kaimahi i a ia, ka kōrerorero ki a rātou anō, ka mea, ‘Ko te rangatira tēnei mōna te kāinga, tēnā, tātou ka whakamate i a ia, kia riro mai ai te kāinga i a tātou.’ 15 Nā, makā ana ia ki waho o te māra wāina, whakamatea iho.

"Nā, ka aha te rangatira o te māra wāina ki a rātou? 16 Ka haere ia, ka whakangaro i aua kaimahi, ka hoatu te māra wāina ki ētahi atu."

Ā, ka rongo rātou, ka mea, "Kauaka!"

17 Ka titiro ia ki a rātou, ka mea, "He aha rā tēnei kua oti nei te tuhituhi,

‘Ko te kōhatu i kapea e ngā kaihanga,

kua meinga tēnei hei upoko mō te kokonga’?

18 Nā, ki te hinga tētahi ki runga ki tēnei kōhatu, mongamonga noa; ki te hinga tēnei kōhatu ki runga ki tētahi, ngotangota noa ia, ānō he puehu."

Te Take e Pā ana ki te Hoatu Takoha

19 Nā, ka whai ngā tohunga nui me ngā karaipi kia hopukia ia i taua wā anō, ka mataku rātou i te iwi, i mōhio hoki rātou i kōrerotia e ia tēnei kupu whakarite mō rātou. 20 Nā, ka āta tirohia ia e rātou, ka tonoa mai he kaiwhakarongo, anō te āhua kei tō te hunga tika, hei hopu mō tāna kōrero, kia tukua ai ia ki te rangatiratanga, ki te kaha o te kāwana. 21 Ā, ka ui rātou ki a ia, ka mea, "E te Kaiwhakaako, e mōhio ana mātou he tika tāu e kōrero nei, e whakaako nei, e kore anō e manakohia e koe te kanohi tangata, engari e whakaako pono ana koe i te huarahi o te Atua. 22 He mea tika rānei te hoatu takoha e mātou ki a Hīhā, kāhore rānei?"

23 Otirā, i kitea e ia tō rātou hīanga, ā, ka mea ki a rātou, "He aha koutou ka whakamātautau nei i ahau? 24 Kia kite ahau i tētahi pene. Nō wai tōna āhua me te tuhituhinga?"

Nā, ka whakahoki rātou, ka mea, "Nō Hīhā."

25 Kātahi ia ka mea ki a rātou, "Hoatu rāpea ki a Hīhā ngā mea a Hīhā, ki te Atua anō ngā mea a te Atua."

26 Heoi, kīhai i taea e rātou te hopu i tētahi kōrero āna i te aroaro o te iwi; nā, ka mīharo rātou ki tāna kupu, ā, whakarongo kau ana.

Te Take e Pā ana ki te Aranga ake i te Mate

27 Nā, ka tae mai ētahi o ngā Haruki e mea nei kāhore he aranga; ka ui ki a ia, 28 ka mea, "E te Kaiwhakaako, i tuhituhi a Mohi ki a mātou: ‘Ki te mate te tuakana o tētahi tangata, he wahine anō tāna, ā, ka mate urikore ia, me tango te wahine e tōna teina, ka whakatupu uri ai mō tōna tuakana.’ 29 Nā, tokowhitu taua whānau; ka tango tō mua i te wahine, ā, mate urikore āna. 30 Nā, ka tango te tuarua i te wahine, ā, ka mate urikore anō ia. 31 Nā, ka tango te tuatoru i a ia; pēnei anō ngā tokowhitu, kāhore ā rātou tamariki i waiho ai, ā, mate iho rātou. 32 Nā, muri iho i te katoa ka mate hoki te wahine. 33 Nā, i te aranga, mā wai o rātou te wahine? He wahine hoki ia nā te tokowhitu."

34 Ka whakahoki a Īhu, ka mea ki a rātou, "E mārena ana, e hoatu ana ki te mārena, ngā tamariki o tēnei ao. 35 Tēnā, ko te hunga e paingia ana kia whiwhi ki tērā ao, ki te aranga anō i roto i te hunga mate, e kore e mārena, e kore anō e hoatu ki te mārena. 36 E kore anō rātou e āhei kia mate. E rite ana hoki ki ngā anahera, he tama hoki rātou nā te Atua, he tama nā te aranga. 37 Nā, ko te aranga o te hunga mate, kua whakakitea mai tēnā e Mohi i tāna mō te Rākau, i karangatia ai te Ariki ‘Ko te Atua o Āperahama, ko te Atua o Īhaka, ko te Atua o Hākopa.’ 38 Nā, ehara ia i te Atua nō te hunga mate, engari nō te hunga ora, e ora katoa ana hoki i roto i a ia."

39 Nā, ka whakahoki ētahi o ngā karaipi ka mea, "E te Kaiwhakaako, he pai tāu kōrero." 40 Kīhai hoki rātou i māia ki te ui anō ki a ia i tētahi mea.

Te Take e Pā ana ki te Karaiti

41 Nā, ka mea ia ki a rātou, "Nā te aha rātou i mea ai he tama nā Rāwiri a te Karaiti? 42 Kua mea nei a Rāwiri i te pukapuka o Ngā Waiata:

‘I mea te Ariki ki tōku Ariki,

"Hei tōku matau koe noho ai,

43 kia meinga rā anō e ahau ōu hoariri

hei tūranga waewae mōu." ’

44 Nā, ka kīia ia e Rāwiri he Ariki, ā, he pēhea i tama ai ki a ia?"

Te Whakatūpato a Īhu ki ngā Kaiwhakaako o te Ture

45 Ā, i te iwi katoa e whakarongo ana, ka mea ia ki āna ākonga, 46 "Kia tūpato ki ngā karaipi, ko tā rātou nei e rawe ai ko ngā kākahu roroa ina hāereere rātou, e matenui ana ki ngā ohatanga i ngā kāinga hokohoko, me ngā nohoanga rangatira i ngā whare karakia me ngā nohoanga rangatira i ngā hākari. 47 Pau ake hoki i a rātou ngā whare o ngā pouaru, e īnoi roa ana hoki, he āhua kau. Nui rawa te hē e tau ki a rātou!"

Jézus teljhatalmát védi

1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe, 2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta? 3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem: 4 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? 5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? 6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt. 7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala. 8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

Példázat a gonosz szőlőművesekről

9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék. 10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. 11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. 12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték. 13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik. 14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! 15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? 16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az! 17 Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? 18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. 19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.

Az adófizetésről

20 Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának. 21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: 22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? 23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? 24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. 25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. 26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.

Halottak feltámadásáról

27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, 28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének. 29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül; 30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg; 31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak. 32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is. 33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt. 34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: 35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: 36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. 37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. 38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki. 39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! 40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.

Krisztus Dávidnak fia és ura

41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? 42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől, 43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. 44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?

Óvás az írástudóktól

45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: 46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; 47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.