Provérbios 19

1 He pai kē te rawakore e haere ana i runga i tōna tapatahi,

i te ngutu whanokē, i te whakaarokore.

2 Nā, ehara hoki i te mea pai kia kaua he mātauranga mō te wairua;

ā, ko te tangata e hohoro ana ōna waewae, ka hara.

3 E whakaparoritia ana te ara o te tangata e tōna wairangi;

e amuamu ana hoki tōna ngākau ki a Ihowā.

4 Mā te rawa ka tokomaha atu ai ngā hoa aroha;

e wehea atu ana ia, te rawakore i tōna hoa aroha.

5 E kore te kaiwhakapae teka e whakaharakoretia;

e kore hoki e mawhiti te tangata kōrero teka.

6 He tokomaha e whai kia manakohia e te tangata ringa mahora;

he hoa aroha hoki ngā tāngata katoa nō te tangata e hōmai mea ana.

7 E kino ana ngā tēina katoa o te rawakore ki a ia;

nā, nui kē atu te mataratanga atu o ōna hoa i a ia!

Whai noa āna kupu i a rātou,

heoi kua riro rātou.

8 Ko te tangata e mea ana ki te whakaaro nui mōna, e aroha ana ki tōna wairua ake;

ko te tangata e pupuri ana i te mātauranga, ka tūtaki ki te pai.

9 E kore te kaiwhakapae teka e whakaharakoretia;

ka hunā hoki te tangata kōrero teka.

10 E kore e tau te noho rangatira ki te whakaarokore;

he makere rawa te noho ko te pononga hei rangatira mō ngā rangatira.

11 Ko te ngārahu tūpato ka pupuri i tōna riri;

ā, hei whakakorōria mōna te whakarere noa iho i te hē.

12 Ko te riri o te kīngi rite tonu ki te hāmama o te raiona;

ko tana manako ia ānō he tōmairangi i runga i te tarutaru.

13 He aituā mō tōna pāpā te tamaiti whakaarokore;

ā, ko ngā ngangare a te wahine, me te māturuturu pūputu tonu.

14 He whare, he taonga i tuku iho i ngā mātua;

ko te hoa wahine mahara i a Ihowā.

15 Mā te māngere e mea kia moe i te moe reka;

ka matekai hoki te wairua o te rōrā.

16 Ko te tangata e pupuri ana i te whakahau e pupuri ana i tōna wairua;

engari, ko te tangata kore whakaaro ki ōna ara ka mate.

17 Ko te tangata e ohaoha ana ki te rawakore e whakatārewa moni ana ki a Ihowā,

ā, ka utua ki a ia tāna mahi atawhai.

18 Pākia tāu tama, i te mea kua whai manakohanga;

kaua hoki tōu ngākau e whai tonu i te whakangaromanga mōna.

19 Ko te tangata riri nui māna e waha tōna hē;

ki te whakaora hoki koe i a ia, ka waiho tonu tēnā hei mahi māu.

20 Whakarongo ki te kupu tohutohu, tahuri mai hoki ki te ako,

kia whai whakaaro ai koe i tōu mutunga iho.

21 He maha ngā whakaaro i roto i te ngākau o te tangata;

e tū tonu ana ia tā Ihowā tikanga.

22 Ko te hiahia o te tangata te aronga o tana atawhai;

engari te rawakore i te tangata teka.

23 Ko te wehi ki a Ihowā te ara ki te ora;

ā, ko te tangata kei a ia tērā, ka noho mākona;

e kore tētahi hē e pā ki a ia.

24 E kuhua ana e te māngere tōna ringa ki te rīhi,

e kore rawa nei e whakahokia e ia ki tōna māngai.

25 Pākia te tangata whakahī, ā, ka tūpato ngā kūware;

ākona hoki te tangata mahara, ā, ka mōhio ia ki te mātauranga.

26 Ko te tangata e pāhua ana i tōna pāpā, e pei atu ana hoki i tōna whaea,

he tama ia e whakamā ai, e ingoa kino ai hoki.

27 Kāti, e tāku tama, te whakarongo ki te ako

hei mea kau e kotiti atu ai i ngā kupu o te mātauranga.

28 E whakahī ana te kaiwhakaatu hē ki te whakawā;

e horomia ana hoki te kino e te māngai o te hunga kino.

29 Kua rite he whakawā mō ngā whakahī,

he whiu mō te tuarā o ngā whakaarokore.

Kegyes szegénység. A bolondság, restség és csúfolódás káros volta

1 Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvűnél, a ki bolond. 2 A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik. 3 Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve. 4 A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik. 5 A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul. 6 Sokan hizelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé. 7 A szegényt minden atyjafia gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltünnek. 8 A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megőrzi az értelmességet, jót nyer. 9 A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész. 10 Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken. 11 Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket. 12 Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakaratja. 13 Romlása az ő atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése. 14 A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség. 15 A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik. 16 A ki megtartja a parancsolatot, megtartja ő magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal. 17 Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki. 18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod. 19 A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled haragját. 20 Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre. 21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg. 22 A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál. 23 Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik. 24 Bemártja a rest az ő kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza. 25 Ha a csúfolót megvered, az együgyű lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt. 26 A ki atyjával erőszakoskodik, anyját elűzi: gyalázatos és megszégyenítő fiú az. 27 Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcseségnek igéjétől eltévedj. 28 A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot. 29 A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.