Ngā Huanga o te Whakaaronui
1 E tāku tama, ki te tango koe i āku kupu,
ki te huna i āku whakahau ki roto ki a koe,
2 ā, ka tahuri tōu taringa ki te whakaaro nui,
ka anga anō tōu ngākau ki te mātauranga;
3 āe rā, ki te mea ka kārangarangatia e koe te mātauranga,
ā, ka puaki tōu reo ki te ngākau mōhio;
4 ki te rapua hoki ia e koe ānō he hiriwa,
ki te kimihia ānō he taonga huna –
5 ko reira koe mātau ai ki te wehi o Ihowā,
kite ai i te mōhio ki te Atua.
6 Mā Ihowā hoki e hōmai te whakaaro nui;
nō tōna māngai te mātauranga me te ngākau mōhio.
7 E rongoātia ana e ia te whakaaro nui mā te hunga tika;
he whakangungu rākau ia mō te hunga he tapatahi nei te haere,
8 kia tiakina ai e ia ngā ara o te whakawā,
kia tohungia ai te ara o tāna hunga tapu.
9 Ko reira koe mōhio ai ki te tika, ki te whakawā, ki te mea anō e rite ana,
āe rā, ki ngā ara pai katoa.
10 Ka uru hoki te whakaaro nui ki roto ki tōu ngākau,
ā, ka reka te mātauranga ki tōu wairua;
11 ka ai te ngārahu pai hei tiaki i a koe,
te ngākau mōhio hei pupuri i a koe;
12 hei kukume mai i a koe i te ara o te kino,
i te tangata e puta kē ana āna kōrero;
13 i te hunga e whakarere nei i ngā ara o te tika,
e haere ana i ngā ara o te pōuri;
14 e koa ana, i a rātou e mahi ana i te kino,
e hari ana ki ngā tikanga parori kē o te kino;
15 he ara kōpikopiko ō rātou,
he whanokē rātou i ō rātou huarahi;
16 hei whakaora i a koe i te wahine tauhou,
i te wahine tauhou e whakapati nei ki āna kupu.
17 Kua whakarērea nei e ia te hoa o tōna tamāhinetanga,
kua wareware ki te kawenata o tōna Atua.
18 E heke atu ana hoki tōna whare ki te mate,
ōna ara ki ngā tūpāpaku.
19 Ko te hunga katoa e haere atu ana ki a ia e kore e hoki mai;
e kore anō e mau i a rātou ngā ara o te ora.
20 Ā, ka haere koe i ngā ara o ngā tāngata pai,
ka mau anō ki ngā ara o te hunga tika.
21 Ka noho hoki te hunga tika ki te whenua;
ka mau te hunga ngākau tapatahi ki reira.
22 Ka hātepea atu ia te hunga kino i runga i te whenua,
ka hūtia atu i reira te hunga he kōpeka tā rātou mahi.
Intés a bölcseségnek igaz keresésére és a csábítóktól az által való óvakodásra
1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál, 2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre, 3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, 4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: 5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. 6 Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik. 7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak, 8 Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja. 9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat. 10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz. 11 Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged, 12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól; 13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain. 14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon. 15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok. 16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik, 17 A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik; 18 Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. 19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait. 20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed. 21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta. 22 A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.