Te Karanga o te Whakaaronui
1 He teka ianei kei te karanga te whakaaro nui,
e puaki ana anō te reo o te mātauranga?
2 I runga i ngā wāhi tiketike tōna tūranga,
i te ara i te tūtakitanga o ngā huarahi;
3 hāmama ana ia i te taha o ngā kūwaha,
i te ngutu o te pā, i te tomokanga atu i ngā tatau:
4 "Ki a koutou, e ngā tāngata, tāku karanga;
ki ngā tama anō a te tangata tōku reo.
5 E ngā kūware, kia mātau koutou ki te ngārahu tūpato;
e ngā wairangi, kia mōhio te ngākau.
6 Whakarongo mai, ka kōrerotia hoki e ahau ngā mea pai rawa;
ko tā ōku ngutu e whakapuaki ai ko ngā mea e rite ana.
7 He pono hoki te kōrero a tōku māngai;
he mea whakarihariha anō te kino ki ōku ngutu.
8 Kei runga i te tika ngā kupu katoa a tōku māngai;
kāhore he whakapeka, he whanokē rānei, i roto.
9 Ko ēnei katoa he mārama ki te tangata e mātau ana,
he tika ki te hunga i kitea ai te mōhio.
10 Manakohia mai tāku ako, kaua te hiriwa;
ko te mātauranga, nui atu i te kōura pai rawa.
11 Pai atu hoki te whakaaro nui i ngā rupi;
e kore hoki ngā mea katoa e minaminatia nei e tau hei whakarite mōna.
12 "Kua meinga e ahau, e te whakaaro nui, ko te ngārahu pai hei nohoanga mōku,
e kitea ana e ahau te mōhio me te āta whakaaro.
13 Ko te wehi ki a Ihowā koia tēnā ko te kino ki te hē.
E kino ana ahau ki te whakapehapeha, ki te whakakake,
ki te ara hē, ki te māngai whanokē.
14 Ko te whakaaro tika, ko te whakaaro nui, nāku;
ko ahau te mātauranga, kei ahau te kaha.
15 Nāku ngā kīngi i kīngi ai,
nāku ngā rangatira i whakatakoto ai i te tika.
16 Nāku i whai rangatiratanga ai ngā rangatira,
ngā tāngata nunui, arā ngā kaiwhakawā katoa o te whenua.
17 E arohaina ana e ahau te hunga e aroha ana ki ahau;
ko te hunga hoki e āta rapu ana i ahau, e kite rātou i ahau.
18 He taonga, he korōria kei ahau,
āe rā, he rawa mau tonu, he tika.
19 Pai atu ōku hua i te kōura, āe rā, i te kōura parakore;
ko ngā mea e puta ana i ahau, pai atu i te hiriwa kōwhiri.
20 Kei ngā ara o te tika ahau e haere ana,
kei waenganui i ngā huarahi o te whakawā;
21 kia meinga ai e ahau te hunga e aroha ana ki ahau kia whiwhi ki te rawa,
kia whakakīia ai e ahau ā rātou takotoranga taonga."
Te Pūtakenga mai o te Whakaaronui
22 "I a Ihowā ahau, nō te tīmatanga rā anō o ōna ara,
nō mua atu i āna mahi o neherā.
23 Nōnamata riro ahau i whakaritea ai,
nō te tīmatanga, nō mua atu i te whenua.
24 I te mea kāhore anō ngā rire, kua whānau ahau;
i te mea kīanō he puna whai wai.
25 Nō mua atu i te whakaūnga o ngā maunga,
nō mua i ngā pukepuke tōku whānautanga;
26 i te mea kāhore anō i hangā noatia e ia te whenua, me ngā pārae,
me te tīmatanga o te puehu o te ao.
27 I tāna whakatūranga i ngā rangi, i reira anō ahau;
i tāna whakaritenga i te awhi mō te mata o te rire;
28 i tāna whakapūmautanga i ngā rangi i runga;
i te totōtanga o ngā puna o te rire;
29 i tāna rohenga mai i te moana,
kei takahia tāna kupu e ngā wai;
i tāna waitohutanga i ngā tūranga o te whenua,
30 i reira ahau i tōna taha, he tohunga ki ngā mahi;
he ahau nōna i ia rā, i ia rā,
e koa ana i ngā wā katoa i tōna aroaro;
31 e koa ana ki tāna ao,
ā, ko tāku i āhuareka ai ko ngā tama a te tangata.
32 "Nō reira, e āku tamariki, whakarongo mai ki ahau;
ka hari hoki te hunga e pupuri ana i ōku ara.
33 Whakarongo mai ki te ako, kia whai whakaaro ai koutou;
kaua hoki e paopaongia.
34 Ka hari te tangata e whakarongo ana ki ahau,
e tatari ana i ōku tatau i tēnei rā, i tēnei rā,
e whanga ana i ngā pou o ōku kūwaha.
35 Ko te tangata hoki e kite ana i ahau, e kite ana i te ora,
ka whiwhi anō ia ki tā Ihowā manako mai.
36 Ko te tangata ia e hara ana ki ahau, he mahi nanakia tāna ki tōna wairua ake;
ko te hunga katoa e kino ana ki ahau, e aroha ana ki te mate."
Hívogatása és igérete a bölcseségnek, mely öröktől fogva Istennél van
1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát? 2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg. 3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng. 4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet. 6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság. 7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság. 8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog. 9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt. 10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat. 11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek. 12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem. 13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm. 14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő. 15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot. 16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái. 17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. 18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság. 19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél. 20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén. 21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem. 22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. 23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. 24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. 25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. 26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. 27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; 28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; 29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: 30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. 31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban. 32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják. 33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok! 34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. 35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. 36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!