Tiago 3

Te Arero

1 Kei tokomaha koutou ki te whakaako, e ōku tēina, e mātau ana hoki koutou rahi ake te hē e tau ki a tātou. 2 He maha hoki ngā mea e tapepa ai tātou katoa. Ki te kore tētahi e tapepa i te kupu, he tino tika tēnā tangata, e taea anō e ia te paraire te tinana katoa.

3 Nā, ka pangā nei e tātou ngā paraire ki ngā māngai o ngā hōiho, kia rongo ai rātou ki a tātou; ā, pareparea ana e tātou tō rātou tinana katoa. 4 Whakaaroa ngā kaipuke, ngā mea nunui rawa nei, he mea āki nei e ngā hau kaha, heoi, e pareparea ana e te urungi nohinohi rawa ki te wāhi e hiahia ai te hinengaro o te kaiurungi. 5 Waihoki ko te arero he wāhi nohinohi ia, nui atu hoki tōna whakapehapeha. Nanā, te nui o te wahie e whakaūngia ana e te ahi nohinohi! 6 He kāpura anō hoki te arero, ko te ao māori o te kino; pērā tonu te arero i roto i ō tātou wāhi, poke iho i a ia te tinana katoa, ngiha ana i a ia huri noa ngā mea katoa o te tangata, he mea whakaū anō ia nā te rēinga.

7 Ko ngā momo kararehe katoa hoki, ko ngā manu, ko ngā mea ngōkingōki, ko ngā mea i te moana, e whakararatatia ana, kua whakararatatia anō hoki i mua e te tangata. 8 Ko te arero ia e kore tēnā e taea e tētahi tangata te whakarata; he kino ia e kore e taea te pēhi, kī tonu i te wai whakamate.

9 Ko tā tātou mea ia hei whakapai i te Atua, i te Matua; ko tā tātou mea anō ia hei kanga i ngā tāngata, i hangā kia rite ki te Atua. 10 Kotahi tonu te māngai puta ake ana i roto ko te manaaki, ko te kanga. Ehara i te pai, e ōku tēina, kia pēnei ēnei mea. 11 E pupū ake ana rānei i te puna ko te reka, ko te kawa, i roto i te poka kotahi? 12 E hua rānei he ōriwa mā te piki, e ōku tēina, he piki rānei mā te wāina? E kore anō hoki e pupū ake i te wai tai he wai reka.

Mātauranga mai Runga

13 Ko wai te tangata whakaaro nui, te tangata mātau i roto i a koutou? Mā tōna whakahaere pai e whakaatu āna mahi, kei runga i te māhaki o te whakaaro nui. 14 Tēnā ko tēnei, he hae nanakia tō koutou, he totohe i roto i ō koutou ngākau, kaua e whakamanamana, kaua hoki e teka ki te pono. 15 Ehara tēnei mātauranga i te mea e heke iho ana i runga; nō te whenua ia, nō te ngākau māori, nō te rēwera. 16 I te wāhi hoki e noho ai te hae me te totohe, ko reira anō te noho kino me ngā mahi hē katoa.

17 Ko te mātauranga ia o runga, he mea kinokore i te tuatahi, muri iho he rangimārie, he ngāwari, he hohoro ki te whakarongo, kī tonu i te mahi tohu, i ngā hua pai, kāhore āna whiriwhiringa i te tangata, kāhore ōna tinihanga. 18 Ā, e ruia ana ngā hua o te tika i roto i te rangimārie mā te hunga hohou rongo.

A nyelv bűnei

1 Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. 2 Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. 3 Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testöket igazgatjuk. 4 Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja. 5 Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! 6 A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. 7 Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által: 8 De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. 9 Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek: 10 Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni! 11 Vajjon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt? 12 Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.

A felülről származó bölcsesség

13 Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. 14 Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. 15 Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. 16 Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van. 17 A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. 18 Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak.