1 Coríntios 1

He Mihi

1 Nā Pāora, i pai nei te Atua kia karangatia hei āpōtoro mā Īhu Karaiti, nā te teina hoki, nā Hotene:

2 Ki te hāhi a te Atua i Koriniti, ki te hunga kua oti te whakatapu i roto i a Karaiti Īhu, kua karangatia hei hunga tapu, rātou ko te hunga katoa i ngā wāhi katoa e karanga ana ki te ingoa o tō tātou Ariki, o Īhu Karaiti, o tō rātou Ariki, o tō tātou:

3 Kia tau ki a koutou te aroha noa me te rangimārie, he mea nā te Atua, nā tō tātou Matua, nā te Ariki hoki, nā Īhu Karaiti.

He Manaakitanga i roto i a te Karaiti

4 He whakawhetai tonu tāku mahi ki tōku Atua mō koutou, mō te aroha noa o te Atua kua hōmai nei ki a koutou i roto i a Karaiti Īhu; 5 kua meinga hoki kia hua ngā mea katoa mā koutou i roto i a ia, te whakapuaki kōrero, te mātauranga; 6 pēnā hoki me te whakaaturanga i a te Karaiti kua ū nā i roto i a koutou: 7 i kore ai koutou e hapa i tētahi mea hōmai; i a koutou e tatari nā ki te whakakitenga mai o tō tātou Ariki, o Īhu Karaiti. 8 Māna hoki koutou e whakaū ā taea noatia te mutunga, kia kore ai koutou e ekengia e te kupu i te rā o tō tātou Ariki, o Īhu Karaiti. 9 He pono te Atua, nāna nei koutou i karanga kia uru tahi ki tāna Tama, ki a Īhu Karaiti, ki tō tātou Ariki.

Wehenga i roto i te Hāhi

10 Nā, he tohe tēnei nāku ki a koutou, e ōku tēina, i runga i te ingoa o tō tātou Ariki, o Īhu Karaiti, kia kotahi tā koutou kōrero katoa, ā, kia kaua he wehewehenga i roto i a koutou; engari, kia tuituia koutou i runga i te ngākau kotahi, i te whakaaro kotahi. 11 Kua oti hoki koutou te tohutohu mai, e ōku tēina, e te hunga o te whare o Koroi, tēnā ngā tautohetohe kei roto i a koutou. 12 Anei te tikanga o tāku kōrero, kei te kī tēnā o koutou nā, "Nō Pāora ahau," ā, "Nō Aporo ahau," ā, "Ko ahau nō Kipa. Ko ahau nō te Karaiti."

13 Kua oti koia a te Karaiti te wāhi? I rīpekatia rānei a Pāora mō koutou? I iriiria rānei koutou i runga i te ingoa o Pāora? 14 E whakawhetai ana ahau ki te Atua, mōku kīhai i iriiri i tētahi o koutou, ko Kirihipu anake rāua ko Kaiu; 15 kei waiho e te tangata hei kōrero, nāku koutou i iriiri i runga i tōku ingoa. 16 (Nāku anō i iriiri ngā tāngata o te whare o Tepana; i kō ake, kāhore ahau i te mahara ki tāku iriiringa i tētahi atu.) 17 Kīhai hoki ahau i tonoa e te Karaiti ki te iriiri, engari, ki te kauwhau i te rongopai; ehara i te mea i runga i te mōhio ki ngā kupu, kei whakakāhoretia te rīpeka o te Karaiti.

Ko te Karaiti te Mana me te Mātauranga o te Atua

18 Ko te kōrero hoki o te rīpeka ki te hunga e whakangaromia ana he mea wawau; ki a tātou ia, ki te hunga e whakaorangia ana, ko te kaha tērā o te Atua. 19 Ka oti hoki te tuhituhi:

"Ka ngaro i ahau te whakaaro nui o te hunga whakaaro,

ka kore hoki i ahau te mahara o te hunga mahara."

20 Kei hea te tangata whakaaro? Kei hea te karaipi? Kei hea te tangata tohe o tēnei ao? Kāhore anō koia i whakakūwaretia e te Atua te whakaaro nui o tēnei ao?

21 I te mea hoki i runga i tō te Atua whakaaro nui, kīhai ngā whakaaro nui o te ao i mōhio ki te Atua. Nā, ka pai te Atua kia meinga te kūware o te kupu kauwhau hei whakaora i te hunga e whakapono ana. 22 Inā hoki ko tā ngā Hūrai he tono tohu, ko tā ngā Kariki he rapu whakaaro nui; 23 ko tā mātou ia he kauwhau i a te Karaiti i rīpekatia, he tūtukitanga waewae ki ngā Hūrai, he mea kūware ki ngā Kariki; 24 ki te hunga ia e karangatia ana, ahakoa Hūrai, ahakoa Kariki, ko te Karaiti, ko te kaha o te Atua, ko te whakaaro mōhio o te Atua. 25 Nō te mea he kūware nō te Atua nui atu te mōhio i ngā tāngata; he ngoikore nō te Atua kaha atu i ngā tāngata.

26 Titiro oti ki tō koutou karangatanga, e ōku tēina, kīhai i tokomaha te hunga whakaaro o te wāhi ki te kikokiko, kīhai i tokomaha te hunga nunui, kīhai i tokomaha ngā rangatira, e karangatia ana. 27 Engari, i whiriwhiria e te Atua ko ngā mea kūware o te ao, hei mea e whakamā ai te hunga whakaaro; i whiriwhiria anō e te Atua ko ngā mea ngoikore o te ao, hei mea e whakamā ai ngā mea kaha. 28 Ko ngā mea ware o te ao, ko ngā mea e whakahāweatia ana, ko ēnā i whiriwhiria e te Atua, āe, ko ngā mea kāhore noa iho, kia whakakāhoretia ai e ia ngā tino mea ake; 29 kia kore ai tētahi kikokiko e whakamanamana i te aroaro o te Atua. 30 Nāna hoki koutou i roto i a Karaiti Īhu, kua meinga nei ia hei take whakaaro nui mō tātou, he mea nā te Atua, hei tika, hei whakatapu, hei hoko. 31 Kia rite ai ki te mea kua oti te tuhituhi, "Ki te whakamanamana tētahi, me whakamanamana ia ki te Ariki."

Hála az evangéliumnak Korinthusban való áldásaiért

1 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi. 2 Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken: 3 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 4 Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott, 5 Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben, 6 A mint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel. 7 Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését, 8 A ki meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján. 9 Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre,

Óvás pártoskodástól

10 Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. 11 Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. 12 Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. 13 Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg? 14 Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Krispust és Gájust, 15 Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem. 16 Megkereszteltem azonban Stefana házanépét is, ezenkívül nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem volna. 17 Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.

A keresztről való tudományt bolondságnak mondják, de az Isten hatalma

18 Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. 19 Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem. 20 Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? 21 Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. 22 Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek. 23 Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; 24 Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét. 25 Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél. 26 Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; 27 Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; 28 És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: 29 Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. 30 Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: 31 Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.