1 Coríntios 14

Ētahi atu Koha a te Wairua

1 Whāia te aroha; kia matenui ki ngā mea wairua, ko te mea nui rawa ia kia poropiti koutou. 2 Ki te mea he reo kē te kōrero a tētahi, ehara tāna i te kōrero ki ngā tāngata, engari ki te Atua. E kore hoki te tangata e mātau; heoi e kōrero ana ia, arā te wairua, i ngā mea ngaro. 3 Ko te tangata ia e poropiti ana, e kōrero ana ia ki ngā tāngata hei hanga i te pai, hei whakahirihiri, hei whakamārie. 4 Ko te tangata e kōrero ana he reo kē, e hanga ana i te pai mōna ake; ko te tangata ia e poropiti ana e hanga ana i te hāhi. 5 He pai tonu ki ahau me i kōrero koutou i ngā reo kē, erangi ia kia poropiti koutou. Nui atu hoki te poropiti i te tangata kōrero i ngā reo, ki te kore ia e whakamāori, hei hanga mō te whare, arā mō te hāhi.

6 Nā, e ōku tēina, ki te haere atu ahau ki a koutou me te kōrero i ngā reo kē, mā te aha ka whiwhi ai koutou i te pai i ahau, ki te mea ehara tāku kōrero ki a koutou i te whakakite, i te mātauranga, i te mahi poropiti, i te whakaako rānei? 7 Nā, ahakoa ngā mea kāhore he ora, he reo tōna, he pūtōrino rānei, he hāpa rānei, ki te kore e puta kē te tangi, me pēhea e mōhiotia ai te rangi o te pūtōrino, o te hāpa rānei? 8 Ki te kāhore hoki e mārama te tangi o te tētere, ko wai e takatū ki te whawhai? 9 Waihoki ko koutou, ki te kāhore ō koutou arero e kōrero i te kupu mārama, me pēhea ka mōhiotia ai te mea i kōrerotia? E kōrero hoki koutou ki te hau. 10 Tēnā pea kei te ao aua reo maha, heoi kāhore he reo tikangakore. 11 Nā, ki te kore e kitea e ahau te tikanga o te reo, ka meinga ahau e te tangata e kōrero ana he tautangata; hei tautangata anō ki ahau taua tangata e kōrero ana. 12 Me koutou anō, ka matenui nā koutou ki ngā mea wairua, me whai kia hira tō koutou pai hei hanga i te whare, arā i te hāhi.

13 Nā, ko te tangata e kōrero ana i te reo kē, me īnoi kia taea e ia te whakamāori. 14 Ki te mea hoki he reo kē tōku ina īnoi, ko tōku wairua te īnoi ana; ko tōku mahara ia kāhore he hua. 15 Me pēhea rā? Ka īnoi ahau i runga i te wairua, ā, ka īnoi anō i runga i te mahara; ka waiata ahau i runga i te wairua, ka waiata anō i runga i te mahara. 16 Pēnei, mehemea ki te whakapai koe i runga i te wairua, me pēhea te tangata e noho ana i te wāhi o te kūware ka mea ai, "Āmine" ki tāu whakawhetai? E kore hoki ia e mōhio ki tāu e kōrero ai. 17 He pono ka pai tāu whakawhetai, otiia e kore e hangā te pai o tērā.

18 E whakawhetai ana ahau ki te Atua, mōku i kōrero i ngā reo maha atu i o koutou katoa; 19 otiia, i roto i te hāhi, pai kē atu ki ahau te kōrero i ngā kupu e rima i runga i te mahara, hei ako mō ērā atu, i te kōrero i ngā kupu tekau mano i te reo kē.

20 E ōku tēina, aua ō koutou mahara e whakatupu tamariki; ko te mauāhara ia, tēnā hei kōhungahunga koutou, engari ko ngā mahara kia kaumātua. 21 Ka oti te tuhituhi i roto i te ture:

"He tangata reo kē,

he ngutu kē

hei kaikōrero māku ki tēnei iwi;

heoi e kore tonu rātou e rongo ki ahau,"

e ai tā te Ariki.

22 Nō reira, hei tohu ngā reo kē, ehara ki te hunga whakapono, engari ki te hunga kāhore e whakapono. Ko te mahi poropiti ia he tohu, ehara ki te hunga kāhore e whakapono, engari ki te hunga e whakapono ana.

23 Nā, ki te huihui te hāhi katoa ki te wāhi kotahi, ā, ka kōrero te katoa i ngā reo, ā, ka tomo mai te hunga kūware, te hunga whakapono kore, e kore rānei rātou e mea he pōrangi koutou? 24 Tēnā, ka poropiti katoa, ā, ka tapoko mai tētahi tangata whakapono kore, kūware rānei, ka mau tōna hē i te katoa, ka whakawākia e te katoa. 25 Ka whakakitea ngā mea ngaro o tōna ngākau; nā, ka takoto tāpapa ia, ka koropiko ki te Atua, me tāna kī ake anō, "He pono kei roto i a koutou te Atua!"

Te Āhua Pai i roto i te Hāhi

26 Nā, e pēhea ana tēnā, e ōku tēina? Ka huihui koutou, he waiata tā tētahi o koutou, he whakaako tā tētahi, he reo tā tētahi, he whakakitenga tā tētahi, he whakamāoritanga tā tētahi. Meinga ngā mea katoa hei hanga mō te whare. 27 Ki te kōrero tētahi i te reo kē, kia tokorua, kei neke ake i te tokotoru ki te kōrero, me takikotahi; kia kotahi hoki hei whakamāori. 28 Ki te kāhore ia he kaiwhakamāori, kaua ia e kōrero i roto i te hāhi; engari me kōrero ki a ia anō, ki te Atua hoki.

29 Kia tokorua, kia tokotoru ngā poropiti hei kōrero, mā ētahi e hurihuri atu. 30 Ki te whakakitea mai ia he mea ki tētahi e noho noa ana, me noho puku tō mua. 31 E āhei hoki koutou katoa te poropiti takitahi, kia ako ai te katoa, kia whakamārietia ai te katoa. 32 E ngohengohe ana hoki ki ngā poropiti ngā wairua o ngā poropiti. 33 Ehara hoki te Atua i te Atua o te whakararuraru, engari nō te rangimārie.

E pērā ana hoki i roto i ngā hāhi katoa o te hunga tapu. 34 Kaua ngā wāhine e kōrero i roto i ngā hāhi. E kore hoki rātou e tukua kia kōrero; engari me whakarongo mārie, ko tā te ture hoki tēnā e mea nei. 35 Ki te hiahia hoki rātou ki te ako i tētahi mea, me ui ki ā rātou tahu i roto i te whare. He mea whakamā hoki kia kōrero te wāhine i roto i te hāhi.

36 He aha? I puta mai koia te kupu a te Atua i a koutou? I tae atu rānei ki a koutou anake? 37 Ki te mea tētahi he poropiti ia, he tangata rānei i te Wairua, māna e whakaae ki āku e tuhituhi atu nei ki a koutou, he ture ēnā nā te Ariki. 38 Otirā, ki te kūware tētahi, waiho atu kia kūware ana.

39 Nā, e ōku tēina, matenuitia te mahi poropiti, kaua hoki e rīria te kōrero i ngā reo kē. 40 Otirā, kia ātanga te mahi i ngā mea katoa, kia tōtika.

A tanítói adomány és a nyelveken szólás használatáról; az isteni tisztelet szép rendjéről

1 Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok. 2 Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat. 3 A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra. 4 A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi. 5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön. 6 Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok? 7 Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethető hangokat, mimódon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak? 8 Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra? 9 Azonképen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni. 10 Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen. 11 Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem. 12 Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok. 13 Azért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza. 14 Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen. 15 Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is. 16 Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz? 17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból. 18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni; 19 De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken. 20 Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek. 21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr. 22 A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek. 23 Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök? 24 De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik, 25 És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek. 26 Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. 27 Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg: 28 Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek. 29 A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg. 30 De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson. 31 Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen; 32 És a prófétalelkek engednek a prófétáknak; 33 Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében. 34 A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja. 35 Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben. 36 Avagy ti tőletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el? 37 Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok. 38 A ki pedig tudatlan, legyen tudatlan. 39 Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok. 40 Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.