1 Coríntios 4

He Āpōtoro a te Karaiti

1 Me pēnei te whakaaro o te tangata ki a mātou nā, he kaimahi nā te Karaiti, he tuari hoki nō ngā mea ngaro a te Atua. 2 Nā, hei konei ko te mea o te tuari e matenuitia ana, kia kitea he tangata pono ia. 3 Ki ahau ia he mea nohinohi rawa kia whai kupu koutou mōku, te tangata rānei; kāhore nei hoki āku kupu mōku anō. 4 Kāhore hoki ahau i mātau ki tētahi aha ōku; heoi, e kore tēnā e ai hei whakatika mōku. Otirā, ko te Ariki hei whai kupu mōku. 5 Nā reira, kaua e whakawākia wawetia tētahi mea, kia tae mai rā anō te Ariki, māna e whakamārama ngā mea huna o te pōuri, e whakakite hoki ngā whakaaro o ngā ngākau; hei reira ia tangata whakamoemititia ai e te Atua.

6 Nā, ko ēnei mea, e ōku tēina, nāku i huri mai te āhua ki a māua ko Aporo, he whakaaro ki a koutou, kia ai māua hei whakaako i a koutou, kia kaua te whakaaro e hipa atu i te mea i tuhituhia; kia kaua tētahi o koutou e whakapehapeha mō tētahi ki runga atu i tētahi. 7 Ko wai kei te mea kia rerekē koe? Ko tēhea mea hoki āu ehara i te mea hoatu ki a koe? Nā, he mea i hoatu ki a koe, he aha koe ka whakamanamana ai, me te mea nei ehara i te mea hoatu?

8 Kua mākona kē nā hoki koutou! Kua hua kē ō koutou taonga! Kua kīngi koutou ahakoa motu mai mātou! Āe rā, e pai ana ki ahau kia kīngi tonu koutou, kia kīngi tahi ai tātou. 9 Ki tōku whakaaro hoki kua waiho mātou, ngā āpōtoro, e te Atua mō muri rawa, ānō he hunga mō te mate; kua meinga hoki mātou hei mātakitakinga mā te ao, mā ngā anahera, ā, mā ngā tāngata. 10 Ko mātou he kūware mō tā te Karaiti, ko koutou ia he hunga whai whakaaro i roto i a te Karaiti; ko mātou he ngoikore, ko koutou ia he hunga kaha; tō koutou he korōria, tō mātou ia he hōnorekore. 11 Tae tonu mai ki tēnei hāora nei e matekai ana mātou, e matewai ana, e haere tahanga ana, e kurua ana, kāhore hoki ō mātou kāinga tūmau. 12 E māuiui ana mātou, ko ō mātou ringa ake hei mahi. E taunutia ana, manaaki tonu mātou; e whakatoia ana, whakaririka kau mātou; 13 ka kōrerotia kinotia, ka whakangāwari atu mātou. Kua meinga mātou kia rite ki te paru rukenga o te ao, ki te para o ngā mea katoa, taea noatia tēnei rā.

14 Kāhore ahau i te tuhituhi atu i ēnei mea kia whakamā ai koutou, engari, hei whakatūpato i a koutou, i āku tamariki aroha. 15 Nō te mea ahakoa whiwhi koutou i ngā kaiwhakaako tekau mano i roto i a te Karaiti, kāhore i tokomaha ō koutou mātua; he whānau hoki koutou nāku i roto i a Karaiti Īhu i runga i te rongopai. 16 Koia ahau ka tohe nei ki a koutou, kia rite tā koutou ki tāku. 17 Nā reira i tonoa atu ai e ahau ki a koutou a Tīmoti, tāku tama aroha, tama pono i roto i te Ariki, māna koutou e whakamahara ki ōku ara i roto i a te Karaiti, ki tāku e whakaako nei i ngā wāhi katoa i roto i ngā hāhi katoa.

18 Nā, ko ētahi e whakapehapeha ana, e mea ana e kore ahau e haere atu ki a koutou. 19 Otirā, e kore e roa ka haere atu ahau ki a koutou, ki te pai te Ariki; ā hei reira, ehara i te kupu, engari, ko te kaha o te hunga e whakapehapeha ana, tāku e titiro ai. 20 Nō te mea, ehara te rangatiratanga o te Atua i te kupu, engari he kaha. 21 Ko tēhea tā koutou e pai ai? Kia haere atu ahau ki a koutou me te whiu, i runga rānei i te aroha me te wairua māhaki?

Az apostolok tiszte és alacsonysága

1 Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. 2 A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék. 3 Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat. 4 Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az. 5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete. 6 Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. 7 Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? 8 Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk. 9 Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek. 10 Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak. 11 Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is, 12 Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; 13 Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig. 14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek. 15 Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által. 16 Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim. 17 Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok. 18 De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek. 19 Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét. 20 Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben. 21 Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?