1 Coríntios 8

Te Take e Pā ana ki te Kai i Tāpaea ki ngā Whakapakoko

1 Nā, mō ngā mea e patua ana mā ngā whakapakoko: E mōhio ana tātou kei a tātou katoa te mātauranga. Ko tā te mātauranga he whakapupuhi; ko tā te aroha ia he waihanga. 2 Ki te mea tētahi e mātau ana ia ki tētahi mea, kāhore tōna mātauranga kia rite noa ki tō te mātauranga tikanga; 3 ki te aroha ia tētahi ki te Atua, kua mātauria tēnei e ia.

4 Nā reira, mō te kai i ngā mea e patua ana mā ngā whakapakoko, e mōhio ana tātou he kore noa iho te whakapakoko i te ao, kāhore hoki he Atua kē, kotahi anake. 5 Ahakoa hoki tērā ngā mea e kīia nei he atua, i te rangi rānei, i te whenua rānei; he tini nei hoki ngā atua, he tini ngā ariki; 6 ki a tātou ia kotahi anō Atua, ko te Matua, i ahu mai i a ia ngā mea katoa, ko tātou ki a ia; kotahi hoki Ariki, ko Īhu Karaiti, nāna nei ngā mea katoa, nāna hoki tātou.

7 Otirā, kāhore tērā mātauranga i ngā tāngata katoa. Engari tērā anō ētahi, i te mea kua taunga ki te whakapakoko tae mai ki nāianei, e kai ana i te mea i patua mā te whakapakoko; ā, ka poke tō rātou hinengaro ngoikore. 8 Ehara rāia te kai i te mea e paingia ai tātou e te Atua. Nō te mea ahakoa kāhore tātou e kai, e kore e heke iho tō tātou pai; ā, ahakoa kai tātou, e kore e kake tō tātou pai.

9 Engari, kia tūpato ki tēnei wāhi i tukua nei ki a koutou, kei waiho hei whakahinga mō te hunga ngoikore. 10 Ki te mea hoki ka kite tētahi i a koe, i te mea mōhio, e noho ana ki te kai i roto i te temepara o te whakapakoko, e kore koia e kakama ake tōna hinengaro, mehemea ia he ngoikore, e kakama ake ki te kai i ngā mea e patua ana mā te whakapakoko? 11 Mā tōu mātauranga hoki ka ngaro ai te mea ngoikore, te teina he whakaaro nei ki a ia i mate ai a te Karaiti. 12 Nā, i a koutou ka hara nei ki ngā tēina, ka patu nei i tō rātou hinengaro ngoikore, e hara ana koutou ki a te Karaiti. 13 Mō konei, ki te hē tōku teina i te kai, e kore rawa ahau e kai kikokiko ake tonu atu, kei hē i ahau tōku teina.

A bálványoknak áldozott dolgokról, és a keresztyén szabadsággal botránkozás nélkül való élésről

1 A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. 2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell. 3 Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle. 4 Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. 5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr; 6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa. 7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretök, mivelhogy erőtelen, megfertőztetik. 8 Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. 9 De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek. 10 Mert ha valaki meglát téged, a kinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot? 11 És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, a kiért Krisztus meghalt. 12 Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek. 13 Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam.