Hopa 36

Ka Whakanuia e Erihu te Painga o te Atua

1 I kōrero anō a Erihu, i mea:

2 "Tukua ahau, kia iti nei, ā, ka whakaatu ahau ki a koe;

he kupu anō hoki āku mō tā te Atua.

3 Ka tīkina atu e ahau tōku mōhio i tawhiti,

ka whakatikaia e ahau tā tōku Kaihanga.

4 E kore rawa hoki; āku kupu e teka;

tēnei kei a koe te tangata kua tino nui tōna mātauranga.

5 "Nanā, he pakari te Atua, e kore anō ia e whakahāwea;

pakari tonu te kaha o tōna mātauranga.

6 E kore te tangata kino e whakaorangia e ia;

māna te hunga mate e whiwhi ai ki ngā mea e tika ana mā rātou.

7 E kore e mutu tāna titiro ki te tangata tika;

engari ka whakanohoia ngātahitia rātou e ia

me ngā kīngi ki runga ki te torōna ake ake,

ā, ka whakanekehia ake hoki rātou.

8 Ki te mea kua herea rātou ki te mekameka,

mau pū i te rāhiri, arā i ngā mate,

9 ā, ka whakakitea e ia ki a rātou tā rātou mahi,

me ō rātou hē, i mea ai rātou i ngā mea whakapehapeha.

10 Ka whakapuaretia anō e ia ō rātou taringa ki te ako,

ā, ka kī kia hoki i te kino.

11 Ki te rongo rātou, ā, ka mahi ki a ia,

ka pau ō rātou rā i runga i te pai,

ō rātou tau i runga i ngā āhuareka.

12 Otirā, ki te kore rātou e rongo, ka ngaro rātou i te hoari,

hemo iho rātou, kāhore hoki he mātauranga.

13 "Ko te hunga whakapono kore ō rātou ngākau,

pūranga rawa i a rātou te riri;

kāhore ā rātou karanga āwhina ina herea rātou e ia.

14 Ka mate rātou i te taitamarikitanga,

ā, ka ngaro tō rātou ora i roto i te hunga poke.

15 Ko tāna he whakaora i te rawakore ina mate,

e whakapuaretia ana e ia ō rātou taringa ina tūkinotia.

16 Āe rā, me koe anō, tērā koe e riro i a ia

i roto i te kūititanga ki te wāhi whānui;

ā, kī tonu i te ngako te mea e whakatakotoria ki runga ki tāu tēpu.

17 "Otiia kī tonu koe i te tikanga a te tangata kino;

ā, mau pū koe i ngā tikanga, i te whakarite whakawā.

18 Nā, i te mea he riri tēnei, kia tūpato kei riro koe i te nui o āu rawa;

aua hoki koe e whakapeautia e te nui o te utu.

19 E ranea rānei ōu rawa, e kore ai koe e taka hē?

Ngā uaua katoa rānei o tōu kaha?

20 Kaua e hiahiatia te pō,

te wā e riro ai ngā tāngata i runga i tō rātou wāhi.

21 Kia tūpato, kaua e tahuri ki te kino;

ki tāu hoki he pai ake tēnei i ngā mate.

22 Nanā, ko te Atua, ko tōna kaha hei whakanui,

ko wai te kaiwhakaako hei rite mōna?

23 Ko wai te kaitohutohu i te ara mōna?

Ko wai hei mea, ‘Kua hē tāu mahi’?"

Ka Kauwhau a Erihu i te Rangatiratanga o te Atua

24 "Kia mahara kia whakanuia e koe tāna mahi,

e waiatatia nei e te tangata.

25 Kua tirohia nei e ngā tāngata katoa

e mātakitakina mai nei e te tangata i tawhiti.

26 Nanā, he nui te Atua, e kore anō e mōhiotia e tātou;

e kore anō hoki te maha o ōna tau e taea te rapu atu.

27 "Ko ia nei hei ngongo ake i ngā pata wai,

ka tauia i tōna kohu hei āwhā;

28 ka ringihia iho nei e ngā kapua,

ā, ka māturuturu nui ki runga ki te tangata.

29 Āe rā, e mōhiotia ana rānei e tētahi ngā horahanga o ngā kapua,

te ngangau o tōna tapenākara?

30 Nanā, e horahia ana e ia tōna mārama ā tawhio noa i a ia;

e hīpokina ana hoki e ia te takere o te moana.

31 Ko āna mea hoki ēnā hei whakawā mō ngā iwi,

nui tonu te kai e hōmai ana e ia.

32 E hīpokina ana e ia ōna ringa ki te uira,

ā, whakahaua iho e ia te wāhi e pā atu ai.

33 Hei kaiwhakaatu i a ia tōna haruru,

e waitohu ana hoki ki ngā kararehe i te tūpuhi meāke puta mai.

Elihu utolsó beszéde: még egyszer az Isten igazságosságára és nagyságára utal

1 És folytatá Elihu, és monda: 2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom. 3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok. 4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted. 5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje. 6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen. 7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. 8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein: 9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok. 10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek: 11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben. 12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki. 13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket. 14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló. 15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket. 16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva; 17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság. 18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el. 19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre! 20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből. 21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted. 22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő? 23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél? 24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek! 25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja. 26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. 27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, 28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. 29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását? 30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit. 31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen. 32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen. 33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. 34 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.