Jó 3

Ka Kangaia e Hopa te Rā i Whānau mai ia

1 I muri i tēnei, ka puaki te māngai o Hopa, ā, ka kangā e ia tōna rā. 2 Nā, ka oho a Hopa, ka mea:

3 "Kia ngaro te rā i whānau ai ahau,

te pō, i kōrerotia ai,

‘He tamāroa kei roto i te kōpū.’

4 Waiho taua rā mō te pōuri;

kaua e tirohia iho e te Atua i runga;

kaua hoki e whitingia e te mārama.

5 Kia poke ia i te pōuri, i te ātārangi hoki o te mate;

kia tauria iho e te kapua;

kia whakawehia anō hoki e te whakapōuritanga o te rā.

6 Nā, ko taua pō – kia mau pū i te pōuri kerekere;

kei honoa ki ngā rā o te tau;

kei huihuia atu ina taua ngā marama.

7 Nanā, kia mokemoke taua pō,

kaua te reo koa e uru ki roto.

8 Kia kangā hoki e te hunga kanga i te rā,

e te hunga mōhio ki te whakaara rewiatana.

9 Kia pōuri ngā whetū o tōna kākarauritanga;

kia tatari ki te mārama, ā, kāhore noa iho;

kei kite hoki i te tākiritanga ata –

10 mōna kīhai i tūtaki i ngā tatau o te kōpū o tōku whaea,

kīhai i huna i te māuiui kei kitea e ahau.

11 "He aha ahau tē mate ai i te kōpū?

He aha tē hemo ai i tōku putanga mai i te kōpū?

12 He aha i rite wawe ai ngā turi mōku,

me ngā ū hei ngote māku?

13 Me i pēnā, kua āta takoto ahau, te ai he whakaohooho;

moe ana ahau; kātahi ahau ka whai okiokinga,

14 i roto i ngā kīngi, i ngā kaiwhakatakoto whakaaro o te whenua

i hanga nei i ngā wāhi mokemoke mō rātou,

15 i roto rānei i ngā rangatira whai kōura,

ō rātou nei whare kī tonu i te hiriwa.

16 Kua kāhore noa iho rānei, kua pērā me te materoto e ngaro nei

me ngā kōhungahunga kāhore nei e kite i te mārama.

17 Mutu ake i reira te whakararuraru a te hunga kino;

okioki ana i reira, te hunga kua māuiui ngā uaua.

18 Āta noho ana ngā herehere i reira

tē rongo i te reo o te kaitūkino.

19 Kei reira te iti, te rahi,

kāhore hoki he rangatira o te pononga.

20 "He aha te mārama i hōmai ai ki te tangata kei roto nei i te mate,

te ora ki te tangata kua kawa te wairua?

21 E kōingo nei ki te mate, heoi kāhore noa iho;

e keri ana kia taea ia, nui atu i te keri i ngā taonga huna.

22 Hari pū rātou, koa ana,

ina kitea te urupā.

23 He aha anō te mārama i hōmai ai ki te tangata

kua huna nei tōna ara,

kua oti nei te tūtakitaki mai e te Atua?

24 Kīanō hoki ahau i kai, kua tae mai tāku mapu;

ānō he wai ōku hāmama e ringihia ana.

25 Nō te mea kua tae mai ki ahau te mea whakawehi e wehi nei ahau;

ko tāku e pāwera nei kua pā ki ahau.

26 Kāhore ōku hūmārie, kāhore ōku āta noho,

ehara i te mea e okioki ana; nā, kua puta te raruraru."

Jób ajka átokszóra nyílik

1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. 2 És szóla Jób, és monda: 3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott. 4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. 5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. 6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. 7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. 8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt. 9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! 10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. 11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? 12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! 13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék – 14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek. 15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. 16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? 17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. 18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. 19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad. 20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? 21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. 22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. 23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül. 24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. 25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam. 26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.