Jó 41

1 "E taea rānei a Rewiatana te kukume mai e koe ki te matau?

Te pēhi rānei i tōna arero ki te aho?

2 E whakanohoia rānei e koe he aho ki tōna ihu?

E pokaia rānei e koe tōna kauae ki te matau?

3 E maha rānei āna īnoi ki a koe?

E kōrero ngāwari rānei ia ki a koe?

4 E whakarite kawenata rānei ia ki a koe?

E riro ai ia i a koe hei pononga oti tonu mai?

5 Ka rite rānei ia ki te manu hei mea tākaro māu?

E herea rānei ia e koe hei mea mā āu kōtiro?

6 E waiho rānei ia hei taonga hokohoko mā ngā rōpū tāngata hī ika?

E wehewehea atu rānei mā ngā kaihokohoko?

7 E kapi rānei tōna kiri i o tao?

Tōna pane i ngā wero ika?

8 Kia pā tōu ringa ki a ia;

maharatia te whawhai, ā, kei pēnā ā mua.

9 Nanā, he hori kau te manako ki a ia;

e kore rānei tētahi e hinga noa ki te kite kau atu i a ia?

10 Kāhore he tangata e māia rawa hei whakaoho i a ia;

nā, ko wai e tū ki tōku aroaro?

11 Ko wai te tangata nāna te mea kua takoto wawe ki ahau, e whakautu ai ahau ki a ia?

Ahakoa he aha te mea i raro i ngā rangi, puta noa, nāku katoa.

12 "E kore e hunā e ahau te kōrero mō ōna wāhi, mō tōna kaha,

mō te ātaahua hoki o tōna hanganga.

13 Mā wai e tīhore a waho o tōna kākahu?

Ko wai e tae ki tāna paraire rererua?

14 Mā wai e whakatuwhera ngā tatau o tōna mata?

He wehi kei ōna niho ā taka noa.

15 Ko tāna e whakamanamana ai ko ōna unahi pakari;

tūtaki rawa pērā i te hīri piri tonu.

16 Nā, i te tata tonu o tētahi ki tētahi,

e kore te hau e puta i waenga.

17 Piri tonu rātou ki a rātou anō, mau tonu,

e kore anō e taea te wehe.

18 Ka tihe ia, ka kōwhā mai te mārama;

ā, ko te rite i ōna kanohi kei ngā kamo o te ata.

19 E puta ana mai i tōna māngai he rama mura,

mokowhiti ana ngā kora ahi.

20 Puta ana te paowa i ōna pongaponga,

me te mea nō te kōhua e koropupū ana, nō te otaota e kāia ana.

21 Ngiha ana ngā waro i tōna hā,

rere atu ana te mura i tōna māngai.

22 Kei tōna kakī te kaha e noho ana,

e tuapa ana te pāwera i tōna aroaro.

23 Ko ōna kikokiko tāwerewere piri tonu;

mārō tonu ki runga ki a ia, e kore e taea te whakakorikori.

24 Pakari tonu tōna ngākau ānō he kāmaka;

āe rā, mārō tonu ānō ko tō raro kōhatu huri.

25 Ka whakarewa ia i a ia ki runga ka wehi ngā tāngata nunui;

nā te pororaru ka pōrangi noa iho rātou.

26 Ki te whai tētahi i a ia ki te hoari, e kore e taea;

ahakoa e te tao, e te pere, e te koikoi rānei.

27 Ki tōna whakaaro he kakau wīti te rino,

he rākau popopopo te parāhi.

28 E kore ia e tahuti i te pere;

ki a ia ka meinga noatia ngā kōhatu o te kōtaha hei pāpapa.

29 Kīia ake e ia ngā patu hei pāpapa

e kataina ana e ia te huhū o te tao.

30 Ko raro ōna e rite ana ki te kōhatu koikoi;

e whārikitia ana e ia a runga o te paru ānō he patunga wīti.

31 E meinga ana e ia te rire kia koropupū ānō he kōhua,

me te moana kia rite ki te hinu.

32 E hangaia ana e ia he huarahi mārama i muri i a ia;

tērā e maharatia he hina te moana.

33 I te whenua nei kāhore he mea hei rite mōna,

he mea i hangā nei kāhore ōna wehi.

34 E titiro ana ia ki ngā mea tiketike katoa;

he kīngi ia mō ngā tama katoa a te whakapehapeha."

Folytatás: a nagy czethalon (a héber szó szerint krokodiluson) rajzolja Isten a hatalmát

1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? 2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é? 3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel? 4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul? 5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? 6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt? 7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét? 8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed. 9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt! 10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe? 11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém! 12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét. 13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? 14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel. 16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy. 17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. 18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. 19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki. 20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből. 21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő. 22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik. 23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. 24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő. 25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. 26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz. 27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. 28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. 29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. 30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. 31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. 32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült. 33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. 34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.