Jó 4

Te Whakawhitinga Kōrero Tuatahi

1 Kātahi a Eripāta Temani ka oho, ka mea:

2 "Ki te anga mātou ki te kōrero ki a koe, e pōuri rānei koe?

Otirā, e taea e wai te pēhi te kupu?

3 Nanā, he tokomaha i whakaakona e koe;

nāu hoki i whakakaha ngā ringa kahakore.

4 Ara ana i āu kupu te tangata e hinga ana;

nāu hoki i kaha ai ngā turi kua piko.

5 Ināianei kua tae mai ki a koe, ā, e hemo ana koe;

e pā ana ki a koe, ohorere ana koe.

6 He teka ianei kei tōu wehi ki te Atua he okiokinga whakaaro mōu?

Kei te tapatahi o ōu huarahi he tūmanakohanga, mōu?

7 "Maharatia rā, ko wai o ngā tāngata harakore i huna?

I ngaro rānei ki hea te hunga tika?

8 Ko tāku hoki tēnei i kite ai, ko te hunga e parau ana i te hē,

e rui ana i te raruraru, ko ia rā anō tā rātou e kokoti ai.

9 Hunā ana rātou e te hā o te Atua,

mōtī iho rātou i te hau o tōna riri.

10 Ko te hāmama o te raiona, ko te reo o te raiona tutū,

ko ngā niho o ngā kūao raiona, whati ana.

11 Ngaro ana te raiona kātua i te kore kai,

ā, marara noa atu ngā kūao a te raiona.

12 "Nā, i kawea pukutia mai he kōrero ki ahau,

ā, kapohia ana e tōku taringa he kōmuhumuhu.

13 I ngā whakaaroaronga, nō ngā kite o te pō,

i te mea ka au iho te moe a te tangata,

14 ka pā te wehi ki ahau, me te ihiihi,

ā, wiri ana ōku wheua katoa.

15 Nā, ka tika atu he wairua i tōku aroaro,

tutū ana ngā huruhuru o tōku kikokiko.

16 Tū ana ia,

otiia kīhai ahau i mōhio ki tōna mata.

He āhua te mea i tōku aroaro;

tū puku ana; nā, ka rongo ahau i te reo e kī ana:

17 ‘He nui atu rānei te tika o te tangata i tō te Atua?

He nui atu rānei i tō tōna Kaihanga te mā o te tangata?

18 Nanā, kāhore rawa ia e whakawhirinaki ki āna pononga;

ā, ki tāna, he hē kei āna anahera.

19 Tērā atu tō te hunga e noho ana i roto i ngā whare uku,

he puehu tō rātou tūranga;

mongamonga kau rātou i te aroaro o te pūrehurehu.

20 I waenganui o te ata, o te ahiahi, ka whakangaromia rātou;

hunā ana rātou ake tonu atu, tē ai tētahi hei whakaaro atu.

21 Kāhore rānei tō rātou taura here tēneti i motuhia i roto i a rātou?

Mate ana rātou, kāhore hoki he mātauranga.’ "

Elifáz első beszéde: Isten nem büntet ártatlant

1 És felele a témáni Elifáz, és monda: 2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben? 3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted; 4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted; 5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz! 6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége? 7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? 8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. 9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak. 10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. 11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek. 12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. 13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. 14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. 15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. 16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék: 17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? 18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: 19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! 20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. 21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?