Jó 19

E Mōhio ana au, e Ora ana Tōku Kaiwhakaora

1 Nā, ka whakautua e Hopa, ka mea:

2 "Kia pēhea ake te roa o tā koutou whakapōrearea i tōku wairua,

o tā koutou wāwāhi i ahau ki te kupu?

3 Ka tekau ēnei tāwainga a koutou ki ahau,

kāhore ō koutou whakamā i a koutou ka āki tonu nei i ahau.

4 Ki te mea anō hoki kua hē ahau,

kei ahau anō tōku hē e noho ana.

5 Ki te mea ka whakanui mai koutou i a koutou ki ahau,

ā, ka kauwhau mai ki ahau i tōku tāwainga;

6 kia mōhio koutou nā te Atua ahau i whakaparori i tāku take,

he mea hao mai ahau nāna ki tāna kupenga.

7 "Nanā, e tangi ana ahau i te mahi nanakia,

heoi kāhore ahau e whakarangona;

e karanga āwhina ana ahau, otiia kāhore he whakawā.

8 Kua tūtakina e ia tōku ara, tē puta ahau;

tukua iho ana e ia te pōuri ki ōku ara.

9 Ko tōku korōria huia atu ana e ia;

tangohia ana e ia te karauna i tōku māhunga.

10 Wāwāhia ana ahau e ia i ngā taha katoa, ā, riro ana ahau;

ko tāku i tūmanako atu ai huaranga atu ana e ia ānō he rākau.

11 Kua mura mai hoki tōna riri ki ahau;

e kīia ana ahau e ia ko tētahi o ōna hoariri.

12 E haere huihui mai ana āna taua,

e whakaneke ake ana i tō rātou ara ki ahau,

kei te whakapae i tōku tēneti i tētahi taha, i tētahi taha.

13 "Kua meinga e ia ōku tēina kia matara atu i ahau;

ko āku i mōhio ai kua tāngata kē ki ahau.

14 Ko ōku whanaunga, mutu pū tā rātou;

ko ōku hoa ake, kua wareware rātou ki ahau.

15 Ko te hunga e noho ana i tōku whare, me āku pononga wāhine,

kīia iho ahau e rātou he tangata kē;

he tangata nō ngā whenua ahau ki tā rātou titiro mai.

16 I karanga atu ahau ki tāku pononga, heoi kīhai ia i whakaō mai;

ahakoa e īnoi ana tōku māngai ki a ia.

17 Ko tōku hā tauhou ana ki tāku wahine,

me tāku īnoi hoki ki ngā tamariki o te kōpū o tōku whaea.

18 Ko ngā tamariki nonohi anō hoki, whakahāwea mai ana ki ahau;

ki te whakatika ahau, ka kōrero whakahē rātou mōku.

19 E whakarihariha mai ana ki ahau ōku takahoa katoa,

ā, ko āku i aroha ai kua tahuri mai ki ahau.

20 Piri tonu tōku iwi ki tōku kiri, ki ōku kikokiko,

ā, ora ake ōku, ko te kiri kau o ōku niho.

21 "Tohungia mai ahau, tohungia mai ahau e koutou, e ōku hoa;

kua pā mai hoki te ringa o te Atua ki ahau.

22 He aha koutou i tūkino ai i ahau, i pērā ai me te Atua,

tē mākona koutou i ōku kikokiko?

23 "Auē, me i tuhituhia āku kupu!

Auē, me i tāia ki te pukapuka!

24 Me i whaoa ki te kāmaka, ki te pene rino, ki te matā,

hei mea mō ā mua noa atu!

25 Otiia, e mōhio ana ahau kei te ora tōku kaihoko,

ā, i ngā wā i muri nei ka tū ia ki runga ki te whenua.

26 Ā, ahakoa i muri i te paunga o tōku kiri,

ka titiro tonu ahau i roto i tōku kikokiko ki te Atua;

27 e titiro anō ahau ki a ia, ahau nei anō;

ā, mā ōku kanohi e mātakitaki, kāhore mā o tētahi atu.

Pau rawa ōku whatumanawa i roto i ahau!

28 "Ki te kī koutou, ‘Nā, tā tātou hanga ki te tūkino i a ia!

Kua kitea hoki te take o te mea i roto i ahau’;

29 kia wehi koutou kei mate i te hoari;

nō te mea ko te whiunga ki te hoari kei roto i te riri,

e mōhio ai koutou he whakawā anō tēnei."

Jób ötödik védekezése: panaszkodik barátainak keménysége miatt, rajzolja nagy nyomorúságát, de végül arra a boldog bizonyosságra emelkedik, hogy az ő megváltója él

1 Felele pedig Jób, és monda: 2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel? 3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem? 4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul. 5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett? 6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül. 7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság. 8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett. 9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé. 10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé. 11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel. 12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak. 13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem. 14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam. 15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök. 16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki. 17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt. 18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem. 19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak. 20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg. 21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem! 22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel? 23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének! 24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének! 25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. 26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. 27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem; 28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik. 29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!