Jó 31

1 "Kua oti tāku kawenata ki ōku kanohi;

kia whakaaroaro ahau hei aha ki te kōtiro?

2 He aha tā te Atua wāhi e tuwha mai ai i runga?

He aha tā te Kaha Rawa taonga tupu i te wāhi tiketike?

3 He teka ianei he whakangaromanga mō te tangata kino,

he whiu mō ngā kaimahi o te hē?

4 He teka ianei e kitea ana e ia ōku ara,

e taua ana e ia ōku hīkoinga katoa?

5 "Ki te mea i haere ahau i runga i te tekateka noa,

ā, i hohoro tōku waewae ki te tinihanga –

6 kia pāunatia ahau i runga i te pāuna tika,

kia mōhio ai te Atua ki tōku tapatahi –

7 ki te mea i kotiti kē tōku hīkoinga i te ara,

ā, i whai tōku ngākau i ōku kanohi;

ā, ki te mea i mau te tongi ki ōku ringa;

8 kāti, ko ahau hei whakatō, ā, mā tētahi atu e kai;

āe rā, tukua ngā hua o tāku māra kia hūtia atu.

9 "Ki te mea i whakawairangitia tōku ngākau e te wahine,

ā, i whanga ahau i te tatau o tōku hoa;

10 heoi kia huri parāoa tāku wahine mā tētahi atu,

kia piko iho anō hoki ngā tāngata kē ki runga i a ia.

11 He kino rawa hoki tērā;

āe rā, he hē e tika ana kia whiua e ngā kaiwhakawā.

12 He ahi hoki tērā e kai ana ki te whakangaromanga rawa,

poto noa āku hua katoa.

13 "Ki te mea i whakahāweatia e ahau te whakawā

a tāku pononga tāne, a tāku pononga wahine,

i a rāua e totohe ana ki ahau;

14 ka pēhea rā ahau ina whakatika te Atua?

He aha tāku kupu e whakahoki ai ki a ia ina tae mai ia ki te titiro?

15 He teka rānei nā tōku kaihanga ia i hanga i roto i te kōpū?

Ā, nāna, nā te kotahi, i whai āhua ai māua i roto i te puku?

16 "Ki te mea i kaiponuhia e ahau tā ngā rawakore i hiahia ai,

ā, meinga ana e ahau ngā kanohi o te pouaru kia pau i te minamina;

17 ki te mea rānei i kainga tāku maramara e tōku kotahi,

ā, kīhai te pani i kai i tētahi wāhi –

18 he mea whakatupu ia nāku nō tōku taitamarikitanga rā anō me te mea ko tōna pāpā ahau;

ko te pouaru he mea ārahi nāku nō te kōpū rā anō o tōku whaea –

19 ki te mea i kite ahau i tētahi e tata ana ki te mate, he kore nō te kākahu,

ā, kāhore he uhi mō te rawakore;

20 ki te mea kīhai tōna hope i whakapai ki ahau,

ā, kīhai ia i mahana i ngā huruhuru o tāku kāhui;

21 ki te mea i ara tōku ringa hei pēhi i te pani,

i tōku kitenga he āwhina tērā mōku kei te kūwaha;

22 nā, kia marere atu tōku pokohiwi i roto i te peke,

kia whati te tākakau o tōku ringa.

23 Ko te whiu hoki a te Atua tāku i wehi ai;

kīhai hoki i taea e ahau te aha i tōna nui.

24 "Ki te mea i ū tōku whakaaro ki te kōura,

ā, i mea ahau ki te kōura parakore,

‘Ko koe tāku e whakawhirinaki atu ai’;

25 ki te mea i koa ahau ki te maha o ōku rawa,

ā, ki te nui o tā tōku ringa i whiwhi ai;

26 ki te mea i kite ahau i te rā e whiti ana,

i te marama rānei e haere ana i tōna tīahotanga;

27 ā, ka kūmea pukutia atu tōku ngākau,

ka kihia tōku ringa e tōku māngai;

28 nā, he kino tēnei hei whiunga mā ngā kaiwhakawā:

he teka hoki nāku ki te Atua i runga.

29 "Ki te mea i koa ahau ki te whakangaromanga o te tangata i kino ki ahau,

i whakaara ake rānei i ahau i te pānga o te hē ki a ia –

30 āe, kīhai ahau i tuku i tōku māngai kia hara,

kīhai i whai kia kangā tōna wairua –

31 ki te mea kāhore ngā tāngata o tōku tēneti i mea,

‘Tēnā koa te tangata kīhai nei i mākona i tōna kikokiko?’

32 Kīhai te manene i moe i waho;

i whakatuwheratia anō e ahau ōku tatau ki te tangata haere;

33 ki te mea i pērā ahau me Ārama, i hīpoki i ōku hē,

i huna i tōku kino ki roto ki tōku uma;

34 i wehi hoki ahau i te huihui nui,

i mataku ki te whakahāwea a ngā hapū,

ā, whakarongo kau ana, kīhai hoki i puta ki waho –

35 auē, me i whakarongo mai tētahi ki ahau!

Nanā, tēnei tāku tohu, mā te Kaha Rawa e whakahoki mai he kupu ki ahau!

Me i ahau noa te pukapuka i tuhituhia e tōku hoariri!

36 Inā, kua amohia e ahau i runga i tōku pokohiwi;

kua herea e ahau hei karauna mōku.

37 Kua whakaaturia e ahau ki a ia te maha o ōku hīkoinga;

rite tonu ki tā te rangatira tāku whakatata atu ki a ia.

38 "Ki te tangi tāku oneone, he whakahē ki ahau,

ki te uru anō ōna moa ki te auē,

39 ki te mea i kainga e ahau ōna hua he mea kīhai i utua,

ā, nāku rānei ōna ariki i mate ai,

40 nā, kia riro pū te wīti i te tātarāmoa,

te pārei i te taru kino."

Heoi anō ngā kōrero a Hopa.

Jób beszédeinek befejezése: erősíti, hogy feddhetetlenül járt Isten és emberek előtt

1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. 2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? 3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem? 4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet? 5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: 6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat! 7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: 8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! 9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: 10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. 11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn. 12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. 13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: 14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? 15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? 16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; 17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; 18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt! 19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; 20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; 21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; 22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom! 23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! 24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! 25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; 26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, 27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: 28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent! 29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte; 30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!) 31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott? 32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.) 33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet: 34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki! 35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. 36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! 37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! 38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; 39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam: 40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.