Jó 16

Ka Whakaū a Hopa i tōna Haranga kore

1 Kātahi a Hopa ka whakautu, ka mea:

2 "Ka maha ngā mea pēnā kua rangona nei e ahau;

he kaiwhakamārie haumaruru rawa koutou katoa.

3 E whai mutunga rānei ngā kupu tikangakore?

Nā te aha rānei koe i whakaoho ki te whakahoki kupu mai?

4 E taea anō e ahau te kōrero pēnā i a koutou;

me i pēnei tō koutou wairua me tōku wairua;

hono tonu āku kupu ki a koutou,

ka rūrū anō tōku upoko ki a koutou.

5 E whakakaha anō ia tōku māngai i a koutou,

ka ai anō hoki te whakamārie a ōku ngutu hei pēhi i tō koutou mamae.

6 "Ahakoa kōrero ahau, kāhore tōku pōuri e iti iho;

ki te mutu tāku, ko tēhea wāhi o tōku mamae ka tāharahara iho?

7 Ināianei anō kua meinga ahau e ia kia ruha;

mōtī iho i a koe tōku whakaminenga katoa.

8 Nā, kua mau kita koe ki ahau,

hei kaiwhakaatu i tōku hē;

e whakatika ana mai hoki tōku hīrokitanga ki ahau,

hei whakapuaki i tōku hē.

9 Haehaea ana ahau e ia i a ia e riri ana, e tūkino ana ia i ahau;

pakiri ana ōna niho ki ahau;

e whakakoi mai ana tōku hoariri i ōna kanohi ki ahau.

10 Hāmama mai ana ō rātou māngai ki ahau;

whakahāwea mai ana, kei te papaki rātou i tōku pāpāringa;

huihui ana rātou kia kotahi hei whawhai ki ahau.

11 Kua tukua ahau e te Atua ki te hunga hē,

whakarērea pūtia ana ahau ki ngā ringa o te hunga kino.

12 Hūmārie ana tāku noho, heoi kua wāwāhi ia i ahau;

kua mau ia ki tōku kakī, tātātia ake ahau kia pakaru rikiriki;

whakatūria ana ahau e ia hei kōperenga pere māna.

13 Karapotia ana ahau e āna kaikōpere,

motumotuhia ana e ia ōku whatumanawa, kāhore hoki e tohungia;

ringihia ana e ia tōku au ki te whenua.

14 He mea wāwāhi ahau nāna, he wāhanga, he wāhanga;

ānō he tangata kaha ia e rere mai ana ki runga ki ahau.

15 "Tuituia ana e ahau he kākahu taratara mō tōku kiri,

whakaititia iho e ahau tōku haona ki te puehu.

16 Paruparu noa iho tōku mata i te tangihanga,

kei runga i ōku kamo te ātārangi o te mate;

17 ahakoa kāhore he tutū i ōku ringa,

ā, he mā tāku īnoi.

18 "Kaua, e te whenua, e hīpokina ōku toto,

kei whai wāhi tānga anō hoki tāku karanga.

19 Kei te rangi nei anō ināianei te kaiwhakaatu o tāku,

kei te wāhi i runga tōku kaititiro.

20 E tāwai mai ana ōku hoa ki ahau,

māturuturu tonu ia ngā roimata o tōku kanohi ki te Atua.

21 Kia tohe koa ia i tō te tangata tika ki te Atua,

i tō te tama hoki a te tangata ki tōna hoa!

22 "Kia taka mai hoki ngā tau torutoru nei,

ka haere ahau i te ara e kore ai ahau e hoki mai anō."

Jób negyedik védekezése: barátaitól meg nem értetve Istennek panaszolja nyomorúságát

1 Felele pedig Jób, és monda: 2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan! 3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz? 4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet; 5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat. 6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem? 7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét. 8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem. 9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét. 10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem. 11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet. 12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának. 13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja. 14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. 15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat. 16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta. 18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára! 19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban! 20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem, 21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát. 22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. 23 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.